Ország Lili világöröksége - 'Ő így élt, így látott. A titok volt a DNS-e'

Ennél több nem is igazán tudható arról, miként komponált Ország Lili. Nem engedte, hogy festés közben figyeljék. Azt sem hagyta, hogy a készülő munkáit bárki megtekintse.

Ha valaki felugrott hozzá, letakarta félkész képeit a harminc négyzetméteres lakásban, amely a „műterme” is volt sokáig. Ám annyi bizonyos: miközben festett, főként barokk zenét hallgatott.

Ország Lili nem rejtélyeskedett. Ő így élt, így látott. A titok volt a DNS-e. A misztikum természetesen izgatta, hiszen a saját világát tükrözte.

Mondta magáról, ő Püthia, a jósnő. Csak nem háromlábú aranyszéken ült, mint ókori elődje. De volt valami látnoki benne, tényleg. Tordon Ákos író jegyezte fel a következő történetet. 1956. október 23-án délelőtt találkozott Ország Lilivel a Hungária kávéházban, új gyerekkönyvének illusztrálásáról beszéltek volna. A festő magába roskadtan ült, „vér”, „tankok”, „halál”, ennyit motyogott. Nem lehetett hozzászólni. Tordon inkább hazakísérte őt. Az utcák akkor még hallgattak. Ország Lili aznap estére megfestette A rózsaszín ruha – Az akasztott nő című képét. Mire befejezte, elindultak a forradalom menetei.

Ország Lili Ungváron született. 1944-ben beterelik a gettósított téglagyárba, majd betuszkolják a halálvagonba Auschwitz felé. Kassán sikerül megszöknie. Belekövülnek a traumák. A sebzettségből fest téglafalakat, temetőket, alaktalan alakokat, árnyakat. De „szürrealista tervezőként” saját városokat is vizionál, amihez a múlt az alaprajz.

Élete végén pedig – 1974 és ’78 között – megalkotja a Labirintusát, a szakrális útvesztőt, amely talán temploma is lehetne.

Ezt az Ország Lili-féle „világörökséget” bontja ki a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása Árny a kövön címmel. Kurátora, Kolozsváry Marianna jelen esetben több művészettörténésznél. Ha úgy tetszik: lakótársa ennek a világnak. Édesapja, Kolozsváry Ernő volt ugyanis Ország Lili legnagyobb gyűjtője.