Iskola a konténerben - Felnőtt fejjel nem könnyű visszaülni az iskolapadba. A BAGázsban egy év alatt két tanévet teljesítenek

Piroska, elkéstél! – mondja Jaba, akinek feltűnő lehet osztálytársa hiánya, hiszen mindössze ketten járnak negyedikbe. Lassan öt óra, kezdődik a tanítás. Az alig 30 négyzetméteres konténerbe megérkeztek a diákok, összesen heten. Az asztalok körül komótosan elhelyezkedik egyegy „osztály”, az önkéntes tanárok is melléjük ülnek. Itt nincs hierarchia.

Bagon járunk, a fővárostól alig félórányira. A csaknem négyezer lelkes nagyközségben négyszáznál több romungro és oláh cigány él.

A BAGázs Közhasznú Egyesület hat éve azért jött létre, hogy az itt élők is elérhessék nem túl merész álmaikat. Az egyesület e cél érdekében nem csupán a többségi társadalmat teszi érzékenyebbé, de a cigánytelepiekben is tudatosítja: nekik is sokat kell tenniük.

Kezdeményezésük nyitott fülekre talált. A telepen élő 27 éves Katrin és nagynénje, a 44 éves Léna tavalyelőtt kezdeményezték, hogy kezdődjön felnőttoktatás a telepen azoknak, akik tudják, hogy az elfogadható munkahelyhez elengedhetetlen az alapfokú végzettség.

– Katrin korábban a hetedik osztályig jutott, aztán terhes lett, a nyolcadikból kimaradt. Most januárban ballagott el, nagyon jó eredménnyel. Vele járt a 19 éves Dzsenifer, aki nemrég állásinterjúra ment a Boschhoz, s hamarosan munkába állhat, ősztől pedig szeretné elkezdeni a középiskolát – meséli Molnár Zsuzsanna, a felnőttoktatási program koordinátora. – Nálunk egy év alatt két tanévet teljesítenek a diákok. Hetente négyszer van tanítás, esténként három-három óra, szombaton kora délután. Azoknak a legnehezebb, akik 30-40 éve ültek utoljára az iskolapadban. Kevesen tudnak otthon is tanulni – állítja Zsuzsanna. Mindenkiben tudatosítani kellett, hogy az önkéntesek a fővárosból azért utaznak ide, hogy leadhassák az órákat, s ha valaki éppen nem tud iskolába jönni, azt illik jeleznie a tanárnak vagy a koordinátornak. Most már ez is gördülékenyen működik.

Iboly 51 éves, a harmadik osztályt végzi. Éppen matekóra van, az egyjegyű számok szorzását gyakorolja.

Története a telepiek között nem különleges.

– A szüleim nem engedtek tanulni, otthon kellett segítenem. Tízévesen elmentem egyedül az iskolába. A tanárok segítettek, de a sorsomon nem tudtak változtatni. Tizennégy évesen férjhez mentem, a párom 17 volt. Nyolc gyerekünk született, nincs könnyű életünk. Jó, hogy itt ez az iskola, eddig csak nyomtatott betűvel tudtam leírni a nevemet, most már folyóírással is – mutatja az asszony. A mellette lévő asztalnál magyarórát tartanak. Piroska és Jaba próbálja összeolvasni a betűket, csak az „átlagos” szó jelent némi gondot. Piroska fel-felsóhajt, inkább abbahagyja, de aztán a tanár unszolására újból nekiveselkedik.

Léna már ötödikes, egyedül forgatja a földgömböt, keresi az emberiség őshazáját. Ő a program telepi koordinátora, mindenképp szeretné befejezni az iskolát. Szilárd elhatározás nélkül nem megy, s nemcsak a körülmények miatt, hanem mert például a hetedikes-nyolcadikos tananyag már komplex, nagy terjedelmű, az önkéntes tanárok közül sem mindenki vizsgázna szívesen kémiából vagy fizikából.

– Rendkívül tiszteletre méltó, amit vállaltak. Sokuknak már a gyereke is kijárta az általános iskolát, ők meg az alapoknál tartanak. Blanka például 50 éves, 14 unokája van, de egyáltalán nem szégyelli, hogy otthon mesekönyvből gyakorolja az olvasást. Bagara szinte mindig késik, mert két munkahelyen is dolgozik – mondja Sóskuti Fruzsina, aki már második éve önkéntes Bagon és a program egyik osztályfőnöke.

A Corvinus Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakán tanul, mellette a Károli Egyetemen pszichológiát. Iboly nyolc gyereke közül ketten végezték el a nyolc osztályt, igaz, a legkisebb még óvodás. A többi rossz társaságba keveredett, nem tudott hatni rájuk. Itt van Joci is, Iboly 28 éves veje, ő már túljutott a nyolc osztályon, ma este besegít egyik-másik tanulónak. – Bagon most is sokan kimaradnak az általánosból. Nem ritka, hogy a 8-9 éves gyerekek cigiznek, de a drog a legnagyobb probléma – mondja a kétgyermekes apuka. – Fontos, hogy a szülő milyen példát mutat a gyerekének. Ezért is jó ez a program: a kicsik azt látják, hogy a felnőttek tanulnak. Nekik is ez az egyetlen esélyük. Nincs másik, ezt kell megérteniük.