Boldogító önzetlenség

„Történék egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy, mint senki ne látná, vinne apró maradékokat az vár kapuja elében az szegényeknek” – így írja le a középkori szerzetes Szent Erzsébet jótékonykodását. A kenyér rózsává vált a titkon alamizsnát osztó királyleány kosarában, majd újra kenyérré, hogy a rászorulók ehessenek. A szentek legendáiból is kiderül, hogy a középkorban keresztényi erénynek számított az önzetlen segítség. A mai, szervezett jótékonyság azonban újabb keletű dolog, a szabadversenyes kapitalizmussal együtt járó tömeges elszegényedés miatt volt rá szükség.

Az I. világháború aztán – ahogy ma is egy-egy háborús ínség és természeti csapás – felébresztette a tehetősekben a segíteni vágyást. A magyar arisztokrata hölgyek kötelességüknek érezték, hogy felkarolják a fronton elesett vagy harcoló katonák családtagjait. Gróf Apponyi Franciska Fóton jótékonysági intézmények sorát hozta létre az anyák és csecsemők védelmére, mivel úgy vélte: „Akinek érdemén felül van, adósa annak, akinek hibáján kívül nincs.” Diana walesi hercegnét nem véletlenül nevezték a „szívek királynőjének”: száznál több jótékonysági szervezet munkáját segítette pénzzel és a jelenlétével, s ezzel elnyerte alattvalói bizalmát. A taposóaknák elleni küzdelem élharcosa volt, Angolában meglátogatta a végtaghiányos áldozatokat, bátran végigsétált egy elaknásított területen. Felhívta a figyelmet a leprás gyerekek és az AIDS-fertőzöttek sorsára, megfordult gyermekkórházakban.
A hírek szerint a fiai követik Diana példáját: Harry herceg az afrikai árvák mellett az AIDS-betegeket támogatja. Vilmos felesége, Kate Middleton szintén kiveszi részét a jószolgálati munkából – néha még arra is ügyel, hogy ne méregdrága ruhákban jelenjen meg a nincsteleneket támogató rendezvényeken…

A jótékonyság históriájában azonban akadnak kevésbé derűs fejezetek. Roosevelt amerikai elnök tartott attól, hogy az adományozók a nagylelkűség álarcában befolyást kívánnak szerezni például az iskolákban. Visszaélésekről is felröppennek hírek. A filmsztár Angelina Jolie, aki bejárta a világ válságoktól sújtott tájait, és humanitárius munkájáért díjat is kapott, azért lépett ki a támogatók sorából az egyik – még Diana alapította – szervezetnél, mert kiderült, hogy annak vezetői a saját családjukra is költenek a befolyt összegből. Az USA államaiban bevett gyakorlat, hogy a bajban mozgósítják a gazdagokat. A legutóbbi gazdasági válság idején csődbe ment Detroit, az autóiparáról híres város. Már arra készültek, hogy elárverezzék a helyi múzeum festményeit, de végül alapítványok és tehetős magánszemélyek összedobták a pénzt, így a város alkalmazottainak járulékait fizetni tudták. Máshol az óvodák bezárását előzték meg azzal a milliomosok, hogy gyorssegélyt nyújtottak. Az amerikaiak már tudják: a vagyon felelősséggel jár, s ahol lyukak mutatkoznak a költségvetésben, ott felértékelődik a filantrópia, azaz az emberbaráti érzés.

Sorolhatnánk a hírességeket, akik mesés felajánlásokat tettek – egyre többen kívánják még életükben igaz ügyek támogatására fordítani a pénzüket, küzdve a szegénység, a betegségek ellen. Tim Cook, az Apple vezérigazgatója 2015-ben bejelentette, hogy még a halála előtt jótékony célra fordítja 800 millió dollárra becsült magánvagyonát. A filantrópiának élő Bill Gates és Warren Buffett szervezete arra buzdítja a milliárdosokat, hogy a vagyonuk felét áldozzák fel a közjó oltárán. A jótékonykodóknak azonban ügyelniük kell rá, hogy a dollármilliárdokat okosan költsék el – csak így enyhíthetnek a világ nyomorán.