Horgászok hal nélkül

A Tisza felső, Záhonytól Tiszabecsig
terjedő hazai
szakasza nem is olyan
régen még az ország legtisztább
vize volt, tele mindenféle
hallal. Mindennaposnak számítottak
az ötven-hatvan kilós harcsák, tizenöt-
húsz kilós amurok, nyolc-tíz kilós
süllők, a gyönyörű márnák, kecsegék.
Mostanság viszont nemhogy
kecsege, de tenyérnyi keszeg is alig
akad. Halak helyett undorító szennydarabok
úszkálnak a folyóban, amire
a horgászok mellett a környezetvédők
is felfigyeltek. A nyomok a vásárosnaményi
szennyvíztisztítóhoz
vezettek. A telep kifolyójából mintát
is vettek, amit független laboratóriumban
vizsgáltak meg. A környezetvédők
szerint az eredmények alátámasztják
a panaszokat, amit a
nyilvánosság elé is tártak.
A megállapítások szerint a Tisza
Menti Regionális Vízművekhez
(TRV) tartozó telep napi 2000-2500
köbméter szennyvizet enged elégtelenül
tisztítva a Tiszába. A vizsgált
víz tele volt félig lebomlott szerves
anyagokkal – jellemzően fekáliával
–, amelyek fertőzőek lehetnek.
A telepről kijövő vízben a vizsgálat
30-40-szeres határérték-túllépést
mutatott ki, a víz lebegőanyag-tartalma
is a kétszerese volt más tisztítatlan
szennyvízhez képest. Ez
nemcsak azt jelenti, hogy a folyó
vize ártalmas lehet az egészségre, a
benne lévő élővilágra, de felveti azt
a kérdést is: milyen alapon szed a
szolgáltató egyáltalán a szennyvízkezelésért
bárkitől is díjat?
A szennyezéssel kapcsolatban
megszólalt a jövő nemzedékek érdekeinek
védelmét ellátó biztos hivatala
is, és aggasztónak nevezte a vásárosnaményi
híreket. A magas lebegőanyag-
tartalom, vagyis a szennyvíziszap
el nem távolítása miatt
nemcsak a folyó szennyeződhetett
el, de az iszapra rátelepedő anyagok
a szennyező forrás megszűnése után
is állandósíthatják a helyzetet. A lakosság
joggal várhatja el tehát, hogy
az állami szervek is megszólaljanak
az ügyben, és ismertessék a saját
vizsgálataik eredményét. Meg is
szólaltak, de ez egyáltalán nem
nyugtatja meg az aggódókat. A TRV
például azzal védekezett, hogy a
mintavétel nem a szennyvizet elvezető
csatorna elején, hanem a végén
történt. A megyei katasztrófavédelem
és a megyei kormányhivatal
helyszíni ellenőrzése pedig azt állapította
meg: igaz, hogy az ammónium
és a nitrogén esetében a határérték
átlépését tapasztalták, de a
szennyvíztisztító telepről tisztítatlanul
nem jut ki szennyvíz, viszont
szükség van az egyik szellőzőrotor
megjavítására és a telep szakszerű
karbantartására. A folyót az állami
szervek a szennyező forrás feltárása
óta többször is ellenőrizték, és a
legutóbbi őszi minták alapján továbbra
is állítják, hogy nem találtak
szennyezésre utaló jeleket, a víz az
alacsony vízállás miatt elszaporodó
algától barna és habos.
Ezt azonban továbbra sem fogadják
el a szerkesztőségünket is felkereső
zsurki, tiszaszentmártoni, mándoki,
aranyosapáti horgászok – egyáltalán
a Tisza élővilágáért aggódók. Azt
mondják, a Tisza alsó szakasza, de a
Bodrog vagy a Kraszna vízszintje is
alacsony, mégsem barna és szagos a
vizük, nincs rajtuk az a nyúlós lepedék,
ami beborítja az összes vízi járművet.
Igaz, ott korszerűbb szennyvíztisztítók
működnek, amire a beregieknek
csak akkor van esélyük, ha
nyer az uniós pályázatuk.