Jogi esetek: Visszajár a foglaló

A vevők nem íratták a nevükre az engedélykérelmet: annak ügyében számos hiánypótlást kellett teljesíteniük, így csak május 23-án kapták meg. Ráadásul az engedély még ekkor sem emelkedett jogerőre, mert a szomszéd megfellebbezte. Július 12-én ezért a vevők elálltak a szerződéstől, és kérték a foglalójukat, amit az eladó nem adott vissza.

A vevők pert indítottak.

Arra hivatkoztak, hogy az adásvételi szerződésben leírt feltétel bekövetkezett, mert a ház határidőre nem kapta meg az építési engedélyt, így a vevők egyoldalú szerződésbontási joga megnyílt. Ők elálltak, a szerződés megszűnt, mindenki visszakapja, amit eddig adott: ők a foglalót, az eladók a telket.

Az eladók viszont azt mondták, hogy a vevők hibájából nem lett meg az engedély időre, mert nem íratták a saját nevükre az engedélykérelmet, ezért az ügyintézés jóval körülményesebb és hosszadalmasabb lett.

Erre a vevők azzal vágtak vissza, hogy az engedélykérelem átíratása nem szerződéses kötelességük volt, hanem egy általuk kikötött lehetőség.

Azt, hogy nem éltek vele, nem lehet felróható magatartásként értelmezni. Másrészt nem elsősorban az ügyintézés késedelmei miatt éltek elállási jogukkal, hiszen ezt már május másodikán megtehették volna. Hanem azért, mert az eljárás bizonytalan időre zátonyra futott, amikor a szomszéd megfellebbezte az engedély kiadását.

A bíróságnak azt kellett eldöntenie, jogos volt-e a vevők elállása, hiszen ezen múlt az is, hogy jogosan tartották-e vissza a foglalót az eladók. A bíróság úgy találta, hogy az elállási jog megnyílt akkor, amikor a feltétele teljesült. Azt viszont az eladók nem bizonyították, hogy a feltétel a vevőknek felróhatóan valósult meg, ezért a foglalót visszatartani sem állt jogukban. Így a foglaló – az évekig tartó pereskedés alatt felgyűlt kamatokkal és a perköltséggel együtt – visszajár a vevőknek.