Gyakori, hogy amikor beüt a baj, az egyik szülő elmenekül - De mindenki nem futhat el

– Először nehéz anyagi helyzetű szülőkre gondoltam, akiknek gondot okoz, hogy például szentestére hazavigyék a kórházban fekvő, súlyosan beteg gyermeküket. Én csak boldog perceket akartam szerezni néhány embernek, de pár napon belül szinte „felrobbant” az internet – emlékezett vissza Berinszki Zoltán.

Döbbenetes sorsok tárultak fel előtte. A két és fél éves hódmezővásárhelyi Ádámka már egy esztendeje nem hagyhatja el a szegedi gyermekklinikát. Édesanyja jár be hozzá, amikor csak tud. Kiszámolta, hogy egy év alatt félmillió forintot költött tömegközlekedésre. Gyesből, családi pótlékból és a nagyszülők támogatásából él. Nevel még egy egészséges kislányt is, akinek szintén volnának igényei: arra, hogy neki is jusson sok anyai figyelem, kapjon játékot, szép ruhát és néha egy-egy felhőtlen mosolyt.

A sürgősségi szállítást megoldják a mentők, de a kezelésekre a szülőknek kell elvinniük a beteg gyermekeket. Egy szintén vásárhelyi kisgyereket, aki agyi oxigénhiánnyal született, ezenkívül epilepsziás, a gyomorszondája miatt két-három naponként kell Szegedre szállítani, kötözésre. Bajban van, akinek nincs pénze, autója, és távolabbi településen lakik. Egy epilepsziás kisfiút a felnőttbeteg-szállító vitt haza merő jó szándékból – úgy, ahogyan ott szokás: 8 órás várakozással, biztonsági gyermekülés nélkül.

Berinszki Zoltán szerint gyakori, hogy amikor beüt a nagy baj, az egyik szülő, jellemzően az apa, elmenekül, és magára hagyja társát meg a beteg gyermeket. De mindenki nem futhat el. Valakinek, az esetek többségében az édesanyának ki kell állnia a sors elé.

Vincze Gabriella is egyedül neveli kisfiát, Norbit, aki féléves volt, amikor leukémiát diagnosztizáltak nála. Mintegy hat hónapig bent kellett lakniuk a gyermekklinikán, azóta fenntartó kezelés folyik. Injekciók, vérvétel, konzultáció – hetente több napon be kell menniük a klinikára. A kisfiú immunrendszerét a kezelések miatt legyengítették, a buszon, villamoson pedig köhögnek, tüsszögnek az emberek. Norbika nem szereti a szájmaszkot, kis kezével igyekszik letépni. A tömegben könnyen elkap valamilyen fertőzést. Karácsony előtt is ez történt – emiatt az ünnepeket is a klinikán kellett tölteniük. Szegedi lakótelepi lakásukból kétezer forintért viszi be őket a taxi, de egy-két nap alatt az is tízezer forint.

Megörültek, amikor hallottak Berinszki Zoltán Taxisok a gyermekekért néven indított Facebook-csoportjáról.

Napok alatt több száz tagja lett szerte az országban. Nagyon sokan ajánlották föl segítségüket – sok taxis, még több különböző foglalkozású ember, akik a saját kocsijukkal majd’ 50 alkalommal szállították a rászorulókat.

Jellemző, hogy a segítők maguk is számos problémával küzdenek. Híresebb ember egyetlenegy sem jelentkezett. Berinszki Zoltán levelet írt például egy ismert fitneszgurunak, akivel együtt járt iskolába, hogy legalább a nevét adja a jó ügyhöz, az illető azonban válaszra sem méltatta.

Naponta órákat tölt viszont a segítők és a segítségre várók összehozásával a csoport egyik adminisztrátora, a hódmezővásárhelyi Mezeiné Horváth Mária, aki személyesen a mai napig nem találkozott Berinszki Zoltánnal. Az 55 éves Máriának öt gyermeke és tíz unokája van. Egyik lánya hallás- és látássérült, ő maga cukorbetegséggel, epilepsziával és nyirokrendszeri daganattal küzd.

– Jót tesz nekem, ha másoknak segítek, mert addig sem a saját bajaimmal foglalkozom – mondta az asszony, aki éppen egy gyöngyösi beteg kislánynak keresett valakit, aki műtétre kórházba szállítaná. Nemcsak jóindulatú emberek jelentek meg a Facebook-oldalukon.

