Legtöbben csak dohogunk, de Andrea nem hagyta annyiban - és sikerült!

„Tájékoztatom, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság részére megküldött, a VOLÁNBUSZ Zrt. által közlekedtetett 337 Alsópetény–Vác autóbuszjárat menetrendjével kapcsolatosan megfogalmazott bejelentését a Hatóság tárcánk részére továbbította közérdekű bejelentés áttétele kapcsán, illetékes válaszadásra. A levél felvetéseit a szolgáltató bevonásával kivizsgáltuk, melynek eredményéről a következőkben tájékoztatjuk. A VOLÁNBUSZ Zrt. menetrend-módosításában tárcánk jóváhagyta a 337 Alsópetény–Vác autóbuszjárat 5 perccel korábban, Nézsa község érintése nélkül történő közlekedtetését. Ennek eredményeképpen az érintett autóbuszjárat 5:35 órakor indul, és Vácra 15 perccel korábban, 6:33 helyett 6:18 órakor érkezik.”

Sikerült! Varga Andrea így nyugtázta, amikor megkapta a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium válaszlevelét. A közel négy hónapja húzódó procedúra kapcsán többnyire csak ezt hallotta: kis pont vagy te ahhoz, hogy bármi is történjen!

– Még szeptemberben egyik napról a másikra, anélkül, hogy a Volán bárkit értesített volna, megváltoztatták a 337-es busz menetrendjét – kezdi a vidéki emberek számára bizonyára nem egyedi történetet a kétgyermekes családanya.

A Nógrád megyei Alsópetényben él a családjával, innen jár dolgozni Vácra, munkahelye a Váci Szakképzési Centrum Boronkay György Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma.

– Addig 5.33-kor érkezett a faluba a busz, ami közvetlenül Vácra ment. A változtatás radikális volt: egy helyi járattal elvittek bennünket a településtől három kilométerre, ahol a senki földjén kellett várnunk a csatlakozásra, vagyis arra a buszra, ami Vácra vitt bennünket.

A senki földjében semmi túlzás nincs. Ezen a területen nincs közvilágítás, forgalmas kereszteződésen kellett átgyalogolni ahhoz, hogy a főút melletti „megállóhoz” érjünk. Hajnalonként koromsötétben botorkáltunk, esős időben az esernyők semmit nem értek, mivel a bokáig érő tócsákat nem láthattuk a sötétben. Csuromvizesek voltunk, de ez a legkevesebb – s hogy bizonyítékkal szolgáljon, Varga Andrea több képet is megmutat a telefonján, amint reggelente vagy két tucat ember ácsorog az út szélén, a ködös, hideg időben. Az átszállás miatt sokan nem értek be idejében a munkahelyükre, amit nem minden munkáltató tűr el. Van olyan cég, ahol az egyperces késést csak 15 perces pluszmunkával lehet ledolgozni.

Varga Andrea levelet írt a Volánbusz Zrt.-nek, ahonnan automatikus válaszlevelet kapott, amelyben a türelmét kérték, és azt ígérték, hogy harminc napon belül kivizsgálják az ügyet. Ez azonban nem történt meg.

– Harminc nap után sem történt semmi, akkor írtam az illetékes minisztériumnak. Kaptam egy levelet, hogy rövidesen döntenek az ügyben. Megtörtént, és a mi javunkra döntöttek. Azóta is mindenki csodálkozik, hogyan sikerült célt érnem. Sajnos ebben az országban az emberek többségének eszébe sem jut, hogy kiálljon a jogos érdekeiért, a legtöbb dolgot szó nélkül tudomásul veszi. A mi példánk mutatja, hogy érdemes hallatni a hangunkat – mondja Varga Andrea, s hozzáteszi, azért a közlekedésben még van mit javítani: fűtetlen buszokon utaznak, a sofőr néha plédbe bugyolálva tekeri a kormányt. – Szinte felüdülés, amikor leszállunk a buszról és végre mozoghatunk, de legalább idejében megérkezünk…