Tetőig jutott a belga

A történet kezdete még a kilencvenes évekre nyúlik vissza, amikor megjelent a faluban egy belga, és megvásárolta az egykor impozáns épületet az éppen becsődölt téesztől. Nagy tervei lehettek, vadászkastélyt, szállót akart varázsolni az öthektáros park közepén álló épületből. El is jutott egészen a tető leszedéséig – aztán megállt a tudománya. A szarufákra védőfólia került, ám az annyi, mint halottnak a csók: csak idő kérdése, hogy mikor kezdi ki az időjárás.

Az évek során egyszer ugyan átfóliázták, ám nagy szél esetén vitorlaként lebegnek a fóliafoszlányok – aztán tovaszállnak.

A födém az átázások miatt már beszakadt, és a polgármester meggyőződése szerint néhány év múltán csupán egy rakás tégla marad az egyébként országos műemlék épületből, hacsak nem lép a hatóság. Tóth Árpád Kaposváron az építési felügyeletnél keresett jogorvoslatot, ám mind ez idáig hiába, a hivatal ugyanis a saját, állagmegóvást előíró határozatának sem szerez érvényt.

Márpedig a 620 lakosú Mike saját erejéből sem megvenni, sem rendbe hozni nem tudja az épületet: a szegénységre jellemző, hogy a településen 60 közhasznú munkás mellett 60-an élnek segélyből. Ezen az áldatlan helyzeten segítene, ha a kastély kezelői jogát megkaphatnák.

A polgármester szerint az épület akkor töltené be a rendeltetését, ha idősek otthonává alakítanák. A környék kastélyai általában ilyen célt szolgálnak, de mivel az elöregedés a kistelepüléseken különösen jellemző, az idősotthonokba bekerülni így is csak kihalásos alapon lehet. A mikei kastélyban viszont akár száz szépkorú is otthonra lelhetne, ami a foglalkoztatási gondokon is enyhítene – ha végre rendeződne az épület sorsa.