Kívül a rózsaszín burkon - Radics Gigi abban hisz, hogy az igazi tehetség utat tör magának

– Komoly szakmai tapasztalatok vannak a hátad mögött, miközben még most kopogtatsz a felnőttélet kapujában. Érzed ezt a kettősséget?

– Amikor bemegyek az iskolába és az érettségire készülök, akkor érzem. Nagyon más, amikor a csillogás után az iskolapadot koptatom. Média szakra járok, és előfordul, hogy a tapasztalataimról kérdeznek – ez is egy sajátos helyzet. A tehetségkutató után még nappali tagozaton tanultam, hajnalban értem haza a fellépésekről, és reggel nyolcra mentem az iskolába. Minden percem be volt osztva, alig tudtam tanulni. Könyörögtem a szüleimnek, hadd legyek magántanuló, így szabadabban gazdálkodhatok az időmmel. Kiderült, ez működik. Semmiképp nem akartam elhanyagolni a tanulást, mert jó, ha van az ember kezében egy szakma. Miközben szemernyi kétség sincs bennem, hogy az énekléssel foglalkozom majd életem végéig.

– Nyolcéves voltál, amikor édesapád zenekart alapított neked, és elkezdtétek járni a vidéket. Lehetett volna más választásod?

– Eszembe se jutott! Csupán ideig-óráig szerettem volna állatorvos lenni meg fodrász is. De minden áldott nap próbáltunk, hétvégente meg jártuk az országot, akár ingyen is, hogy megismerjenek. Hálás vagyok a zenekarnak, hogy megtették ezt értünk, imádtam ezt az időszakot. Mindeközben egy duci kislány voltam, akit a csajos dolgok is érdekeltek. Volt, hogy a dobosnak kilakkoztam a körmét. Később a sminkelés tetszett meg igazán. El is lestem a Megasztár alatt a profi sminkesektől mindent, amit lehetett. Szerettem a szép ruhákat is, de sokáig azt láttam, hogy nem állnak olyan jól. Aztán nagyon sok munkával megszabadultam a felesleges kilóktól, és a karrieremben is elértem azt a pontot, amikor már kicsit másfelé is nyithat az ember: a zene mellett a szépségipar érdekel.

– Ma már egy illat és hamarosan egy ruhakollekció is fűződik a nevedhez. Ez a fajta tudatos márkaépítés a hazai popsztárokra nem igazán jellemző. Csak a neved adod hozzá, vagy részt veszel a termékfejlesztésben?

– Minden érdekel! A menedzsmenttel hamar eldöntöttük, hogy egy klasszikus, elegáns vonal mellett tesszük le a voksunkat. Holland parfümőrökkel, a Vlaarkamp testvérpárral kezdtük el a munkát. Első körben azt kérték, hogy küldjek olyan illatanyagokat, amelyeket szeretek, használok. Ebből aztán alkottak egy úgynevezett ihletcsomagot. Végül 2500 illat közül kellett kiválasztani azt a négy-öt fajtát, amelyek belekerültek a parfümbe. Megdöbbentő, hogy ez az illat tényleg engem tükröz. Ugyanilyen lelkesedéssel vágtam bele a ruhatervezésbe is, például a legújabb klipem fehér ruháját együtt készítettük Rabócsi Renáta nyíregyházi divattervezővel. Élvezem, hogy kreatív és tehetséges emberekkel dolgozhatok.

– Sok tinit láttunk már hasonlóképpen zajosan elindulni, mégsem tudtak megmaradni a pályán. Szerinted mi kell ehhez?

