A biztonság illúziója - Hogy történhetett ez a legszigorúbban őrzött zónában?

Például a szíriai Homsz városának úgynevezett zöld zónájában lévő katonai titkosszolgálati parancsnokságot is biztonságosnak hinnénk. A zöld zónát (először Bagdad, az iraki főváros kormányzati negyedét nevezték így) nagy erők biztosítják, folyamatos megfigyelés alatt tartva majd’ minden talpalatnyi helyet, mindenféle jöttmenteknek bejutni elvileg képtelenség.

Gyakorlatilag mégis kivitelezhető. Homszban az állambiztonsági és a katonai hírszerzési hivatal ellen február 25-én, szombaton elkövetett két, összehangolt öngyilkos merényletben és lőfegyveres támadásokban legalább 42 biztonsági tisztségviselő vesztette életét. A halottak között van a katonai hírszerzés és az állambiztonsági hivatal homszi parancsnoka is. Legkevesebb 50 sebesültje is van a támadásnak.

A merényletet a Dzsebhat as- Sám nevű szervezet (a korábbi an- Núszra Front) vállalta magára. E csoport nem érdekelt a tűzszünetben, és nem vesz részt az épp zajló genfi béketárgyalásokon sem – igaz, mivel mint terrorszervezetet tartják nyilván, nem is invitálták az asztalhoz. Bár Genfbe több szír ellenzéki frakciót nem hívtak meg, tehát akár más csoportnak is érdeke lenne közvetve szabotálni a tárgyalást.

Ám a homszi merénylet kapcsán nem az a legfontosabb kérdés, hogy kik és miért követték el, hanem az: hogyan jutottak be a szigorúan ellenőrzött területre?

Az ellenzék egyik genfi tárgyalója, Fatíh Hasszún ezredes elmélete híven tükrözi a Szírián eluralkodott bizalmatlanságot és a mindenkori ellenségről formált képet: a katonatiszt szerint Asszád elnök nem hajlandó lemondani a hatalmáról (ez igaz), ezért a titkosszolgálata szervezhette meg a véres merényletet. Mármint önmaga ellen. Ez persze nagyon valószínűtlen. De a helyzet valóban nehezen értelmezhető: kissé olyan, mintha a zöld zóna őrzői elaludtak volna szolgálat közben, netán valakinek a parancsára szemet hunytak a rossz fiúk érkezése fölött.

A támadásnak mindenesetre volt egy közvetlen következménye: a  szír kormányerők Homsznak a felkelők kezén lévő, két hete ostromlott nyugati városrészét különösen nagy erőbedobással lőtték. Hiszen a bosszú édes – bár az efféle akciókon elbukhat a genfi tárgyalás. Csak hogy akadnak, akiknek hatévnyi háborúskodás nem volt elég.