Volt, aki azzal vádolta Berinszki Zoltánt, hogy taxisként megszedte magát a migránsok szállításából. (Egyszer szállított migránsokat – legálisan, a Tesco parkolójából a nagyfai befogadóállomásig.)

Más azt feltételezte, biztosan le akarják nyúlni az adományokat. Fölmerült ugyanis, hogy akik nem tudnak a beteg gyermekek szállításában személyesen segíteni, pénzadománnyal járulnának hozzá a költségekhez. Kiderült ugyanis, hogy akiknek gondot okoz a beteg gyermekük szállítása, azok másban is hiányt szenvednek: élelmiszert, tüzelőt is kellene nekik szerezni. Csakhogy hamar ellenőrizhetetlenné válhatott volna az adományok útja, tápot adva különféle vádaskodásoknak. Leállították az adományozást, és csak az eredetileg vállalt célra, a szegény családok beteg gyermekeinek szállítására összpontosítják erőiket.

Berinszki Zoltánt az a hozzászólás ütötte szíven igazán, amelyben egy névtelenség mögé bújó ismeretlen azt írta róla: biztosan pedofil, és ezt a betegszállítós trükköt találta ki, hogy kisgyerekek közelébe férkőzzék.

– Ha öregeken segítek, akkor gerontofil vagyok, ha állatokon, akkor zoofil? Aberrált az a 840 másik ember is, aki segíteni akar a gyermekeknek? Egyáltalán: Magyarországon egyesek úgy gondolkoznak, hogy aberrált az, aki segíteni próbál másoknak?

Az ötlet karácsonyi ajándéknak indult, de kiderült, hogy egész évben szükség volna rá, mert megoldatlan a szegény családokban a beteg gyermekek szállítása. A kezdeményezőt szinte beszippantotta a mozgalom, amely nagyra duzzadt az elmúlt hetekben.

A szegedi Csongi Fűtéstechnika szaküzlet dolgozóinak gyerekei csokit küldtek beteg gyermektársaiknak, kézzel írott, megható jókívánságokkal.
„Ennyire jó ország lehetnénk!”

– írta lelkesen az egyik tag a csoport Facebook-oldalára. De olyanok is fölbukkantak, akik szinte naponta ingyentaxinak használnák a felajánlásokat.

Berinszki Zoltánnak mostanában kevesebb ideje jut a saját családjára. Büszke arra, amit létrehozott, és szorong, hogy kifárad a kezdeményezés. Hogyan lehetne megmenteni, intézményesíteni?

Józan ésszel egyszerű megoldást gondolt ki: vásároljon minden, gyermekeket gyógyító kórház egy kisbuszt! Azzal nemcsak kezelésre lehetne szállítani a beteg gyermekeket, hanem a gyógyulásukat segítő, szorongásukat oldó programokra is: vadasparkba, játszótérre.

Jó ideig nem fordult ezzel kórházi vezetőkhöz – lelke mélyén tartott a visszautasítástól. Végül együtt mentünk el dr. Bari Ferenchez, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánjához.

– Mi mint költségvetési intézmény nem vásárolhatunk autót. Beszerzési tilalom van – mondta a dékán.

Elképedt tekintetünket látva hozzátette: 1500 személyi számítógépre is szükség volna a klinikai központban, mert már a betegellátást nehezíti, hogy a korszerű programok nem futnak a régi gépeken – de számítógépet sem vehetnek.

Dr. Bari Ferenc szerint civil szervezetek segítségével szoktak javítani a helyzeten. Kórházi szakemberek és jogászok részvételével megvizsgálják, hogyan tudnák már működő, pontos szabályozással és pénzügyi forrásokkal is rendelkező szervezetek tevékenységébe illeszteni a beteg gyermekek szállítását – úgy, hogy a körülöttük összegyűlt jószándékú emberek továbbra is segíthetnék ezt a tevékenységet.

– Nagyon bonyolultak a viszonyok. Erre hivatkozva szokták mondani, hogy akkor inkább ne csináljunk semmit. Ez rossz megközelítés – jelentette ki a dékán. – Csinálni fogunk együtt valamit, mert a kicsi eredmény is eredmény, az apró lépések is előre visznek.