Becsületbeli meccs a pályán túl - Kis magyar abszurd következik

Bern, 1954, a magyar futballválogatott világbajnoki döntőt játszott a németek ellen. Miért kaptunk ki 3-2-re? – kérdez vissza Oroszi László.

A vereségünk egyik oka, hogy míg csapatunk bőrszeges cipőben lépett pályára, addig a németek az Adidas cég újonnan kifejlesztett, csavaros stoplikkal ellátott cipőiben álltak ki. Előző éjjel zuhogott az eső, felázott a talaj – a mieink végigcsúszkálták a mérkőzést, míg az ellenfél egyszerűen betekerte a stoplikat és stabilan állt a lábán.

– Ez az eset is bizonyítja, hogy egy kiváló sporteszköz segít eredményesebben játszani. Ezúttal éppen annyi előnyt adott a németeknek, amennyi a világbajnoki címhez kellett – magyarázza a 63 éves focirajongó feltaláló váli otthonában. Büszkén újságolja, hogy rajta kívül a Fejér megyei településen született az olimpiai bajnok futballista Varga Zoltán is.

Oroszi László anno a helyi, megyei II. osztályban játszó csapatban kapusként szolgált. Abból a pozícióból, szemből pontosan látta, hogy a csatárok lábáról folyton lecsúszik a labda. Jó 15 év múlva szakosztályvezetőként került vissza, és addigra a probléma még súlyosabb lett: egyre tökéletesebb labdákat és cipőket fejlesztettek ki, ám a szinte tökéletes gömb alakú, kifogástalan simaságú labda és a sima orrú, fényes lábbeli közti tapadás ezáltal romlott. Világosan látszott a cél: a pontosabb labdakezeléshez és a precízebb lövésekhez a két felület optimális fizikai kapcsolata is szükségeltetik.

A problémára akkoriban ugyan mások is keresték, de nem találták a megoldást.

A mezőgazdasági gépész végzettségű férfi ekkor, a kilencvenes évek elején-közepén kezdett el cipőkkel kísérletezgetni. Különböző gumibordás felületeket ragasztott fel a sportcipőkre, és rugdosott velük. Rájött arra, hogy minél kisebbek, finomabbak a bordák, annál hatékonyabbak: nemcsak a tapadás jobb, de a labda is pontosabban továbbítható. Az úgynevezett irányítósávos labdarúgócipő tehát működött, Oroszi László 1996-ban megtette a szabadalmi bejelentését.

Jól menő vállalkozásai révén komoly tőkével bírt, de egy csúcskategóriás lábbeli gyártásához, terjesztéséhez szakértő partnerre volt szüksége. Telefonon bejelentkezett a Tisza Cipőgyárba.
Martfűn kisebb csapat várta, amely bizalmat szavazott az újításának. Elkezdődtek a közös fejlesztési munkák. Itthon Újpesten és Siófokon tesztelték az új cipőt, Nagy László olimpiai bajnok labdarúgó közreműködésével, majd Kölnben is megmérették, eredményesen.

Egy sporttáskából cipőket vesz elő, a nappaliban sorba rendezgeti. Ezeket a gumicsíkokat még a saját műhelyében ragasztgatta fel, ez meg az első pár a martfűi mintakészítő műhelyből. Látszik, ahogy a kísérleti darabokon változott a sávok iránya és a domborulat. Köln előtt álmodták meg ezt a piros logós, igényesebb darabot. Ez az „ablakos” változat pedig az Adidasé…

– 1998-ban váratlanul bejelentkezett az Adidas fejlesztési igazgatója a Tisza Cipőgyárba. Nem mi hívtuk őket, de kétségkívül hízelgett egy ekkora cég érdeklődése. Csak az új cipő iránt érdeklődtek. Azzal a megnyugtató tudattal adtuk a kezükbe, hogy a találmány oltalom alatt áll. Később kérésükre mintadarabot is küldtünk ki. Nem gyanakodtunk. Biztosan a közös üzleten gondolkodnak, ezért kellett a mintapéldány, gondoltuk. Az csak később derült ki, hogy a gyártól a továbbfejlesztett „ablakos” változatunk terveit is megkapták...

