Családtagként kezelt kutyák az egyik oldalon – gazdátlan, kicsapott ebek a másikon

Családtagként kezelt kutyák az egyik oldalon – gazdátlan, kicsapott, kóborló ebek, zsúfolt menhelyek és gyepmesteri telepek a másikon. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nehéz sorsú kutyák számának csökkentését nem annyira különböző szabályokkal, sokkal inkább a nem tenyésztésre szánt egyedek ivartalanításával lehet elérni.

Az ivartalanítás egyúttal hozzátartozik a kutya egészség- és állatvédelméhez is.

Főként a kezdők, azon belül is a nőivarú kutyát tartók körében nagyobb a bizonytalanság: ha nem akar szaporulatot, ivartalaníttassa-e szuka kutyáját, ha meg igen, milyen életkorában, s melyek a műtét előnyei, lehetnek-e hátrányai? A bizonytalanság oka legtöbbször az, hogy sokak szerint az ivartalanítás beavatkozás a természet rendjébe, az állatot megfosztjuk a párosodás és az anyaság örömeitől. Feltételezik, hogy károsan változik a kutya „személyisége”, „depressziós” lesz, megtorpan a fejlődésben, gyakoribbak a csontés ízületi bántalmak, vizeletürítési zavarai támadnak, elhízik stb.

Kétségtelen, hogy a magasabb rendű állatok – így a kutya is – érezni, örülni és szenvedni is képesek, a fizikai fájdalmat pedig a viselkedésből, tünetekből, hangadásokból, sőt már az állat tekintetéből is érzékeli a jó gazda. A kutya empátiára való képessége sem kétséges, mégis hiba, ha emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel. Sem a párosodáshoz, sem a fialáshoz és a szoptatáshoz nem kapcsolódnak érzelmek, ezeket csupán hormonok irányította fajfenntartási ösztönök vezérlik. Miközben a különböző véleményeket illik tiszteletben tartani, felelősen mégis úgy dönthetünk, ha a szakmai irányelveket vesszük figyelembe.

Az igaz, hogy a szuka ivartalanítása a tüzelés kivételével bármely életkorban elvégezhető, a végrehajtása mégis akkor ajánlott, amikor a legkisebb a műtéti kockázat és az elvárt eredmény biztonsággal érvényesül.

A nemzetköziekre épülő hazai szakmai ajánlás egyértelmű állásfoglalása szerint a szuka ivartalanítása az ivarérettség előtt, 4-6 hónapos életkorában javasolt.

Nem közömbös az „önvédelem” sem. Megóvjuk magunkat a tüzelés ideje alatti kellemetlenségektől, a környék kanjaival hadakozástól, a szökéstől való félelemtől, a bizonytalanságtól, hogy ha mégis párosodott, vemhes lett-e vagy sem, s ha igen, mit tegyünk a nem kívánt szaporulattal.

Fontosabb azonban, hogy az első tüzelés előtt elvégzett ivartalanítás után elenyésző az emlődaganatok kialakulásának esélye, megelőzhetők a petefészkek és a méh daganatai, nem alakulhat ki álvemhesség és az életveszélyt jelentő gennyes méhgyulladás. (A nyolcévesnél idősebb, nem ivartalanított szukáknál az emlődaganat és a pyometraműtétek a leggyakoribbak.) Egyes kutatások szerint a korán ivartalanított kutyák élettartama is hosszabb, de a mozgásukra és táplálásukra jobban oda kell figyelni.

Mint látható, mindvégig javaslatokról és nem „kőbe vésett” szabályokról volt szó. A biológiai kutatások folyamatosak, részkérdésekben (pl. fajták figyelembevétele, ivartalanítás és élettartam összefüggése stb.) akár viták is lehetnek, az egyes szempontok megítélése idővel változhat.