Kedvence a sárgarépa - Mellénykéje már messziről vonzza a tekintetet

Mert különösen gyakori a dombvidéki cserjés-bokros térségben, noha egyébként szinte mindenütt találkozhatunk vele. Télire gyakran behúzódik az erdős-mezősbokros környezettel határos településrészekre, ahol gyakori látogatója a madáretetőknek. Mint a többi kis énekesmadár, a vörösbegy is szívesen fogyasztja a madárvendéglőbe kitett magkeverékeket, a (reszelt) zöldséget, gyümölcsöt, a sajtot, a szeletelt főtt tojást, nagy kedvence azonban a főtt sárgarépa.

Nem is gondolnánk, hogy e csöppnyi madár milyen elszánt harcos, ha a fészkelési, illetve vadászterületére másik kis énekes téved. A területvédő hímek gyakran szó szerint a végsőkig küzdenek, jó néhány összecsapás végződik valamelyikük pusztulásával. Ez komoly állománycsökkentő tényező, mint ahogyan az is, hogy a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Ennek ellenére hazai fészkelőállománya nemhogy nem csökken, hanem mérsékelt növekedést mutat. Része van ebben a védettségének (eszmei értéke 25 ezer forint), illetve viszonylagos szaporaságának: évente kétszer (ritkábban háromszor) is költ, a tojó alkalmanként 4-8 tojáson kotlik. Jó alkalmazkodóképességére vall, hogy mivel – sok más madárral együtt – szűkében van a természetes fészekhelyül szolgáló üregeknek, elfogadja fészeknek a szögre akasztott öntözőkannát, virágcserepet éppúgy, mint a kimustrált kalapot. De a mesterséges C típusú odút is szívesen veszi.

A vörösbegy különösen kedvelt a britek körében: egy nem hivatalos szavazás eredményeként az 1960-as évek óta az Egyesült Királyság nemzeti madara. Nem véletlenül, hiszen már a XIX. századtól kezdve megjelentek a szigetországban az első vörösbegyet ábrázoló karácsonyi képeslapok és bélyegek, aminek miértjét különböző mesék és legendák voltak-vannak hivatva megmagyarázni.