Leselkedő veszélyek - Kinek mi árt? - A mi emberünk - Nálunk is megterem - Mit kínál a Kalendárium?

Sok a bizonytalanság körülöttünk, de vannak dolgok, amelyekben szinte biztosak lehetünk – ezzel kezdi a 2017-es év kilátásait latolgató írását O. Horváth György.

Hazánkban például számos szakmában nagy gond a szakmunkáshiány, s ez bizonyosan így lesz jövőre is. Tart az elvándorlás, és ma már nemcsak orvosból van kevés, hanem pékből, hentesből, szakácsból, hegesztőből, ácsból, lakatosból, sofőrből is – és folytathatnánk a sort. A képzésben gondoskodni kell az utánpótlásról, és meg kell fizetni a szakembereket – mindez nem is olyan egyszerű. A mezőgazdaságban, a kertészetekben emellé – főként az idénymunkák idején – napszámoshiány is társul, a szőlőkben, a gyümölcsösökben, a zöldségtermesztő gazdaságokban, a vetőmagtermesztő vállalkozásoknál nincs elég munkáskéz a tavaszi, nyári, őszi munkacsúcsok idején. A mezőgazdasági termelőkre más veszélyek is leselkednek: az agrárágazatban a következő évtized nagy meglepetése várhatóan Ukrajna lesz – írja kollégánk. Néhány hónap, maximum egy év, s életbe lép az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi megállapodás. Vagyis a vámok megszűnnek és az ukrán agrártermékek – döntően éppen olyan nyers- és alapanyagok, amelyeket mi is kínálunk a Nyugatnak – az uniós áraknál legalább 20 százalékkal olcsóbbak lesznek. A magyar gazdáknak ez jelentős veszteséget okozhat. Ráadásul az időjárási szélsőségek is sokasodnak – igaz, ez világjelenség –, aszállyal és özönvízzel, jégveréssel egyaránt gyakrabban kell számolnunk.

És bizonyosan folytatódni fog a menekülthullám is – nemcsak a Közel-Keletről, ahol a harcoknak nem látni a végét, hanem a világ számos más, természeti katasztrófák és éhség, vízhiány sújtotta övezetéből is. Kérdés, hogy az emberiség hosszabb távon képes lesz-e az oly sokat emlegetett globális összefogásra – minden emberért –, vagy marad a szemhunyás, a szócséplés, az önzés, a gyengébbek kizsákmányolása...

A klímaváltozás természeti és társadalmi következményeivel számos írásunkban foglalkozunk Kalendáriumunkban.

Kinek mi árt? címmel a különböző élelmiszerek iránti érzékenységekről – a napjainkban rohamosan növekvő ételallergiáról és étel-intoleranciáról – készített összeállítást Habik Erzsébet. Az előbbit az immunrendszer gyengesége okozza, az utóbbit az emésztőrendszer váltja ki. Glutén-, laktóz-, tojás-, szénhidrát-, hús-, cukor- és ki tudja, hányféle érzékenység létezik, s az élelmiszerboltok és a cukrászdák ma már mind nagyobb választékban igyekeznek kiszolgálni a különféle „mentességek” iránti igényeket.

A rengeteg tartósítószeres, színezékekkel, aromákkal, íz- és állományjavítókkal „felturbózott” étel azonban, amivel az élelmiszeripar elárasztja a vásárlókat, újabb veszélyeket jelent – figyelmeztet dr. Benda Judit gyógyszerész, táplálkozás-szakértő (aki családjával, négy gyermekével teljes értékű táplálkozást folytat), s azt ajánlja, mindannyian figyeljünk oda arra, mit eszünk nap mint nap. „Ahhoz, hogy egészségesebben táplálkozzunk, nem kell mást tenni, mint visszamenni dédanyáink konyhájába – mondja –, amikor a félkész vagy kész ételek helyett otthon főztek, friss alapanyagokból...”

A mi emberünk sorozatban bemutatunk több olyan családot, ahol tudatosan törekszenek erre. Közéjük tartoznak Lajos Istvánék, akik tíz gyermekkel tizennyolc évvel ezelőtt költöztek Kiskunfélegyházáról egy gátéri tanyára – a tizenegyedik, Gabriella már ott született –, vagy Marosi Mihályék a Csemőhöz tartozó Zöldhalmon: náluk a férj és a feleség, Ági meg a három gyermekük is kertészmérnök, s együtt igyekeznek boldogulni a homokon. Van már három unoka is, s azt remélik, közülük is lesz majd kertész...

Az új lehetőségeket kereső kertészkedőknek, földművelőknek szól sok praktikus tanácsunk. Valló László Nálunk is megterem címmel nekik ajánlja a batáta, az amaránt, a cirok vagy a homoktövis, a füge, a datolyaszilva termesztését. Erről és még sok másról írunk a 2017-es Szabad Föld Kalendáriumban. Kedves Olvasóink, keressék a vidék hetilapjának Kalendáriumát!