Csak semmi erőszak! A barbarizmus folytatódására számítanak, a békés és hatékony ellenállást tanulják

Most csend van és tél, legfeljebb a riadóláncba jelentkezett figyelők lesik nap mint nap: mikor rontanak neki a fáknak. Miközben persze, amerre csak nézünk, fagyilkosok járnak-kelnek közöttünk. A legfrissebb hírek szerint talán mégis elmarad a Hármashatárhegyre tervezett, olimpiai bringapálya miatti természetrombolás, de például a Mészáros Lőrinc érdekeltségében épülő gellért-hegyi luxusvillához azért sikerült a tarvágás. Holott még az amúgy minden disznóság felett szemet hunyó helyi hatóság az építkezés feltételéül szabta, hogy különösen az egyik feketefenyőt, amelyen egerészölyvpár fészke található, semmi bántódás nem érheti. Ugye, mondanom sem kell, mi lett a feketefenyővel...

De haladjunk sorban, nézzük először: mi van a Ligettel? Sőt ismerjük meg legelébb a ligetvédőket.

Tíz hónapja a Ligetben sátoroznak, kitéve az időjárás, a hivatalok és a rendvédelmi szervek kénye-kedvének. Ez a csoportosulás a szó legszorosabb értelmében civil: utcáról érkezett emberek, akiket az köt össze, hajlandóak aktívan fellépni azért, hogy ne építsenek múzeumi negyedet a Városligetbe. Nincs mögöttük szervezet, nem kapcsolódnak párthoz, támogatást sehonnan sem kapnak.

A nyár óta tartó tiltakozásaik miatt az építők – látszólag – meghátráltak, s bejelentették: nem fakivágás, hanem faátültetés következik. Ez történt két helyszínen, ahová a Közlekedési Múzeumot, illetve a Zene Házát álmodták. Most hagyjuk, hogy végleges tervek még mindig nincsenek sem a parkról, sem az új épületek pontos kontúrjáról, így könnyen előfordulhat, hogy az átültetetteket majd még egyszer odébb kell ültetni – persze, csak ha megérik a végleges tervek megszületését. Ugyanis az átültetés – ahogy szokás – kapkodva, minden szakmaiságot nélkülözve, fagyban, előgondozás nélkül, rohamtempóban történt.

A favédők szerint a fa, mivel önszántából nem nagyon változtatja helyét, nem kezelhető tárgyként. Ide-oda rakosgatása meglehetősen nehézkes, főleg, ha a túlélés is szempontként merül fel. A halott fa átültetését cölöpverésnek nevezhetjük, az élő fa költöztetése inkább szervátültetésre hasonlít: nemcsak hosszas előkészítést, hanem hosszas utógondozást is igényel. Nem belemenve a részletekbe, szinte kizárt, hogy ha az idős fákat kitépik a fagyott talajból a nedvességfelvételt garantáló gyökérvégeiktől is megfosztva, s így próbálják új helyre költöztetni, azok megmaradnak.

Ezt sejtve az átültetést vezénylő zrt. az erre a feladatra szakértelemmel és óriás gépekkel rendelkező német Opitz cég technológiáját vásárolta meg. Csak hát az elmúlt években 11 fát ültetett át a Főkert az Opitztól kölcsönzött gépekkel a II. János Pál pápa téren, s mindössze három maradt meg. (Persze a Főkert az Index hírportálnak simán behazudta, hogy mind a 11 fa él…) Az Opitz szerint nem a gépeikben és a módszerükben volt a hiba, hanem abban, hogy nem ők végezték a munkát, hanem az ehhez nem értő magyarok. Állítólag most felajánlották a helyszíni tanácsadást, az utógondozást is – hát, majd meglátjuk…

A Római-partra tervezett mobil gát építői még csak fel sem ajánlották az átültetést, igaz, 1700 fa esetében ez megoldhatatlan költség lenne. Vagyis, ha lesz, akkor ott következik a tarvágás.

Akkor lássuk: hogyan is kell erőszakmentesen ellenállni e barbarizmusnak? A háromórás képzés résztvevői elméleti és gyakorlati tapasztalatokat nyernek az ellenállás fizikai és lelki vonatkozásairól, arról, hogyan érdemes másokkal összedolgozni ilyen helyzetben, illetve meddig lehet elmenni szabálysértési eljárás kockáztatása nélkül. Az erőszakmentes képzést, mint kiderült, a Greenpeace magyar szervezete tartja, amely már nevében is – peace = béke – a békét hirdeti. Miközben azt is tudjuk, hogy a szervezet a nemzetközi környezetvédő mozgalom radikális irányzatát képviselve elsősorban bátor akcióiról ismert, amelyek gyakran, a hatóságok részéről, konfliktusokhoz vezetnek.

