Kapás van! Kenyérre cuppan a paduc

Életeleme a sodrás, ívása sem a védett partoldalban zajlik, hanem a gyors folyószakaszon, így már ikra formában is a folyó erejével szembesül. Nem csoda, hogy kifejlődve áramvonalas, tömény izomcsomóvá válik, könnyedén mozog a sodró vizekben. Színpompás halunk, színei az ívás idején különösen is megélénkülnek. Szája jellegzetes, erős, hasíték formájú, alsó ajkán vésőszerű szaruképződményt visel. Ezzel „vési” le a meder aljában a kövekre, kavicsokra tapadt algatelepeket. Emellett lárvákat, férgeket, apró rákokat is fogyaszt. Lassan növő halfaj, átlagos testhossza 25–40 centi, súlya egy-másfél kiló. A hazai rekord az a 2,93 kilós példány, amely 1996-ban akadt horogra. Tilalmi ideje április 15-től május végéig tart, a legkisebb kifogható mérete 20 centi (darabszám-korlátozás nincs).

A paduc télen-nyáron fogható, a téli időszakban a folyók mélyebb részeibe húzódik. Ha ott felfedezzük, valóságos paducbányára lelhetünk a könnyűszerelékes folyóvízi horgászkészségünkkel. Persze a nagy fogáshoz a paducnak is lesz egy-két „szava”, mert nagy erővel védekezik. Ráadásul, mivel erős, bumszli szájában nehezen akad meg a horog, jó esélye van rá, hogy addig rázza a fejét, mígnem megszabadul tőle. Kapása gyors, gyakran két határozott rántást jelez az úszó. Az egyik legjobb csalija az áztatott, kinyomkodott kenyér.

Etetésére bevált a kőre kötött vekni vagy a rozsliszttel ragasztott, áztatott kenyér. Húsa szálkás, könnyen széteső, de frissen sütve ízletes. Hasüregét vékony fekete hártya borítja, ami azonban késsel könnyen eltávolítható.