Születésnap: immár hatvan éve hetente leróhatjuk a bolondok adóját...

A sorsjáték vélhetően egyidős az emberiséggel (már az ókori Hellászban is fekete és fehér golyók kihúzásával döntöttek a poliszok fontosabb ügyeiről), ám a Magyarországon ötös lottó néven ismert játék a Genovai Köztársasághoz kötődik a legszorosabban, e városállamban kialakult szabályokat alkalmazta. A kereskedővárost irányító képviselő-testületbe minden esztendőben 5 új tagot emeltek be, akiket 90 jelölt közül választottak ki. A genovaiak évről évre megtették tétjeiket a győztesekre, és minél több képviselőt találtak el, annál több pénzt vagy ajándékot nyertek egy közös alapból.

Az egyre népszerűbbé váló játék aztán 1620-ban, Benedetto Gentile szenátornak köszönhetően intézményes formát nyert, majd hódító útra indult Európában: a pápák és az egyházi vezetők által gyakran bírált számsorsjáték az itáliai városállamok után 1751-ben a Habsburg Birodalomba is bebocsátást nyert.

Magyarországon 1762-ben Pozsonyban és Temesváron jelent meg a lottó, majd 1770-ben Budára, később Erdélybe is megérkezett a nálunk lutri néven ismertté vált szerencsejáték.

Mária Terézia – nagyon okosan! – állami monopóliummá nyilvánította és bérletbe adta a számsorsjátékot, a növekvő bevételek azonban arra sarkallták utódját, II. Józsefet, hogy 1787-től a szelvények eladásából származó összes bevételt az államnak biztosítsa. A nagyobb városokban felállított olla fortunát, azaz a számokat tartalmazó szerencsekereket szokás szerint kéthetente forgatták meg. Az országos játékhálózatot a sorsjegyek árusítását magukra vállaló gabonakereskedők, kocsmárosok és lókupecek működtették.

Diadalmenete akkor torpant meg, amikor a parlamenti padsorokból és a szociáldemokrata pártból mind többen kritizálták a lutrit a közerkölcsökre gyakorolt káros hatása miatt. Ami már csak azért is képmutatónak számít, mert 1895-ben a millenniumi kiállítás költségeinek részbeni előteremtésére a kormány kísérletképpen engedélyt adott egy osztálysorsjáték rendezésére, és e kísérletet a következő esztendőben megismételte. Miután a terv bejött, 1897-ben törvény született a számsorsjáték (lutri/lottó) megszüntetéséről és az osztálysorsjáték bevezetéséről.

A népszerű osztálysorsjátékok és a két világháború között elindított államsorsjátékok rendszerét csak 1950-ben szüntették meg, miután 1949-ben kibocsátották a Tervkölcsönt és az 1955-ig évente meghirdetett Békekölcsönt: a szerencsés kisorsoltak a kötvény névértékének sokszorosát nyerték. 
(Érdekes módon az 1947-ben bevezetett totót nem egy modern szerencsejátéknak tekintették, hanem egy sporthoz kapcsolódó fogadásnak.)

Mígnem az 1956-os forradalom leverése után Kádár János és a rendszert konszolidáló szocialista pártelit úgy gondolta, hogy hangulatjavító intézkedésként – és nem utolsósorban az állami bevételek növelése érdekében – ismét bevezeti a lottót. Kossa István pénzügyminiszter 1957. január 17-én bízta meg az Országos Takarékpénztárat a lottó megszervezésével. Az 1957/4. számú miniszteri rendelete értelmében a tiszta genovai rendszert vezették be Magyarországon, vagyis 90 számból ötöt kellett megtippelni, két találattól pedig a nyeremény garantált. Eldöntötték, hogy a nyertes számokat szerencsegömbben fogják sorsolni minden hét csütörtökén.

Február 13-án megkezdődött a szelvények árusítása, 3 forint 30 fillérért. Az első sorsolásra több mint másfél millió szelvény érkezett játékba. Március 7-én a Medosz-kultúrotthonba, délután fél ötre hirdetett eseményen ünnepi műsor vezette be az első lottóhúzást. Telitalálat első nekifutásra nem volt, de kezdetét vette a lottó diadalmenete.

A sanyarú hétköznapokból valamiféle álombéli kitörési lehetőséget jelentett az emberek számára a lottózás, amelynek varázsa nagyon rövid időn belül magával ragadta az egész országot.

Az első telitalálatra csupán hat hetet kellett várni: a szelvény gazdája, özvegy Ring Sándorné 855 ezer forinttal gazdagodott. Az újság azt is megírta, hogy a nyertes Budapesten, a XI. kerületben lakik, és a szelvény kitöltése előtt sorba vette gyermekei életéveit: Misi akkor 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. Ezzel egy csapásra divatba, pontosabban játékba hozta a családi számokat.

Az első húsz lottóév a tárgynyereménysorsolások virágzásának ideje is: általában havi egy ilyet tartottak, de például 1968-ban ezt öt rendkívüli sorsolás egészítette ki.

A mintegy 250 alkalom keretében több mint negyedmillió nyereménytárgy talált gazdára, egyebek között 505 öröklakás, 590 gépkocsi, 224 családi ház és üdülő – tudtuk meg a Szerencsejáték Zrt.-től. Ezeken a nagy nyereményeken kívül még 2112 motorkerékpárt, 5531 mosógépet, 19 045 televíziókészüléket, valamint bútorutalványok és egyéb vásárlási utalványok ezreit sorsolták ki. Olyan tárgyakat is kiosztottak, mint például vetőgép, harmonika, rádió, fűkaszáló, varrógép vagy hűtőszekrény, sőt külföldi utakat is nyerhettek. Végül 1991-ben a 10. játékhéttől befejezték a rendszeres tárgynyeremény-sorsolásokat, a szerencse „hálátlan” kegyeltjei ugyanis egyre gyakrabban a tárgyak árát kérték.

A hetvenes évektől a rádió, a nyolcvanas évektől a televízió is élőben, közönség előtt közvetítette a számhúzásokat, hol szerényebb keretek közt, hol látványos show-műsor közepette. Amikor egyszer egy évre a televízió nyilvánosságától visszavonultan sorsoltak, e változás a játékosokban gyanakvást keltett, úgyhogy újra képernyőre került a húzás – és mi töretlenül és bizakodón, immár hatvan éve leróhatjuk hetente újra és újra a bolondok adóját...