Emberek a dzsungelben - Ez a produkció hű maradt az eredeti mű igazi szellemiségéhez

A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Bal József rendezte produkciójának egyik fő érdeme, hogy hű maradt a Dés László–Geszti Péter–Békés Pál szerzőhármas jegyezte mű igazi szellemiségéhez.

A történetben szó esik születésről és halálról, befogadásról és kirekesztésről, csapatszellemről és magányról, szerelemről és barátságról, hűségről és elválásról, a felnőtté válás bonyodalmas folyamatáról. A Zalaegerszegen eljátszott meséből az említett témák úgy sorjáznak elő, hogy az előadás mentes marad a szájba rágó hangsúlyoktól vagy éppen a tisztánlátást homályosító szentimentalizmustól. A rendező tervezte díszletek dzsungelhangulatot idéznek, amit tovább fokoznak a fény- és hanghatások. Magával ragad a zene, a pontosan koreografált és előadott táncok, miként a dalok is. A műfaj nélkülözhetetlen, látványos technikai elemei mellett a színészek életszerű figurákat formálnak meg.

Barsi Márton Mauglija „állati” képességei mellett nem szégyell esetlennek látszani, így is erős hatást gyakorol az ifjú, ártatlanságában is csintalan Túnára, akit a filigrán Schmidt Sára alakít. Bellus Attila Baluja bár jó szándékú tanító, a darabos medve pofonosztó ösztöne hitelesen idézi a poroszos iskolák tanerőit. Pap Lujza Bagiráját párduc voltában is áthatja az anyai érzeteket jellemző féltő aggodalom. Kátai Kinga Ká kígyója a női ravaszág hangján sziszeg. Farkas Ignác Akelája megkopott farkasbundájában öregedő népvezért idéz, akinek szíve erősebb már a fizikumánál. Szakály Aurél tigrismozgású, fák között lopakodó Sír Kánja lehetne akár a nagyvárosok senkit sem szívlelő magányos gengsztere is. A zalaegerszegi A dzsungel könyvében saját világunkat látjuk viszont.