– Akkor most béke vagy háború? – kérdem Turchányi Bálint logisztikai koordinátort, az erőszakmentes tanfolyam előadóját.

– A Greenpeace a világ legnagyobb független természetvédelmi és környezetvédelmi szervezete. 1971-ben alapították, Magyarországon 15 éve, jelenleg 55 országban rendelkezik irodával, s világszerte több tízezer önkéntes vesz részt tevékenységében. Célja, hogy minél szélesebb körben terjessze a környezettudatos szemléletet és életmódot, valamint, hogy felderítse a természetet és az emberi környezetet pusztító tevékenységeket, és ezek felelőseit változtatásra bírja. S teszi mindezt békés, tárgyalásos eszközökkel. Ha aztán nincs más mód, akkor következnek azok a látványos, de soha nem erőszakos akciók – felmászás egy atomreaktorra, a bálnavadászhajók munkájának akadályozása stb. –, amelyeket a híradókban lehet látni.

– Hogy kerültek a Rómaira?

– Az ottani Fák a Rómaiért egyesület keresett meg bennünket: tanítsuk meg őket, hogyan kell a feszültséggel teli helyzetet kezelni. Szeretnék elmondani érveiket és szeretnék betartani a jogszabályokat még azokkal szemben is, akik viszont egyáltalán nem tekinthetők jogkövetőknek.

– Ezen mit értsünk?

– Legfőként azt, hogy szinte sehol nem történik előzetes társadalmi egyeztetés, minden az ott lakók megkérdezése és háta mögött zajlik. Akik egy reggel arra ébrednek, hogy tegnap még volt Liget, volt Római, de valahogy éjjel ellopták az egészet… Ha viszont megtörténtek volna a társadalmi egyeztetések – aminek egyik eredményeként persze meglehet, hogy el kellene vetni a terveket –, az biztos, hogy nem lennének ilyen feszült szituációk. Amelyek elviszik a fókuszt, s már nem az ügy lesz a fontos, hanem az, hogy miért másztak fel a fára, s erre mit mondott/csinált a rendőr.

– Ugyan én nem vagyok híve az újszövetségi elvnek, miszerint, „A ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is”, de az Ószövetség ajánlotta „Szemet szemért, fogat fogért” javaslatnak sem, mert ahogy Gandhi mondta: „A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.” De mégis hogyan kell harcolni egy minden ellenvéleményt csupán az erővel és nem észérvekkel félresöprő hatalom ellen?

– Az erőszak erőszakot szül. A tanfolyamokon arról beszélünk, hogyan kell kezelni a feszültséggel teli helyzeteket. Az a munkás, aki történetesen egy lánctalpas monstrum kormányánál ül, nem ellenség, csak a munkáját végezné. És még egy kommunikációs elv: ha valaki győz a kamerák előtt, veszít a tévé képernyője előtt. Vagyis a híradóban látott hatalmi erőszak minden esetben a megvert, elhurcolt, megbilincselt mellett kelt szimpátiát.

– A rendőrök tudják, meddig mehetnek el?

– Azt kell mondjam, ma már általában rendkívül türelmesek a rendőrök, tökéletesen tisztában vannak az ő és a mi jogainkkal. A gyülekezési törvény egyelőre még nagyon liberális, és ugyan tudjuk, hogy hamarosan változtatni/szigorítani akarnak ezen az egyik legfontosabb szabadságjogon, de jelenleg, ha időben bejelentik a tüntetést, és nincs valami kizáró ok, akkor a rendőrségnek nincs mérlegelési lehetősége: meg kell adni az engedélyt. Sőt, védenie kell a tüntetőket akkor is, ha az utca egyik oldalán mondjuk a szőke, a másikon pedig a fekete hajúak fenekednek.

– Ön szerint mi lesz a Rómaival?

– A Greenpeace legfontosabb tapasztalata, hogy ha elég sokan csatlakoznak egy-egy akciójához, akkor változás lesz. Ha a Rómain egyszerre megjelenne az az ötvenezer ember, aki Tarlósék szerint veszélyben van, s kinyilvánítaná, hogy nincs szüksége mobil gátra, egy csapásra véget érne ez az őrület. A győzelemig hosszú az út. Meglehet, megszületik a megoldás, miszerint a fák is megmaradnak, s az is meglehet, hogy elvesztik a csatát a Ligetben, s a Rómain is. De talán a következő fakivágók majd már észnél lesznek.