Égetéssel gyilkolunk - Szegénység és információhiány miatt fullasztó a levegőnk

Sokakban él a tévhit, hogy a levegő szennyezettségének fő felelőse a közlekedés. Felelőse, de nem elsődlegesen, ugyanis az a füstfelhőket eregető járművek kiszorulásával jelentősen csökkent. A másik tévhit az iparhoz kötődik. Ez sem alap nélküli, ám a szocialista nagyipar összeomlásával a gyárkémények a korábbi füstnek és koromnak csak a töredékét eregetik a levegőbe.

A légszennyezés két fő felelőse manapság – különösen vidéken – az avarégetés és a háztartási tüzelés.

Bár az avarégetés csak időszakosan okoz légszennyezést, viszont akkor annál nagyobbat. Érdeklődésünkre Urbán Csilla, a Humusz Munkaszövetség programfelelőse elmondta, hogy a kerti hulladék égetése tavaly március óta tilos az Országos Tűzvédelmi Szabályzat értelmében.

Aki a rendelkezést megszegi, az alsó hangon százezer forintos büntetésre számíthat, amely akár félmilliósra is rúghat. De nem mindenki sért jogszabályt, aki éget, ugyanis a törvényben ott a kiskapu: az önkormányzatok kijelölhetnek olyan napokat, amikor mégis szabad az égetés.

Így aztán éget is a magyar, amennyi a csövön kifér. S nem tudja, hogy a levegő mérgezésével közben magát is, a környezetét is gyilkolja. Ahelyett, hogy komposztálna a konyhában keletkező szerves anyagokkal együtt. Az ugyanis egy idő után virágföld minőségű humusszá alakul.

Észak-Magyarországon vizsgálta a falvak levegőjének minőségét Lenkei Péter. A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője néhány külföldi szakértő társaságában a leginkább egészségkárosító, vagyis az egy mikrométernél kisebb részecskék számát mérte.

Amíg Jósvafőn az egy mikrométernél kisebb részecskéből „csak” 6–10 ezert találtak köbcentiméterenként, addig Miskolcon már 10–15 ezret. Ez hasonló a fővárosi értékhez. Bódvaszilason a domboldalban, ahol korán reggel még nem volt szennyezett a levegő, a részecskék száma 2800 alatti maradt, majd lent a faluban, a füstölgő kémények között megemelkedett 15–20 ezerre.

A Bükk hegyei közt, Répáshután a
tiszta levegő helyett 35 ezer részecskét
mértek köbcentiméterenként.

A „bajnok” azonban kétségkívül Arló, ahol délután négy-öt óra körül, amikor az emberek a munkából hazatérve begyújtottak, 110–120 ezerig meg sem állt a számláló.

Csak összehasonlításképpen: ha Peking legszennyezettebb részein, a főutak mentén 25–30 ezer körüli értéket mutatnak a műszerek, az már bekerül a világsajtóba. Ez az érték éppen a bükkábrányinak felel meg...

Az okok egyértelműek: a rossz fűtési szokások. Maga a szénfűtés nem lenne baj, ha a szén jó minőségű. De nem az. Ahol például az egyébként is alacsony fűtőértékű lignitet lapátolják a kályhába, ott rengeteg káros anyag kerül a levegőbe.

Valójában az ilyen szenet csak az erőművekben szabadna hővé alakítani, ott, ahol a kéményeken megfelelő a szűrő – ellentétben a háztartásokkal.

Szomorú kuriózumnak számít a rongyfűtés szokása, amely a füzesabonyi járásban terjedt el. A bálás ruha egy válogatóból kerül ki, ahol rendkívül olcsón adják a szállítmányok egyébként értékesíthetetlennek bizonyuló részét. De még így is jól jár a vállalkozó, hiszen különben neki kellene fizetnie a megsemmisítésért.

A legrászorultabbak pedig veszik, mert fűteni kell valamivel. Hogy közben a saját és környezetük levegőjét mérgezik? Bocsánat a hasonlatért: inkább a lassú rák, mint a gyors fagyhalál…

Elterjedt szokás a rászorulók között a szemét égetése is, amit bizonyít, hogy a téli időszakban a telepekre egyharmaddal kevesebb hulladék érkezik. Pedig ez az előző példákhoz hasonlóan veszélyes, különösen, ha műanyagot is tartalmaz.

Mit lehet tenni a jelenség ellen, tettük fel a kérdést Lenkei Péternek.
Jogszabály már most is tiltja a hulladékégetést (ide tartozik a rongy is), ám ez annyi, mint halottnak a csók: ha a rászorulók ki tudnák fizetni a bírságot, akkor már a megfelelő tüzelőre is telne…

Szigorítás helyett első lépés a lakóépületek szigetelése, illetve annak támogatása lenne. Mindemellett segítene a helyzeten a nagymértékű állami hozzájárulás a jó minőségű kazánok vásárlásához. És ami a nyugati országokban egyáltalán nem ismeretlen: a falvakban is érdemes távfűtésben gondolkodni. Messze ez a legolcsóbb, ráadásul környezetkímélő megoldás.

Addig is, amíg mindez megvalósul,
érdemes felvilágosító kampányokba
kezdeni – hasonlóan ahhoz,
amelyet a közelmúltban a Földművelésügyi
Minisztérium indított Fűts
okosan! címmel. Ennek segítségével
is érzékelhetik a hulladékkal fűtők,
miképpen teszik tönkre a kazánjukat,
a kéményüket és az egészségüket.

Nem lenne haszontalan megtanítani
a helyes fűtésre azokat, akik
ezen ismeretek híján vannak. Például
jó tudni azt, hogy aki nedves fával
fűt, az saját magával is kiszúr, mivel
a 20 százaléknál magasabb nedvességtartalmú
fa hőértéke alacsonyabb,
mint azé, amelyet kiszárítottak.

A légszennyezés elsősorban a
szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért
felelős, valamint természetesen
a légzőszervi problémákért.

S hogy mindennek hazánk lakossága
különösen ki van téve, bizonyítja a
tény: lakosságarányosan a világon
légszennyezés következtében Kína
után Magyarországon halnak meg a
legtöbben. Egymillió lakosra vetítve
938-an. Ez azt jelenti, hogy idén
több mint kilencezer áldozatot szed a
szennyezett levegő.