Átány kettészakadt - Riport a felbolydult közösségről

Elűzzük őket vagy ők űznek el minket! – egy felháborodott átányi így summázza az elmérgesedett helyzetet. Az egykor virágzó paraszti gazdaságáról híres Heves megyei faluban minap százötvenen demonstráltak, petíciójuk szerint jobb- és baloldaliak, szegények és jobb módúak, tősgyökeresek és gyüttmentek fogtak össze, hogy lemondassák a testületet. Miért is? A buszmegállóban tucatnyian vesznek körbe, ömlik a panasz.

– Megoperáltak, műeret tettek a lábamba. Több hét után jöttem haza a kórházból, nem volt pénzem kiváltani a gyógyszereket. Bementem a hivatalba, hogy segítsenek. Egy fillért se kaptam, le sem ültettek – dohog egy roma férfi. Sérelmezik, hogy a cigányokat nem veszik emberszámba.

– Nincs itt se május elseje, se falunap, ki sem nyitják nekünk a művelődési házat. Felmarkolják a támogatásokat, de nyakba kell kapnunk a gyerekeket, ha esik, mert térdig ér a sár – mondják többen.

– Azt írja anyukám, hogy nyomorult vagyok, 33 ezer forintból élek, mégse kapok közgyógyellátást – diktálja egy özvegy, aki a mozgáskorlátozottaknak járó piros motorral gurul oda.

Kérdezek egy buszra váró fiatalembert is, aki a javítóintézetbe utazik vissza, de csak bódultan mosolyog. Az édesanyja, aki kikísérte, nem tagadja: a fia drogtól kábult.

– Régen csodás kis falu volt ez, takaros portákkal. Dolgos emberek lakták, minden háznál tartottak jószágot. Reggel kolompszóra ébredtünk, hajtották ki a gulyát – nosztalgiázik egy idős járókelő. – Ma van egy réteg, amelyiknek minden ingyen kéne. Várják a sült galambot. Mi meg félelemben élünk, egy tyúk addig tart, míg el nem lopják...

A röfögést mégsem kell nélkülözni. Élő parasztporta – hirdeti a tábla a falu közepén. Az önkormányzat szándéka szerint a hajdan mintaszerű átányi paraszti gazdálkodást támasztja fel az udvar, az ólban sertés röfög. Ám ez is felháborodást keltett: ma már senki sem tűri az állatokkal járó szagot, a legyekről nem is beszélve.

Átány olyannyira elszegényedett, hogy a kocsmát sem tartja el. A férfiak a nemzeti dohánybolt előtt dobozból kortyolják a sört. Valóban a mostani faluvezetés felelős a nincstelenségért? – faggatózom.

– Kinek a pap, kinek a papné. Kinek meg a lánya – somolyog egyikük. A férfi, aki szakközépiskolai végzettségével a helyi értelmiséghez sorolja magát, markáns véleménnyel bír a közéletről, de azt magában tartja. Az idős édesanyjával él, lakhatási támogatást kap az önkormányzattól, így jobb, ha csendben marad. Nincs egyedül ezzel. Mesélik: a kevés szerencsés, akit behívnak közmunkára, nem kockáztatja, hogy beálljon demonstrálni, nehogy kiessen a pikszisből.

– Bárhogy akartam, nem kaptam helyben közmunkát, pedig hét gyereket nevelek. Megkaptam, hogy nekem nem jár, mert lopásból élek – panaszkodik egy 27 éves fiatalember. Azok közt van, akik átbicikliznek inkább a szomszédos Kömlőre, mert ott beküzdhetik magukat a közmunkásbrigádba.

– Tényleg lopott? – kérdem.

– Tényleg. Rá voltam szorulva.

Ebédfőzés közben kapom a település korábbi polgármesterét, aki a tiltakozók élére állt. Nem indul újra a posztért, de szeretné felhívni a figyelmet a település súlyos problémáira, állítja. Leültet a konyhaasztalhoz, s míg rotyog a csirkepörkölt, mesél.

– A gőg mámorában élnek a falu vezetői, holott nem a csőcselék hangja a miénk – magyarázza Nemes Kálmánné. – Addig ütjük a vasat, amíg el nem érjük a célunkat, a testületben megingott a bizalom. Az utolsó csepp az volt a pohárban, mikor hírül vettük, hogy el akarják távolítani a törvényesség őrét, a jegyzőt, akinek a munkájára nem volt panasz. Az ok: bizalomvesztés...

Jó ideje kritikus szemmel figyeli az önkormányzat működését, és kikért több közérdekű adatot, ne csak az lásson bele az ügyekbe, aki közel áll a tűzhöz. Vannak itt szegény családok, őket le lehet kenyerezni néhány csomag tésztával, de nem mindenki ilyen. Válságstábot alakítanak, és minden önkormányzati intézkedést ellenőriznek visszamenőleg is, hogy a testület ne tehessen meg bármit. Ha szabálytalanságra lelnek, a kormányhivatalhoz fordulnak, másokat is bátorságra biztatnak – mondja.

– Nem tervezünk lemondani, mert jogszerűen, korrektül vezetjük a települést – cáfolja a vádakat Gönczi Mihály, aki 15 éve polgármester. Állítja, hogy politikai színezetű volt a demonstráció, ugyanis látott olyanokat a tömegben, akik ellenzéki párt színeiben vonultak a hivatal elé. Az átányi képviselő-testület csak a következő ülésén, április végén foglalkozik a többoldalas, versekkel tarkított petícióval, bár a faluvezető már most kijelenti, hogy a tiltakozásnak semmi alapja.

A kedélyek nem nyugodtak meg. Egy helybeli kiábrándultan megjegyezte:

– Választáskor mind azt ígéri, hogy jobb lesz, aztán nem lesz jobb. Övék a falu, mi csak itt élünk.