Elázott örökségünk - Felbecsülhetetlen értékű kulturális örökségről van szó

Annyi bizonyos, hogy január 12-én eltört egy cső, amely az épületbe hatvanfokos vizet szállított. Mire másnap észrevették a történteket, már egy lépcsőfoknyi magasságú víz borította a pincét, benne a padlón tárolt dobozokat, a dobozokban pedig a tervrajzokat. Mindez a Budai Várban, a Táncsics utcában, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központban történt (képünkön).

Az intézmény nevét egyébként írhatom múlt időben is, ugyanis január 1-jével megszűnt. Az épületre a Nemzetgazdasági Minisztérium tart igényt, ezért a műemlékek dokumentációját már tavaly nyáron bedobozolták, és a lágymányosi Daróczi útra, egy elhagyott katonai raktárba szállítják – amikor majd az épület alkalmas lesz a fogadására. (Azon most ne akadjunk fenn, hogy a múlt építészeti kincseivel foglalkozó hivatalokat Európa-szerte becsülik annyira, hogy maguk is műemlék épületekben kapnak otthont. Hazánkban ezt másképpen gondolják.) Ezt a költözést nem várta meg tehát a csővezeték, és megfürdette a részben pótolhatatlan dokumentumokat.

A vezetékrepedés okáról különböző hírek röppentek fel: lehet, hogy a szakszerűtlen fűtéskikapcsolás az oka, de lehet, hogy az anyag fáradt el a hosszú évek szolgálatában. Ennek azonban az esetleges felelős fellelése miatt van jelentősége, a rajzok, fényképek szempontjából édesmindegy.

A Forster központ 135 év alatt keletkezett több mint 44 ezer dokumentumot tárolt. Ez a felbecsülhetetlen értékű kulturális kincs a műemlék épületek korhű rendbehozatalát is szolgálhatja. Lővei Pál művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora érdeklődésünkre elmondta, hogy a gyűjtemény alapjait a könyvtár, az irattár, a rajzok, a tervek, a fényképek formájában 1872-ben vetették meg. Értékét nem lehet kifejezni, ráadásul számos határon túli műemlék helyreállításának tervezésében is megkerülhetetlen.

Amint tehát a bajt észlelték, persze azonnal hárítani kezdték. A vizet kiszivattyúzták, egyúttal hozzáláttak a dokumentumokat szárításához, illetve digitalizálásához. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a legrégebbi, legértékesebb anyagokat nem itt tárolták, elsősorban az utóbbi évtizedek munkái mentek tönkre.

A szomorú hírről egyébként Lővei Pálnak köszönhetően szerzett tudomást a sajtó, illetve a közvélemény. Erre reagálva először még azt nyilatkozta a Miniszterelnökség, hogy nem történt károsodás, ám a következő nap sajtótájékoztató keretében Puskás Imre helyettes államtitkár már elismerte a dokumentumok részbeni tönkremenetelét. A körülbelül 1500 elázott dokumentum közül 200 bizonyosan használhatatlanná válik. Elhangzott az is, hogy a káresemény nem függ össze a cég megszűnésével, illetve a dokumentumok költözésével. Mindez azért ellentmondásos nyilatkozat, mert a dobozolás a költözés miatt történt. (Ennek feloldására írásban kértük a Miniszterelnökséget, ám február 14-i lapzártánkig válasz nem érkezett.) Azt is a sajtótájékoztatón elhangzottakból tudjuk, hogy a fertőtlenítés és a helyreállítás több millió forint közpénzbe kerül.

A költözés a pillanatnyi elképzelés szerint ez év közepére várható. Mindez azt jelenti, a dokumentumok kutatói, felhasználói egy teljes évig várhatnak arra, hogy ismét használhassák az elődeink által ránk hagyott felbecsülhetetlen értékű kulturális örökség ezen részét.