Isten és teremtményei - Ez a Lucifer arra emlékeztet: az ördög is Isten teremtménye

Keszég László rendezésében a mostani előadás kerüli Madách művének áhítatos megközelítését, az ünnepi alkalom kapcsán könnyen értelmezhető, letisztultságában is erős hatású produkció született.

A rendező és Ari-Nagy Barbara dramaturg jó érzékkel húzták meg Madách Imre verses szövegét, de nem tettek hozzá semmit, minden szó maradt a szerzőé. A nézőt Árvay György átgondolt, praktikusan mértékletes – korszerű, de nem modernkedő – díszletei, színpadtechnikai megoldásai is segítik az élmény befogadásában. A Tragédia történelmi korszakait Szűcs Edit jelmezei korhűen idézik, mégis illeszkednek a XXI. századi színház hatáselemeihez, mint például a színpadi térbe vetített képek, különleges fények.

Madách művének kulcsfiguráját, Lucifert Görög László alakítja. A bukott angyalt emberforma figurának láttatja. Úgy tárja Ádám elé az emberiség történetének sorsfordító szakaszait, mint a hivatásának a sokadik túra után is mélyen elkötelezett idegenvezető. Aki képes még rácsodálkozni a látnivalókra, a sokféle gyarlóságra – hiába, hogy azok okait ő már régen megértette. Lucifer fő küldetése persze a teremtett világ értelmének tagadása. A Görög László megformálta figurában azonban cinizmusa mellett is érzékelhető a szánalomra való hajlam.

Görög Lucifere arra emlékeztet: az ördög is Isten teremtménye. Ádámot és Évát pályájuk elején járó művészek, Simon Zoltán és Prohászka Fanni játsszák. Nemcsak ifjúságuk, hanem szakmai képességeik miatt is hitelesek mint első emberpár.

Az Úr hangján a Nemzet Színésznője, Molnár Piroska szólal meg, bátorít a küzdelemre. Asszonyosan erős hangja, mondatai fenségessége, illetve az azokon átsejlő érzelmei teszik világ felettivé, mégis szerethetővé a láthatatlan karaktert.