Hős, de nem hűséges - Csábos pillantások, mély dekoltázs, és nagy emberek, akiket mindez nem hagyott hidegen...

Monica Lewinsky igen sok pénzt keresett a vele készült interjúkkal és a róla szóló könyvekkel. A mozdulat, amellyel 1995 telén fellibbentette kosztümkabátját, hogy Bill Clinton megpillanthassa derekán a tanga pántját, sokat hozott a konyhára – viszont az Egyesült Államoknak súlyos árat kellett érte fizetni. A nőügyek hatása a modern kori történelemben felbecsülhetetlen!

De nem volt ez másképp korábban sem. Még az oly nagy hatású személyiségek is belebonyolódtak a melltartó csatjának meglazításába, mint Marx. A Kommunista Kiáltvány ifjú korában rendszeresen kocsmázó és párbajozó szerzője szerelem dolgában nem volt olyan alapos, mint A tőke évtizedes megírásakor. Igaz, ha nincs a dúsgazdag Engels, valószínűleg a betevő falat előteremtése is gondot okozott volna számára. Nem volt ugyan megrögzött nőcsábász, de az egész életében mellette nélkülöző Jenny von Westphalent minden különösebb teketória nélkül megcsalta, amikor kitette a lábát otthonról. A Marx család mellett segédkező Helena Demuth fiát végül Engels vállalta magára, így lehetett elkerülni a világbotrányt.

Hahner Péter történész a 33 szerelmi háromszög a történelemben című kötetében a hálószobatitkokon keresztül próbálja megvilágítani a történelmi személyiségek pályafutását. A kérdés az, hogy a hatalmi pozícióban lévő uralkodót vagy politikust mennyire befolyásolhatta szerelmi élete a döntésekben.

Milyen lenne a történelem ágyjelenetek nélkül?

– Ha az uralkodó vagy politikus szerencséjére intelligens feleségre vagy szeretőre tett szert, akkor érdemes volt meghallgatnia a hölgy tanácsait is. James Polknak, az USA 11. elnökének a felesége, Sarah Childress volt a legjobb tanácsadója és munkatársa. XIV. Lajos a kormánytanács ülései közben néha odafordult a közelben kötögető második feleségéhez, Maintenon asszonyhoz, hogy megkérdezze: „És hogy vélekedik minderről Őszilárdsága?” Első feleségétől, Mária Terézia spanyol hercegnőtől azonban sohasem kérdezett ilyesmit, mert tudta, hogy az asszonyt csak az édességek, a háziállatok és a törpék érdeklik – jegyezte meg Hahner Péter, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője.

– Igen, a történelem mindig alakulhatott volna másképpen. Ha például VIII. Edward brit uralkodó nem mond le a trónról, hogy elvehesse többszörösen elvált amerikai szerelmét, alighanem súlyos problémákat okozott volna a második világháborúban a németbarátsága miatt. Ha Bill Clinton nem enged Monica Lewinsky csábításának, a demokratapártiak minden bizonnyal megőrizhették volna a kormányzatot a XXI. század első évtizedében. De természetesen nem járt valamennyi szerelmi viszony ilyen súlyos következményekkel – állítja a szerző, aki olyan világtörténelmi epizódokat mutat be könyvében, amelyek többsége eddig ismeretlen volt a magyar olvasók előtt. A saját kutatásain túl a legfrissebb források eredményeit is felhasználta a kötet megírásakor.

Az olasz nemzeti egységmozgalom vezető személyisége, a dél-amerikai kalandozásokból sombreróval a fején hazatérő Giuseppe Garibaldi tábornok száz és száz csatát megnyert, közben arisztokrata hölgyek és cselédlányok szoknyáját emelgette a világ minden táján. Letepert megközelíthetetlennek tartott újságírónőket is, a végén mégis egy fruska bánt el vele igen csúnyán. Majdnem el is vette a várandós arát, de az esküvői szertartáson „egy jóakaró” levelet nyomott a tábornok markába. Ami ezután történt, feljegyezték a krónikák.

