Fájdalmas kardvágások

A schönbrunni kastélyban
1916. november 21-én este elhunyt Ferenc József. Pár napja orvosa kezdődő tüdőgyulladást diagnosztizált, ami végül elvitte a 86 éves aggastyánt, aki 68 éve ült Ausztria trónján, és majd’ fél évszázada jegyezték Magyarország királyaként.

Nehéz örökséget hagyott trónörökös unokaöccsére, Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich főhercegre: a birodalom több mint két éve hadban állt. Ráadásul kevés ideje volt felkészülni az uralkodásra, alig 27 évesen lépett elő trónörökössé, két évvel később pedig korona került a fejére.

IV. Károly már Ferenc József halála napján levélben értesítette Tisza István miniszterelnököt a kormányzás átvételéről, két nappal később pedig megbízta a koronázással kapcsolatos javaslatok előterjesztésével.

Még az év végéig meg akarták tartani a ceremóniát: egyrészt a háborús viszonyok között szükség volt az ország stabilitásának megőrzésére, másrészt a parlament által elfogadott 1917-es költségvetéshez az uralkodó aláírása is kellett.

A Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottságnak egy hónap se állt rendelkezésére a Budai Várban év végére kitűzött ceremónia megszervezésére.

Az irányításra az Operaház intendánsát, Bánffy Miklós grófot kérték meg, aki például Lechner Ödönre bízta a Mátyás-templom belső dekorációját és Pogány Móricra a Szentháromság téri esküemelvény megálmodását. Éjjel-nappal folytak a tervezési-kivitelezési munkálatok, háborús viszonyok közt: a dekorációs kelme beszerzéséhez rekvirálni kellett, az ácsmunkákhoz a saját katonáinkon kívül orosz hadifoglyokat is kivezényeltek – magyarázza Gödölle Mátyás kurátor.

A magyar királyi államrendőrség megsárgult hirdetményein olvasható, milyen intézkedéseket foganatosítottak aznapra a közrend fenntartása érdekében. Reggel hattól az egész várat lezárták, a kapukon csak névre szóló engedéllyel lehetett belépni, a várbeli nyitott erkélyeken csak annyi személy tartózkodhatott, amennyit engedélyeztek.

A királyi pár hintóját nyolc fehér paripa húzta. A koronázás a Mátyás-templomban történt. A szertartást Csernoch János esztergomi prímás érsek vezette, Tisza István miniszterelnök, nádorhelyettes segédletével.

Első ízben hangzott fel koronázáson a magyar himnusz.

A Nemzeti Múzeum március 19-ig nyitva tartó jubileumi kiállításán külön terem foglalkozik a koronázási ceremóniával, valamint az eseményhez fűződő sok évszázados hagyományokkal és gazdag szimbolikával.

A számos fotó, festmény (Rippl-Rónaitól, Rudnay Gyulától) és különleges tárgy (Károly lovának, Krőzusnak az ünnepségen viselt ezüstpatkója vagy a király díszcsizmája) mellett látható a koronázási jelvények tárolására használt vasláda is, amely a XVII. század elejétől egészen 1938-ig őrizte a koronát, a jogart és az országalmát. A trónszékek mellett megtekinthető Mátyás király trónkárpitja, amely IV. Károly és felesége, Zita mögött borította a templom falát.

Roppant izgalmasak a díszöltözetek!

A négyéves trónörökös, Ottó fehér selyemből készült, aranybrokátos díszmagyarját a festőművész Benczúr Gyula tervezte. Zita királyné ruhájához Andrássy Irma grófnő Mária Terézia korabeli öltözéke szolgált mintául; csak a szoknyán ötven varrónő dolgozott, merthogy a négyméteres uszályt aranyhímzés díszítette. A magyar uralkodó palástján – a régi hagyományt követve – Zita is végzett néhány öltést.

A Szentháromság téren elhangzott királyi eskü után a ceremónia talán leghatásosabb része következett: a koronázási dombon IV. Károly király, Krőzus hátán, kirántotta hüvelyéből az ereklyekardot, és a négy égtáj felé suhintott vele, jelképezvén, hogy a világ minden égtája felől érkező veszedelemmel szemben megvédi országát. A háború közepén ez az üzenet nem csak szimbolikus jelentéssel bírt, mindenki tisztában volt vele, hogy a király kardvágásai mind harcok sújtotta területek felé mutatnak.

Érdemes még elidőzni a Kós Károly tervezte koronázási dombnál – javasolja Tomsics Emőke kurátor –, amelynek felépítéséhez minden magyar törvényhatóság öt kilogramm földet küldött. Több vármegye Habsburg-ellenes történelmi helyszínről gyűjtötte össze az ide szánt földet; Arad vármegye az aradi vértanúk kivégzésének helyszínéről.

Szimbolikus volt a koronázási ebéd is. A válogatott ínyencségekből összeállított ételsor a magyar föld termékenységét és a király gazdagságát jelképezte, de ezekből senki sem fogyasztott, csak bemutatták a királyi palota tánctermében aranytányérral terített asztalnál helyet foglaló hat személynek. A királyi páron kívül a hercegprímás, a kalocsai érsek, a pápai nuncius és a miniszterelnök ülhetett le. A királyi lakomát – a hódolati pecsenyét, a vadhabarékot szarvasgombával, a kocsonyázott foglyot, a tokaji gyümölcsszörcsöt – fővárosi hadikórházak kapták meg. Elmaradt az ökörsütéssel egybekötött szokásos népünnepély is, de 34 iskolában gulyást osztottak a szegényeknek.

A koronázási ajándék átadása is csak jelképes volt: 50-50 ezer arany lapult az ezüstládikókban, amelyeket a királyi pár jótékony célra ajánlott fel. Elmaradt a látványos pénzszórás a nép közé.

Még aznap este hat óra után, a hódoló tömeg sorfala között kísérve, a királyi pár elutazott Budapestről. És még aznap megérkezett az antanttól a magyar békeajánlatra küldött, elutasító válasz. IV. Károlynak, utolsó magyar királyunknak rövid, de annál nehezebb uralkodás jutott osztályrészül.