Rajtatok tartjuk a szemünk

Vasárnaphoz méltatlan módon szemerkél az eső a két-három fokos kolozsvári estében. A kormányellenes tüntetést este hétre szervezték: gyülekező a Fő téren.

A kitűzött időpontra mintegy két-háromezer ember sereglik össze igazságos Mátyás király bronzszobra köré – bár eléggé nehéz megbecsülni a létszámot, mivel a tér keleti és nyugati oldala el van zárva a járókelők elől: ha jól látom, munkaterület mindkettő.

A tüntetők igen rutinosak – nem csoda, immár huszadik napja tiltakoznak a román kormány politikusmentő sürgősségi rendeletei ellen. Néhányan hangosbeszélőt hoztak, nagyon sokan különféle méretű és feliratú táblákkal jöttek, néhány nagyobb, „többszemélyes” transzparens is előkerül. Szinte mindenki karszalagot visel, rajta felirattal: #rezist, azaz #ellenállok.

Szalagot kínálnak nekem is, elveszem, megköszönöm – különös érzés ellenállónak lenni. Még ha leginkább szabadtéri koncert hangulata is van egyelőre az eseménynek.

Arra számítottam, hogy meghallgathatok néhány vérizzító beszédet a téren, mielőtt elindul a menet, de ez nem következik be. Igaz is: huszadszorra elmondani ugyanazt nem éppen hatékony.

A város főbb útjain végigmasírozni viszont igen. Hamarosan fel is kerekedik a tömeg. Számításom szerint mintegy öt kilométeres a tervezett – és korábban jól bejáratott – útvonal. A mellékutcákban türelmetlenkedő csendőrszakaszokat keresek, de nem találok mást, mint néhány forgalmat terelgető rendőrt – a menet útvonalára merőleges utcákba nem engedik be a kocsikat. Rutinná vált számukra, mint a hangoskodás a tüntetőknek.

Akiknek számát így, menetbe fejlődve már inkább majd’ négyezerre becsülöm. A menetet a rendőrség és a csendőrség autói vezetik fel. Vuvuzelát fújó férfi diktálja a menet tempóját: a tüntetők haladása az ő kerekes székének sebességéhez igazodik. Mögötte román trikolórt hoznak néhányan, közvetlenül e mögött pedig nyolcan-tízen a tiltakozás lényegi üzenetét hordják egy „Rajtatok tartjuk a szemünk” feliratú transzparens formájában. Egy ideig elvegyülök a menetben.

Ha kell, kiabálom és is: „Ne üljetek a melegben, titeket is meglopnak!”

Kissé kevesebbet teljesít a tömeg, mint amit négyezer toroktól elvárnék, de már kezdenek belefáradni, legalábbis ezt mondja két kedves ismeretlen is. Kérdezik, kint voltam-e a „nagy” tüntetésen. Nem, nem voltam – bár abból, amit látok, el tudom képzelni, milyen lehetett ötvenezer tüntető ugyanitt.

Az útvonal felénél dicstelen módon leszakadok a menetről – kiderült, hogy nem tüntetéshez öltöztem. Késő este megnézem néhány hírportálon, miről maradtam le. Nagyjából semmiről. Február 19-én a Romániában lezajlott legnagyobb tüntetésen vettem részt.


Király Farkas,
Kolozsvár