Vulkán a Varázstoronyban

Ujjongó ötödikes gyerekek töltik meg a termet. „Nézd, milyen gyönyörű! Hűha, de megijedtem!” A kémcső mellett előkerül az eszközök közt a partvisnyél és a lufi is. Egy-egy óriási durranástól néhányan meglepődnek, felkiáltanak, de senki sem szól rájuk, nem inti csendre őket. Szabad szurkolni, hogy létrejöjjön az áhított kémiai reakció. A kísérleteket Murányi Zoltán főiskolai tanár mutatja be, aki nem tagadja, tüzeskedés nélkül nem képzelhető el kémikus. Nagy sikert arat a vulkános játék és az elefántfogrém nevű kísérlet, valóságos habzuhanyt látunk. Ováció kíséri az oszcilláló reakciót is: hol elkékül, hol elszíntelenedik a folyadék.

A diákok a budapesti Hild József Általános Iskolából érkeztek. Tanárnőjük, Albertné Gávris Éva azért hozta el őket, mert azt tapasztalta: egy-egy ilyen kirándulás után a tanórákon is lelkesebbek a tanítványai. Az egri Varázstorony látogatóinak kétharmada tanuló.

Mit tehetnek itt azért, hogy javuljon a természettudomány megítélése, s ne a fizika meg a kémia legyen a mumus az iskolákban?

– Tanár lehettem az előző életeimben is, s bár van ezernyi dolgom, de egy csoport erejéig középiskolában is tanítok, nem szeretnék ugyanis elszakadni a katedrától. Kísérletezni pedig a csillogó szemű gyerekek kedvéért szeretek – magyarázza dr. Murányi Zoltán, aki egyben a Varázstorony igazgatója. Viccesen megemlíti: a pedagógus azért birka, mert egy-egy sikerélmény elég neki ahhoz, hogy hónapokig mindent elviseljen. – Ma már nem olyan a pedagóguspálya, mint 20–30 éve. Nem kell, hogy velem legyen a tanterem, inkább tanácsadó, mentor, tehetséggondozó szerepet kell vinnem. Egy óra nem attól jó, hogy én remekül érzem magam, hanem attól, hogy a diákjaim élvezik.

Az egyetemi rang többéves munkájukat koronázza meg, így érzik az egri oktatók. Az egyetem név szebben cseng, s remélik, ezt reál szakokon továbbtanulni vágyó diákok is visszaigazolják majd. Tavaly nem tudták elindítani a matematikus szakot a túl kevés jelentkező miatt, s a kémia Bsc (alap-) képzésre is épphogy összegyűltek heten. A tanári szakok viszont egyre népszerűbbek, sokan a kutatói pályát váltják fel az oktatással.

A tanár úr otthonosan mozog a Varázstoronyban, mutatja: az egyetemmé válás alkalmával új optikai kiállítást nyitottak, a mikroszkópos technikát az 1800-as évek elejétől mutatják be, illetve a tárlókban végigkísérhetjük a fényképezés történetét. Olyan utazókamerát is láthatunk, amilyet hajdan a vándorfényképészek vittek faluról falura. Egy magángyűjtemény darabjai pedig a mozgóképfelvétel fejlődését mutatják. Később modern múzeumpedagógiai eszközökkel is felvértezik a tárlatot: a gyerekek például fényképeket készíthetnek, s elküldhetik maguknak egy mobilalkalmazással.

Egerben több mint tíz éve megszűnt a leendő fizikatanárok képzése, mert túl kevesen jelentkeztek rá.

Az országban százával mentek nyugdíjba a fizikatanárok, miközben alig néhányan kaptak diplomát egy-egy évfolyamon. Szívfájdalma volt ez Vida Józsefnek is, aki egykor ugyancsak itt végzett, s ma nyugdíjasként a megmaradt fizika tanszéken dolgozik. A Rátz Tanár Úr Életműdíjas pedagógus nagy álma válhat hamarosan valóra, ha zöld utat kap az egyetem kérelme, s jövőre újra elindulhat a fizika szak. Az intézmény a mai kor kívánalmainak megfelelően erősítené a természettudományos képzését, s a pályaorientációban szerepet kap a Varázstorony is. De abban, hogy a fiatalok kedvet kapjanak e szakokhoz, a pedagógusoknak is nagy a felelősségük: egy vérbeli tanár nem száraz egyenlet- és képlethalmazként adja le az anyagot, hanem felébreszti a tudásvágyat.

– Néhányan vagyunk még megszállott zászlós lovagok ezen a pályán. A kézzel fogható tudományt a kísérletezéssel lehet közelebb vinni a diákokhoz, ám ehhez elkötelezett pedagógusok kellenek – magyarázza a tanár úr. Az egész országot keresztül-kasul bejárta már a látványos, részben maga fabrikálta eszközökkel végrehajtott kísérleteivel.

Ha kell, a tanár kollégáknak tart módszertani bemutatót, de nem esik nehezére, ha Berekfürdőn a strandolókat vagy Egerben a járókelőket kell elkápráztatnia. Világjelenség ma már, hogy a tudomány nem marad az elefántcsonttornyában, hanem kiviszik az utcára az emberek közé, s ennek az egri pedagógus is lelkes híve. Példaképei a valódi hivatástudattal bíró tudós-tanárok, akik a tudásukat a katedrán kamatoztatták, de közben „nagy kanállal ették” a fizika valamely részét is.

A kísérletezés nem szigorúan az iskolai tananyagot szemlélteti, hanem élményszerűen teszi vonzóvá a természettudományt. Ilyen pillanat például, amikor a kutatók éjszakáján a tanár úr égbe röpíti a folyékony nitrogénes rakétát...