– Nagyon sok dolog. Fontos az, hogy valaki milyen karakter, mennyire tehetséges, illetve felfigyelnek-e rá vagy sem. De ennél is sokkal lényegesebb a menedzsment, a támogató szakemberek segítsége. A tehetségkutató világa egy rózsaszín burok, össze sem hasonlítható a valós élettel. Amikor vége, akkor érzi meg az ember, hogy idekint már mások a szabályok. Aztán kell egy dalszerző, aki olyan slágereket ír, amiket játszanak majd a rádiók. Manapság azt mondják, ha van pénz, akkor minden van, és nem kell feltétlenül a tehetség. Sok produkció születik így is, de ez a siker csak ideig-óráig tart. Én abban hiszek, hogy az igazi tehetség utat tör magának.

– Akár a tengerentúlra is?

– Most az az elsődleges, hogy itthon építsem a pályám, de idővel nagyon szeretném megízlelni, mi van ott. Nyilván semmilyen garancia nincs arra, hogy az ember befusson, de ha meg se próbálom, örök életemben bánni fogom.

– Nemrég Király Viktor egy nagy amerikai tehetségkutatóban indult, és szépen menetelt előre. Te is hasonlót tervezel?

– Amint az angoltudásom eléri az általam is jónak gondolt szintet, ha magabiztosabb leszek a beszédben, akkor miért ne. De remélem, nem csak ez az egy út van, talán másképp is el lehet jutni a nemzetközi közönséghez. Többször jártunk hosszasabban az Egyesült Államokban, klubokban is énekeltem Los Angelesben. Hatalmas és inspiráló élmény volt, amikor Michael Jackson és Stevie Wonder mentorával, Quincy Jonesszal találkozhattam. Meghívott a házába a családommal együtt. Egy alkalommal Stevie Wonder előtt énekelhettem élőben; a fellépésem után maga jött oda hozzám az asszisztensével, névjegyet kértek tőlem. Szóhoz sem jutottam, utána remegett kezem-lábam, el se hittem, mi történt velem.

– Nemrég a Duna Televízió roma kulturális műsorában láttalak, amint Molnár Ferenc Caramellel énekeltek egy stúdióban. Mindketten vidékről, szerény körülmények közül értetek fel a csúcsra és váltatok példaképpé. Érzed ennek a súlyát?

– Ha nem érezném, akkor is van egy stabil értékrendem és erkölcsöm, amit a családomtól kaptam, e szerint élek. Mindig vannak új céljaim, amikért dolgozom. Azt tapasztalom, ez inspirálóan hat a rajongóimra, sokszor jönnek oda hozzám, és megköszönik, hogy példa vagyok számukra. Ez óriási megtiszteltetés. Leginkább ezért éri meg csinálni, azon túl, hogy imádok énekelni. Sok olyan rendezvényen veszek részt, ahol roma vagy nehezebb sorsú fiatalokkal beszélgetünk, elmesélhetem, én hogyan teszem a dolgom. Tisztában vagyok a szerencsés helyzetemmel, a családom és a barátaim mindig mindenben mellettem állnak. Azt is tudom, hogy sok fiatalnak ez nem adatik meg. Tehetségesek, de nem kapnak otthonról sem anyagi, sem egyéb támogatást – ezen kellene valahogy változtatni.

– Hogy telnek az ünnepek a Radics családban?

– Decemberben mindig nagyon sok a fellépésem, de 24-re sosem vállalok semmit, az a nap a családé. Teljesen hagyományosan ünnepelünk, ez nem változott az elmúlt években sem. Édesanyám süt-főz, öcsémmel mi díszítjük a fát, apu gitározik vagy zongorázik, karácsonyi zenét hallgatunk. Meghitten, békésen telik a karácsony. Ha meg a tágabb, nagycsaláddal ünnepelünk, akkor kifejezetten zajosan.

– Az álmaidban hol tart negyvenéves kora körül Radics Gigi?

– Remélem, a megkezdett úton tovább haladva, húsz év múlva is szabadon dönthetek arról, mit szeretnék zeneileg mutatni, mit énekelek; változatlanul pozitív visszajelzéseket kapok a saját szerzeményemről; külföldön is jobban megismernek. És van még egy titkos vágyam: énekelhetek egy duettet Beyoncéval.