De ki szúrta le Rittbergert?

A műkorcsolyában elsősorban az ugrásoktól függ a program technikai pontszáma. És bár első ránézésre minden ugrás egyformának tűnik, valójában a korcsolyázó lábát kell figyelni. Nem mindegy ugyanis, hogyan indítja az ugrást, s melyik lábára érkezik. Az ugrásokat pedig általában azokról a sportolókról nevezték el, akik először mutatták be.

A legelső, feljegyzett ugrás az axel volt, tekintve, hogy a norvég Axel Paulsen mutatta be először. A versenyző előre-kifelé ívben futó lábáról ugrik fel, a másfél fordulatos forgás után a másik lábára hátrakifelé irányban érkezik vissza. Axel Paulsen (1855–1938) egyébként eredetileg gyorskorcsolyázó volt: 1883-ban végigverte a világot egy amerikai versenyen. Egy és tíz mérföldön is verhetetlen volt. A legnehezebb a háromfordulatos axel. Ha szépet akarnak látni, akkor a japán Midori Ito valamelyik tripláját keressék meg az interneten.

A svéd Karl Emil Julius Ulrich Salchow abszolút csúcstartó a sportágában. Tízszeres világbajnok lett a maga idejében (1901 és 1910 között). 1909-ben ő volt az első, aki a hátra-befelé kezdődő ugrásból, egy fordulat megtétele után, a másik lábára ugyancsak hátra, de kifelé ívben érkezett vissza. Később ugyanezt az ugrást két fordulattal is megcsinálta.

Alois Lutz osztrák műkorcsolyázó 1913-ban mutatta be először a róla elnevezett ugrást (a hátra-kifelé ívben futó versenyző lengő lábának jégre leszúrásával ugrik fel és egy fordulat megtétele után a leszúrást végző lábára, hátra-kifelé érkezik). Később megcsinálta ugyanezt két fordulattal is (dupla Lutz).

A kedvencem, egyben a legtitokzatosabb persze a rittberger volt. Különösen a leszúrt fajta. Ennél az ugrásnál a korcsolyázó jobb lábon siklik hátrafelé, a bal elöl keresztezi a jobb lábat. Majd elrugaszkodik, és a megfelelő számú fordulat megtétele után szintén jobb lábra érkezik vissza. Az ugrást nehezítheti az egy lábas belemenetel. Ez az ugrás azért bajos, mert nincs meg az a lendület, ami például az axelnél a lendítésből származik. Ez az elem bizonyos Werner Rittbergerről kapta a nevét.

A derék német korcsolyamester 1891-ben született, majd 25 évvel később feltalálta a róla elnevezett ugrást, amelyet loopnak is szoktak nevezni. A leszúrt Rittbergernél pedig az elrugaszkodás előtt a korcsolyázó bal lábbal leszúr a jobb láb mögé (ez a toe-loop, vagyis a nagylábujjról ugrás, leszúrás), és a két láb egyforma erővel rugaszkodik el a jégtől. Hát így szúrták le Rittbergert…

XXX

Van egy másik pontozásos sportág, amelyben az elemeket a kitalálójukról nevezik el. A tornában ma sem ritka, hogy még aktív sportolók nevét halljuk egy-egy közvetítésben.

Amikor a zürichi Emil Hofner egy bieli tornaünnnepélyen először mutatta be a híres páros kört a lovon (1886-ot írtunk akkor, később ez lett a tornászoknál a lovazás alapmozgása), az elem annyira megdöbbentette a versenybírókat, hogy kérték, mutassa be újból. Hasonló meglepetés érte a tornásztársadalmat néhány évtizeddel később, a terpesztett lábbal végrehajtott pároskör láttán is.

„Egyesek először tartáshibás körnek tartották, később aztán ez az elem az egyik leglátványosabb figurája lett a lótornának” – írja Hamza István A torna, erő, bátorság, harmónia című könyvében.

A Nemzetközi Torna Szövetség szabálya szerint akkor nevezhető el tornaelem a tornászról, ha azt a világon először mutatta be világversenyen. (Az új elemet legkésőbb egy nappal a verseny előtt írásban be kell nyújtani a Technikai Bizottsághoz, mellékelve a róla készült videofelvételt. A bizottság meghatározza az elem értékét, ugrás esetén a kiinduló pontszámot, és az információt eljuttatják minden nemzeti szövetség képviselőjéhez és a versenybírókhoz.

Elemet elnevezni a bemutatójáról azonban hosszabb folyamat, a procedúra több lépcsőben zajlik.) Ezért is hatott a reveláció erejével a 2008-as olimpián Berki Krisztián lógyakorlata. A kápán végrehajtott, Thomas-körrel kombinált orsót azóta se tudja rajta kívül senki végigcsinálni. „Sok mindent elérhet egy sportoló, de az, hogy elemet neveznek el róla, talán a legnagyobb dicsőség a pályafutásában!!! – írta később Facebook-bejegyzésében az olimpiai és világbajnok tornász. – Kilenc év telt el, s jövőre már Berki-elemként szerepel a kódban, és E-értékű erősséget kapott!!!”

A legismertebb magyar tornász, akiről elemet neveztek el, minden bizonnyal Magyar Zoltán. A kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok nevéhez fűződik egy orsó, egy szökkenő vándor és a róla elnevezett csodálatos Magyar-vándor.

Gyakran előfordul, hogy egy tornaelem nem arról kapja a nevét, aki először végrehajtotta, mert azt nem világversenyen tette. A híres Thomas- kört például először 1973-ban egy Larson nevű amerikai tornász csinálta meg, mégis az amerikai Thomasról nevezték el, mivel az 1976-os montreali olimpián, tehát világversenyen először ő építette be a lógyakorlatába. Hasonlóan járt a magyar Molnár Imre, aki 1969-ben gyűrűn idehaza végrehajtott egy különleges elemet, amelyet végül a japán Honmáról neveztek el, mert 1970-ben, a ljubljanai világbajnokságon először ő mutatta be sikeresen.