Fókuszban - Már a bébipolipban sem bízhatunk

Előételnek idézzünk fel néhány régi esetet, amelyek alaposan felforgatták a kedélyeket – és nem utolsósorban a gyomrot is! 1994-ben egy időre sokak asztaláról lekerült a magyar konyha emblematikus hozzávalója, a pirospaprika, amikor nyáron ólomszármazékból készült festékporral, míniummal szennyezett őrlemény került forgalomba. A méregkeverés eredményeként országszerte 121-en betegedtek meg, 84-en kerültek kórházba és ketten maradandó egészségkárosodást szenvedtek.
Összesen 171 büntetőeljárás indult.

A paprikára nehéz idők jártak, mert 2004-ben ismét mérgező anyagot, ezúttal aflatoxint találtak a fűszerben. Az ügy addig dagadt, hogy a kormány elrendelte a pirospaprikakészítmények forgalmazásának tilalmát, merthogy az aflatoxin importpaprikával került a hazai őrleménybe.

Kínai élelmiszer-hamisítók 2008-ban rovarölő szerként, illetve műanyagipari alapanyagként használt melamint kevertek a hígított tejhez, hogy látszólag megnöveljék annak fehérjetartalmát. A körülbelül 600 tonna fehérjeporból aztán több gyártó bébiételébe került, így az ázsiai országban körülbelül 300 ezer kisgyereket mérgeztek, hat csecsemő meg is halt. A magyarországi boltokba is jutott némi tejpor: a fehér nyúl nevű kínai cukorkában, illetve az azóta megszűnt Cora egyik gyerektejitalában találtak a vegyszerből.

Végül az Európai Unió 2008-ban megtiltotta a kínai tejport tartalmazó gyermektápszerek behozatalát.

És 2013-ban jó nagy botránnyá dagadt, hogy Nagy-Britanniában több áruházlánc egyszerűen lóhúst árult marhahús gyanánt. Első körben leginkább sertéshúst találtak nagy mennyiségben, a vizsgált marhakészítmények körülbelül 85 százalékában. Aztán előkerült az a bizonyos marhaburger, amely 29 százalékban lóhúsból készült. Ezt követően sorban követték egymást a leleplezések.
A svéd Findus cég fagyasztott lasagnéjában már nyoma sem volt a marhának, a töltelék teljes egészében lóhúsból készült. Hogy lovat nem adunk el marhaként, nem csupán etikai kérdés – ennél súlyosabb, hogy a termékek fenilbutazont tartalmaztak, a lovaknál fájdalomcsillapításra használt gyógyszer maradványait, ami az élelmiszeriparban tiltott anyag. A franciaországi székhelyű húsfeldolgozóból származó „álmarha” összesen 13 országba jutott el.

Az élelmiszer-hamisítók említett kedvencei közé tartozik újabban az olívaolaj, amelyre már az olasz maffia is rátette a kezét, csődbe döntve ezzel sok termelőt: gyakran szójaolajjal hígítják és klorofillal színezik a rosszabb minőségű termékeket. Számos, napvilágra került átverés mutatja, hogy az étolajjal és a mézzel sem árt vigyázni (írásunk a 31. oldalon). Az árulefoglalási adatok alapján leginkább a ruházati, a cipő-, a bőr-, az elektromos gépipar, az óragyártás, az optikai és a kozmetikai ipar, továbbá a gyógyszeripar tartozik a hamisítás által legjobban kitett ágazatok közé.

A módszerek roppant cizelláltak! Kimeríti a hamisítás fogalmát az is, ha átcímkéznek egy terméket, olcsóbb árut átcsomagolnak a minőségibb változat csomagjába, önkényesen meghosszabbítják a fogyaszthatósági idejét, nem bioélelmiszert bioként értékesítenek, vagy nem engedélyezett összetevőket (tiltott színezéket, tartósítószert), lejárt szavatosságú, gyengébb minőségű alapanyagokat alkalmaznak.

Bár a hamisítási esetek nagy részében, például növényi zsírt tartalmazó tejpor esetében a fogyasztó egészségkárosodásával nem kell számolni, de mondjuk a metanoltartalmú szeszes italok komoly megbetegedést okozhatnak.

Vagyis jóval többet veszíthetünk a vámon, mint amit nyerünk a réven.