Történelemóra az utcán - 1956-ra emlékezünk

Azok az írások, amelyek lapunkban nem jelentek meg, a Szabad Föld Online-on (www.szabadfold.hu) olvashatók itt.



Becsöngettek a második órára a budapesti Eötvös József Gimnáziumban 1956. október 23-án. A II/A osztályban történelemóra következett, az előadó tanár késett. Aztán megjelent az ajtóban tanárunk, Antall József (a későbbi miniszterelnök).

– Jó reggelt, uraim, látom, már értesültek az eseményekről, de kérem a türelmüket még néhány percig. – Önözve beszélt velünk, tizenhat éves vadócokkal. Nehezen, de elcsendesedtünk. Ezután röviden elmondta, hogy a városban forrongás van, a felvonulás a Petőfi-szoborhoz vezet. Javasolta a történelemóra helyszínéül a közeli Kossuth Lajos utcát. Nagy örömmel követtük őt. Mire leértünk az emeletről és sorba állva kijutottunk a sarokra, a Kossuth Lajos utcában hömpölygő folyamként, énekelve özönlöttek a fiatalok, egyetemista, középiskolás diákok a Duna irányába. Antall tanár úrral a Petőfi-szobornál találkoztunk, ahol Sinkovits Imre szavalatával folytatódott a rendhagyó történelemóránk.

Késő délután érkeztem haza a nemzetiszín zászlókkal fellobogózott vonattal lakóhelyemre, Felsőgödre. Az állomáson és a kocsmaajtón kézzel írt plakát tájékoztatott arról, hogy a községi gyűlésen a jelenlévők megalakították a Forradalmi Bizottmányt. Elnöke dr. Záhonyi Géza gyógyszerész. Az apám! Vágtattam hazáig. A lakásunkban sok ember, folyamatos hangzavar. Még a padlón is sokan ültek. Alig fértem apámhoz. Aztán csak öleltük egymást. Ő örömében, hogy hazaértem – én meg alig titkolt, csodálkozó büszkeséggel.

Másnap az osztályban forrt a levegő – egymás szájából kapkodtuk a szót. Megalakult az Eötvös József Gimnázium Forradalmi Tanácsa, elnöke kedvenc tanárunk, Antall József lett. Kiáltványok, követelések járták az osztályokat, lelkes csodavárás hangulatában vártuk a híreket.

A következő napon szüleim már nem engedtek iskolába. Községünkben zajlottak az események. A pártház vörös csillagát leverték, leváltották a községi tanács és az általános iskola vezetéséből a közismert kommunistákat, lakásuk elé fegyveres őröket állítottak, megakadályozták a párttitkár felkoncolását.

A Forradalmi Bizottmány megalakította a nemzetőrséget. Reményekkel teli, boldog napok következtek. A nemzetőrség megszervezte az ellátást, Vácról, Dunakesziről szállították az élelmiszert teherautókon, diákok segítettek a rakodásban. Apámmal alig találkoztam.

Az iskolámból csupán kósza hírek jutottak el hozzám. Antall József a Forradalmi Tanács elnökeként megszervezte az oktatást, így október 27-től újra rendben folyt a tanítás. Az addigi igazgatót leváltották.

A november 4-i szovjet támadás után néhány nappal, éjjel 11 órakor három géppisztolyos ávós vert fel álmunkból, házkutatást tartottak, és apámat mindennemű információadás nélkül elhurcolták – később internálták. Anyámat pedig állásából (felsőgödi gyógyszertár) indoklás nélkül elbocsátották. Apám hollétéről hónapokig sehol semminemű felvilágosítást nem kaptunk.

Tanáromat, Antall Józsefet a szovjet invázió után eltávolították az Eötvös József Gimnáziumból – ezt követően a budapesti Toldi Gimnáziumban tanított, de „'56-os múltja” miatt nemsokára véglegesen eltanácsolták a tanári pályától. Ezután könyvtári segédmunkásként dolgozott – majd az Orvostörténeti Múzeumban kapott állást.

Apámat 1957 karácsonyán kaptuk vissza. Egyszerűen bekopogott és ott állt az ajtóban. Talán a legszegényebb, de a legszebb karácsonyunkat ünnepeltük újra együtt…