Teljes csend következett, több mint két évig.

Nem aggódtak emiatt, nem szenvedtek pénzhiányban: Oroszi László mindenét feltette egy lapra, és a Tisza Cipőgyár is sokat áldozott. Mindannyian hittek a szakmai sikerben és a busás anyagi megtérülésben. Speciális szerszámokat készíttettek, elkezdődött a sorozatgyártás, boltot nyitottak a fővárosban, országos terjesztői hálózatot építgettek, amikor is...

– Egy újság címoldalán, David Beckham kezében láttam meg az Adidas cég Predator Precision fantázianevű futballcipőjét 2000- ben. Először a döbbenettől gyökeret eresztettem, aztán berohantam a Váci utcai márkaboltjukba, kézbe vettem: igen, ez a miénk! Hosszas levelezés kezdődött a német vállalat jogi osztályával: miként fordulhatott elő az, hogy üzleti megállapodás nélkül, saját márkaként forgalmazzák a mi irányítósávos cipőinket?!

Közben beigazolódott, hogy a Predator család Precision, majd Mania típusai minden idők egyik legjobb futballcsukái voltak. A nagyközönség előtt a 2000-es Európa-bajnokságon debütáló cipőben lőtte Trezeguet a francia válogatott bajnoki címét jelentő aranygólt. Máig tartó népszerűségét jól árnyalja, hogy 2015-ben a limitált darabszámban kiadott retro Mania-szériát napok alatt elkapkodták, a 92 ezer forintos alapár dacára.

– A 2002-es világbajnokságon az Adidas Predator Maniáját viselte szinte az összes világsztár Zidane-tól Del Pierón át Beckhamig. Szinte rikított a lábukon a fehér irányítósávos piros cipő. Majdnem belehaltam, úgy kikészültem idegileg. Láttam az elbitorolt cipőm sikerét, ami miatt mi itthon lassan haladtunk a csőd felé. Éppcsak beindult az üzlet, de ettől kezdve partnereink a Tisza-cipőt csak egy olcsóbb, gyengébb magyar koppintásnak tartották, folyamatosan magyarázkodni kényszerültünk.

A reménytelen levelezést követően Oroszi Lászlónak nem maradt más választása: 2002-ben szabadalombitorlás miatt beperelte az Adidast. Viszonzásképpen a cég megsemmisítési eljárást indított a feltaláló szabadalma ellen, azt állítva, hogy csak összeollózta az egészet. 2005-ben új szabadalmi ügyvivő állt Oroszi mellé, Lantos Mihály, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. akkori igazgatója, és 2011-ben hozzá csatlakozott Hennelné dr. Komor Ildikó ügyvéd a Sár és Társai Ügyvédi Irodától. Mindketten a szakma kiváló szakemberei, akik végig segítettek, hogy a feltaláló jogait végre hivatalosan is elismerjék. A korábban felfüggesztett bitorlási eljárás 2005-ben folytatódott, több menetben pattogott az ügy oda-vissza a bíróságok és a szabadalmi hivatal között, hosszú éveken keresztül. Egyértelműen látszott, hogy az Adidas a kifárasztásra játszik: hátha Oroszi belefárad, megunja és feladja a küzdelmet. De ő kitartott.

A bíróság végre 2012-ben kimondta: Oroszi szabadalma érvényes. Ez az ítélet adott alapot a folytatáshoz: az Adidas bitorolta-e a szabadalmi oltalmat? 2014-ben megszületett az ítélet: igen, bitorolta. Ezután elkezdődhetett annak vizsgálata, hogy mekkora anyagi előnye származott az Adidas Magyarország Kft.-nek a szabadalombitorlásból. Az nagyon fontos momentum, hogy mielőtt még Lantos Mihály átvette volna az ügy képviseletét, egy korábbi szabadalmaztatási műhiba miatt a találmány nemzetközi védelme kútba esett, így a pereskedés később csak a magyarországi vállalat és annak forgalmazása körül forgott – vagyis a remélt kártérítési összeg csupán „aprópénz” lehetett a világszerte eladott cipőkből származó bevételhez képest. A Fővárosi Ítélőtábla 2016. november 8-án jogerős ítéletet hozott, fellebbezésnek nincs helye. Felülbírálta az elsőfokú bíróság korábbi ítéletét, és megnégyszerezte a feltalálónak fizetendő összeget. Amit az Adidasnak 15 napon belül meg is kellett volna fizetnie Orosz Lászlónak, de lapzártánkig ez nem történt meg...