„Igaz, hogy terhes?” – kérdezte Garibaldi a más ágyából az oltár elé érkező nőtől. – Maga kurva!” Mire ő azt válaszolta: „Azt hittem, egy hősnek áldozom fel magam, de maga csak egy brutális katona!”

Alexandre Dumas regényhőseinek valóságos alanyait is megtaláljuk a királyi szerelmi háromszögek történetében. Ausztriai Anna sorsát tízéves korában döntötték el a nagyhatalmak, amikor kinézték neki a 14 éves XIII. Lajos francia királyt. A nászéjszakán a tizenéves király nem tudta elvenni hitvese szüzességét, ettől megrémült és megundorodott a szexualitástól.

„Kárpótlásul” nagy király lett belőle, és egy fényesen tündöklő országot adott át a Napkirálynak, Európa leggazdagabb uralkodójának. Nagy árat fizetett érte, mert egy angol kegyenc, Buckingham hercege nyíltan flörtölt Annával, ezért a király sohasem bocsátott meg asszonyának. Halálos ágyán nevetést hallott a folyosóról, és csak annyit jegyzett meg: „Ez biztos a feleségem.”

Hahner Péter „szerelmeskönyve” bőséggel tartalmaz betéteket a Habsburgokról is. Sötét és mély dráma bontakozik ki Rudolf trónörökös és a tizenhét éves Stefánia hercegnő házasságából, mindketten harmonikus családi háttér nélkül nőttek fel. Rudolf anyja, a filmekben elragadó és megnyerő Sissi királyné a valóságban bezárkózott, boldogtalan életet élt, sok időt töltött céltalan utazgatással és sportolással. Rudolf nevelését egy ostoba őrnagyra bízta, aki a hatéves kis herceget vadállatokkal riogatta és hidegvíz-kúrákkal terhelte. Sissi a menyét „tenyeres-talpas csúfságnak” nevezte és dromedárhoz hasonlította.

Eddig leginkább költők, írók kapcsán hangzott el, hogy a magánélet nem befolyásolhatja írói munkásságuk megítélését. Vajon hasonló a helyzet a történelem szereplőivel is?

– Nelson admirális elhárította a Nagy-Britanniát fenyegető francia invázió veszélyét trafalgari győzelmével, ehhez képest csekély annak a jelentősége, hogy rosszul bánt a feleségével – mondja Hahner Péter. – Franklin D. Roosevelt vezetésével az Egyesült Államok leküzdötte a nagy gazdasági világválságot és vereséget mért ellenfeleire a második világháborúban; az amerikai társadalom nagyra becsülte ezért, s nem törődött azzal, hogy hűtlen férj volt. 
Adolf Hitler viszont példás magánélettel dicsekedhetett, nem ivott, nem dohányzott, hű maradt élettársához, még a kutyákat is szerette, történelmi megítélésében ez azonban vajmi keveset számít. 
Lev Davidovics Trockij a sztálini önkény életveszélyes szorítása elől menekült Mexikóba, s bár halálosan félt a titkos ügynököktől, azt azért megkockáztatta, hogy híres festő vendéglátója feleségének, a kicsapongó életet élő Frida Kahlónak az ölelésébe meneküljön. Frida hamar túllépett „az öregen”, aki aztán pincsikutyaként mentegetőzött asszonyánál. „Ontom a lelkifurdalás és az irántad való hála könnyeit” – írta Natalja Ivanovna Sedovának a Kahlo-kaland után, és „öreg, hűséges kutyád”-ként esedezett felesége bocsánatáért. Bár az asszonynak lehettek kétségei a hűséges jelző olvasásakor, végül Lev és Natalja kibékült. Az „idillnek” aztán az egyik rettegett titkos ügynök vetett véget, jégcsákánnyal...