Jogi esetek: Bűnöző-e, aki bűnözött?

Ez klasszikus személyiségi jogi probléma, ami nem csak a sajtót érinti. Létezik ugyanis egy büntetőjogi jogintézmény – a büntetett előélet következményei alóli mentesülés –, ami azt jelenti, hogy bizonyos idő után az elítélés büntetőjogon kívüli jogi következményei elévülnek. Ezt gyakran tévesen úgy értelmezik, hogy emiatt nem lehet elmondani valakiről, bűncselekményt követett el, mert már mentesült a következmények alól. A mentesülés azonban csak a jogi következményekről szól – például az ilyen ember kaphat erkölcsi bizonyítványt, indulhat a választáson –, de a társadalmi megítélésről nem.

A mi esetünkben a felperes azzal érvelt, hogy mivel érvényes erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik, ezért az, hogy ő bűnöző lenne, hamis tényállítás, ami a személyiségi jogait sérti.

A lap viszont azzal érvelt, hogy bűnözőnek nevezni valakit, akit többször jogerősen elítéltek és jelenleg is büntetőeljárás hatálya alatt áll, nem tényállítás, hanem vélemény, annak viszont elég megalapozott.

Innen az eljárás arról szólt, hogy bűnözőnek nevezni valakit vélemény-e vagy tényállítás. Ugyanis a tényállítást bizonyítani kell – itt ehhez ki kellett volna kérni a szlovák hatóságoktól az adatokat, méghozzá a felperes hozzájárulásával, amit nem adott meg.

És ha tényállítás, akkor mit takar: bűnöző-e az, akit jogerősen elítéltek, de a büntetett előélethez fűződő jogkövetkezmények alól már mentesült?

A kérdést végül a Kúria döntötte el, méghozzá az újság javára. Azzal indokolták az ítéletet, hogy bűnözőnek nevezni valakit, akit szándékos bűncselekmények miatt többször elítéltek, és jelenleg is büntetőeljárás hatálya alatt áll – még ha ezúttal nincs is jogerős ítélet –, nem tényállítás, hanem vélemény, ami személyiségi jogvédelmet nem alapoz meg.