Ezek kifejezetten családi kutyák - Most már világméretű összefogás indult megmentésükért

Immár harmadik hete ismét a galgókról szól a Kutyaposta; ahogy tapasztalom, nemcsak engem, hanem a rovat barátait is komolyan felzaklatta az a gyalázat, ahogy a spanyolok bánnak agaraikkal. Az elmúlt két számban már meglehetősen részletesen beszámoltam ezekről a modern gladiátorokról, akiknek az élete a „mérkőzés” – vagyis a vadászidény – végén épp úgy végződik, ahogy a vesztes gladiátoré az egykori arénában: jutalmuk a kínhalál.

Ország-világSzücs Gábor2017. 03. 02. csütörtök2017. 03. 02.
Ezek kifejezetten családi kutyák - Most már világméretű összefogás indult megmentésükért


Most már világméretű összefogás indult e kegyetlen hagyomány ellen, s ebben mi, magyarok is részt veszünk, aminek eredményeként idén talán két tucat spanyol agarat mentettek meg és hoztak Magyarországra az állatvédők.

És akkor egy kicsit részletesebben: milyen is ez a bizonyos galgo? Ősi spanyol fajta, vélhetően az angol agár leszármazottja, de mivel kifejezetten vadászatra tenyésztették, gyorsabb és erősebb annál, kitartó futó. Feje nagyon hosszú, áramvonalas, szőre kétfajta: vagy sima, vagy durva, ez utóbbi extra védelmet nyújthat a futás közben a bokros, ligetes mezőn beszerzett bőrsérülések ellen. Színe különböző, a feketétől a fehérig minden fajta megtalálható: piros, arany, fahéj, sárga. Jellemében hasonló a többi agárhoz, talán annyi a különbség, hogy barátságosabb azoknál.

Érdekes, de a galgók 90 százaléka macskabarát, és szinte mindegyik barátságos más kutyák iránt, és mindegyikük szereti a gyerekeket. Kifejezetten családi kutya. Nyugodtan rá lehet bízni a kisgyereket is, legfeljebb annyi történhet, hogy szeretetében felborítja a csöppséget. De nyugodtan tűri akár azt is, ha a kicsik olykor túlzottan szeretgetik, piszkálják. Nevelni dicsérettel lehet, a durva bánásmódra és a szigorra nagyon érzékeny. Egészséges fajta, ritkán beteg, érdekes tulajdonsága, hogy érzékeny az érzéstelenítésre, ezt jó, ha közöljük az állatorvossal. Nyugodt, csendes, szelíd, boldogan alszik a nap legnagyobb részében a neki rendszeresített kanapén…

Életük megóvása az egyelőre nemtörődöm spanyol hatóságok kezében volna. A gond az, hogy senki nem ellenőrzi a tenyésztőket, pláne a szaporítókat, akiktől egy-egy vadász, mondjuk, vesz 15 galgót, majd a szezonban kiderül, hogy közülük csak kettő vált be, s így meg kell szabaduljon 13 szerencsétlen négylábútól. Ezt kellene megakadályozni a kutyák chipezésével, nyilvántartásával, életük nyomon követésével, ami lássuk be, még nálunk is sokfelé megoldhatatlan feladat.

Végül egy megjegyzés. A Kutyapostás hasonló módszerről hallott a magyar agárversenyzők köréből, ők is hasonló kegyetlenséggel igyekeztek/ igyekeznek megszabadulni kiöregedett agaraiktól. Hát, nem vagyok barátja a honi agárversenyek felélesztésének…

Ezek is érdekelhetnek