– Ha megmondanám az összeget, nagy számnak tűnne. De nem nyertem annyit, mint amennyit veszítettem az elmúlt húsz év során. Odalettek a vállalkozásaim, az autóm annyi idős, mint a perem. A kezdet kezdetén a barátaimtól, ismerőseimtől kölcsönöket vettem fel, hogy megvalósítsam az álmom: Magyarországon gyártsák a világ legjobb futballcipőjét.
A megítélt összeg – ha kifizetik – nem elég a költségeinkre se, óriási mínuszban vagyok. Az Adidas szinte semmit se veszített ahhoz képest, amennyit a cipőmmel nyert. Ez az ítélet elsősorban erkölcsi diadal, és nem anyagi, véleményem szerint nincs elég visszatartó ereje azok számára, akik a jövőben mások találmányát bitorolják.

A majd’ 14 évig tartó pereskedés visszavetette Oroszi László kezdeti lendületét, de nem sikerült megtörnie kreatív elméjét. Az elmúlt években sem pihent, csendben tökéletesítette az ötletét. És 2012-ben, amikor a bíróság kimondta, hogy nem tolvaj, hanem feltaláló, roppant körültekintő módon eljárva új szabadalmat jelentett be. De csak akkor akart a nyilvánosság elé lépni az új cipővel, amikor – bár nem tett semmi törvénytelent – tisztára mosta a nevét. Ez szerinte most megtörtént.

– Kitaláltam, hogy a különböző labdajátékoknál – a focitól a footgolfon át a futsalig – használt cipők felületére utólag is fel lehet tenni tapadást segítő felületeket. Ráadásul az egyes posztokon, kapusként, csatárként vagy védőként játszó sportolóknál más-más felület és csíkozási irány javallott. A régi cipő minden hibáját kiküszöböltem.

Eddig úgy 200 tesztpár készült belőle, és felsőfokban beszélnek róla a viselőik. Többek között az a Roberto Carlos, aki a brazil válogatott tagjaként 1998-ban azt a legendás szabadrúgásgólt rúgta, amelyet utána fizikusok elemeztek ki: a szögletzászló felé elinduló labda akkorát csavarodott és úgy változtatott röppályát, ami szinte képtelenség. Magyar édesanyától származó fia a Real Madridban focizik, így jutott el az új cipő a spanyol ifjoncok csapatához is.

– Napjainkban a sportolók teljesítményéhez a jó felszerelés, a technika egyre nagyobb százalékot tesz hozzá. Állítom, ha a magyar válogatott nemrég ebben játszott volna a Feröer-szigetek csapata ellen, nagyon megverték volna őket. Vagy ha a svájciak ellen itthon legalább négy játékosunk ebben lépett volna pályára, nem lenne kétséges, hogy kijutunk-e az oroszországi vb-re. A tesztek igazolják, hogy ebben a cipőben gyorsabb lehet a játék, precízebb lehet a labdakezelés, pontosabb lehet a lövés. Húsz éve nem véletlenül mentem az ötletemmel éppen Martfűre, hittem, hogyha ez az üzlet itthon valósul meg, ez előreviszi a magyar labdarúgás ügyét is. Én nem vagyok haragtartó ember, ezért a célért most is hajlandó lennék kiegyezni akár ezzel a világcéggel is, ha nem megalázóak a feltételek. Tudja, az az álmom, hogy végre a magyarok lábán jobb cipő legyen, mint az ellenfélén. Nem úgy, mint 1954-ben Bernben...