Aphrodité, a háziasszony - Konyhaszagú a bőre, úgyhogy kiszellőzteti a házasságát

Mr. Bradshaw mellett Mrs. Bradshaw önmagára is ráun. A negyvenes anya a férje tudta nélkül oly természetesen távozik a ködös Angliából a napos Görögországba, mint amilyen természetesen évtizedekig fokhagymázta a fasírtot a családi ebédekhez. Nem lázad, szó nincs arról, hogy válni akarna, hátrahagyni az addigi időt. Nem a világnak bizonyítja, nem is a férjének, nem is a két felnőtt gyerekének, hogyan kaphatnak újra tűzre a szunnyadó köznapok.

Shirley Valentine magát akarja feléleszteni. Nem kitör, hanem kiszökik az életbe.

Ettől zseniális Majzik Edit Shirleyje: egy pillanatra sem enged a természetességből. Lehetne akár a szomszédnőnk Szegedről, a barátnőnk Kazincbarcikáról, a kolléganőnk Mogyoródról. Előttünk süt, főz, mosogat, rámol, öltözik, napozik, unatkozik, szórakozik, duzzog, borozgat. Fanyarul ironikus egyszemélyes játéka a bolti kuponok közé mellőzött nő magánakciója az újraélésért. Semmi másra nem törekszik, csupán arra, hogy visszaszerezze a saját érzéseit. Az ő Shirleyje kis szabadságában nem emelkedik nagyasszonyosra, nem játssza, hogy megszépült. De végül mégiscsak ő maga Aphrodité, a középkorú merész háziasszony, aki görög flörtjében is azt szereti a legjobban, hogy kissé megereszkedett meztelenségével vagányul ugrik a tengerbe. S hogy mire jut Shirley?

Férje utána repül, Mr. Bradshaw és Mrs. Bradshaw táncolnak a görög homokban, hadd higgyük, fordulhat az életük is. Bár nincs kétség: hazaérve előbb-utóbb a konyhagőz úgyis visszakonzerválja a kapcsolatot.

Az előadás – az író Willy Russel, a rendező Árkosi Árpád – a debreceni Csokonai Színház produkciója. Ráckevei Anna, a színház igazgatója jól döntött, hogy visszahozta Majzik Editet Debrecennek.