Legyen-e futókör az arénában? - 'Képtelen vagyok a tétovázás okát felfogni!'

Belgrádban véget ért a 34. fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság – remek kezdés után szép lassan elvesztünk a mezőnyben. A kezdőnapon két érem is termett a magyaroknak. Az elsőt – aranyat – a címvédő Márton Anita szerezte súlylökésben, a másikat – bronzot – az ötpróbázó Zsivoczky-Farkas Györgyi (képünkön). Kész, ennyi, a dobogót a továbbiakban nem koptatták versenyzőink.

Lett volna még esély, hiszen Baji Balázs a 60 méteres gátfutásban egyéni legjobbjával bronzérmet szerezhetett volna, azonban a rajtnál kiugrott, így a kizárás sorsára jutott. Márton Anita is nehezen viselte az egyértelmű esélyesség terhét: a selejtezőben 17.66 és 17.67 méteres dobása csak az ötödik helyhez volt elég, ám harmadikra a helyére dobta a golyót: a 18.44 a legjobb volt a mezőnyben, így vághatott neki a döntőnek.

Ott aztán mindegyik dobása elég lett volna a győzelemhez, azonban nem adta alább 19.28-nál és megvédte Európa-bajnoki címét. Ezzel ő tartja az esernyőt a sportág feje fölé, miután a többiek – az ötpróbázókat leszámítva – nem alkottak maradandót. Amúgy az ötpróbát a belga Nafissatou Thiam hatalmas fölénnyel nyerte, ezért azt is megengedhette magánk, hogy szinte végigsétálja az utolsó számot, a 800 métert.

A magyarok – Zsivoczky-Farkas Györgyi és az összetettben a dicséretes negyedik helyen végző Krizsán Xénia – jó ötven méterrel előzték meg. No de aki 196 centit ugrik magasba, ezt is megengedheti magának.

Biztató eredményeink voltak, Kozák Luca 60 gáton 8.14-et futott, ami azért egy utánpótlás korú tinitől szép eredmény. Ugyanígy a szolnoki Sípos János 60 méteres vágtája sem volt rossz – futamában egyszázad másodperccel maradt el a továbbjutástól, ami a 16 közé kerülést jelentette volna.

Hogy mihez mérhetjük a mostani szereplést? Mondjuk ahhoz a 15 arany-, 23 ezüst- és 17 bronzéremhez, amennyit a magyar atléták az eddigi fedeles kontinensversenyeken szereztek. Mérhetjük a hármas ugró Bakosi Béla két aranyához, egy ezüstjéhez és három bronzához, a távolugró Szalma László hat érméhez – de sajnos az atlétáink szabadtéri eredményeihez kell viszonyítani, ami napjainkban bizony igen szegényes. Számomra megmagyarázhatatlan, hogy miközben a labdajátékokban rendre a külföldi szakemberek tudására támaszkodunk, ebben az alapsportágban nem hívunk egy lengyel edzőt – toronymagasan a lengyelek nyerték az összetett pontversenyt – segítségül. Miként az is jelzésértékű, hogy vita folyik arról: az új nemzeti aréna futballpályája köré kerüljön-e futókör… Jómagam, aki még láttam Iharost, Táborit, Rózsavölgyit, Kovács „Bütyök” Józsefet futni – és bizonyos szinten műveltem is ezt a sportágat –, képtelen vagyok a tétovázás okát felfogni!