Megtúráztatja a vadászt

A süppedős erdei talajon a hosszú paták akadályozzák a járásban, ezért fontos, hogy élőhelyén száraz, köves talajt is találjon a csülök koptatására. Mivel csak kis körzetben (3-5 kilométer átmérőjű körben) mozog, ott igen megkopasztja a növényzetet, minthogy tápláléka fűből, lombból, hajtásokból, erdei gyümölcsökből áll, ősszel pedig a tölgy- és bükkmakk a fő eledele. Az erdőhöz közeli veteményeket azonban nem dézsmálja. Nem a kényelmes vadászok vadja, mivel kiszámíthatatlan a mozgása, magaslesről aligha lehet meglőni. Leginkább kitartó, emberpróbáló cserkészéssel lehet a közelébe férkőzni és elejteni. Vadászati idénye november és december.

A muflon 60-70 centi magas, mintegy 120 centi hosszú párosujjú patás, súlya 40-50 kiló. A nőstények vagy szarvatlanok, vagy csak rövid szarvkezdeményt viselnek, míg a kosok jellegzetes, erősen ívelt szarvat növesztenek. A kos már fiatalon, másfél éves korában üzekedik, noha csak egy évvel később lesz tenyészérett. A mufloncsapat (nyáj) ősszel, az üzekedés idején a legszámosabb, ilyenkor 15-30 példány is összeverődik. Ekkor veszi kezdetét a kosok harca a nyájért, ami heves küzdelem: a vetélytársak olykor 20 méteres távolságból rohannak egymásnak, szarvaik összecsattanása messzire hallatszik.

A győztes kos a viadalt követően csak az egészen fiatal kosokat tűri meg maga mellett. Győzelem ide vagy oda, a nyájat ezután is egy juh (nőstény) irányítja, de az őrszolgálatot egy idősebb kos látja el. A terhes nőstény öt hónapi vemhesség után (március-áprilisban) egy bárányt ellik. (Ellés előtt a nőstények elválnak a nyájtól, így az szétszéled, s csak ősszel verődnek össze ismét.) A születésekor mintegy kétkilós bárány szinte azonnal talpra áll és követi az anyját.