Fejcsere a köztereken - Fókuszban

A gond nem is azzal van, ha egy társadalom ki akarja vetni magából azokat az eszméket, amelyek kirekesztőek, embertelenek és alkalmasak arra, hogy félelemben tartsanak közösségeket és egyéneket. A gond ott kezdődik, amikor összemosódik érték és szimbólum, amikor a jelképeket tartjuk bűnösnek, nem pedig a hozzájuk kapcsolt eszméket. Pedig ahogyan Shakespeare is megírta, annyian mások is mondták már, és a szimbólumokra is kivetíthető: jó és rossz nem létezik, csak az, amit gondolunk róluk.

Vagyis igazságtalan kárhozhatni például az ötágú csillagot csak azért, mert csillag alakú és vörös – ám azon érdemes elgondolkozni, hogyan beszélünk arról a rendszerről, például a sztáliniról, mit tanítunk róla, amely, kisajátítva ezt a szimbólumot, emberek millióit ölte meg, s taszította nyomorba. Igazságtalan a szvasztikát (az indiai kultúrában ma is használt egyenlő szárú keresztet) kárhoztatni azért, amiért szárai derékszögben megtörnek – de azon érdemes elgondozni, hogyan beszélünk arról a rendszerről, mit tanítunk róla, amelynek nevében egy Hitler nevű ember, kisajátítva a szimbólumot, emberek millióit küldte a halálba, s taszította nyomorba.

Mert fontos beszélni ezekről a kérdésekről, s mert egy társadalom nem maradhat tudatlan abban a tekintetben, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. Mert ha már tud, akkor abban a közösségben azt is tudják, hogy a nagy rendszerekkel együtt miért változnak az utcanevek, miért cserélik le a fejeket a köztéri szobrokon.


BATTONYÁN MÉG EMLÉKEZNEK

A Békés megyei város főterén Felszabadulási emlékmű áll, nem messze tőle a Kádár-korszak tipikus ábrázolási módját és egyes jelképeit idéző, betonból és bronzból készült kompozíció, az Agrárszocialista emlékmű.

Mögöttük a második világháborús áldozatok névsora, majd a holokauszt kistérségi áldozatainak emlékét megörökítő, a közelmúltban átadott alkotás. A templom mellett pályázati pénzből hamarosan elkészül az 1956-os emlékmű. Egy helybeli asszony magyarázza mindezt, és úgy vélekedik: minden korszaknak megvannak a maga jelképei, de itt, náluk, a Hősök terén mind megfér egymás mellett. A kisváros egyik főútja Somogyi Béla nevét viseli.

A Google-térkép egyik régebbi változata előhoz Ságvári Endréről és Vorosilovról elnevezett utcát is, de utóbbit már Landeszman utcának, az előbbit dr. Kuli András utcának hívják – a régi név áthúzva, mellette az új. Dr. Kuli András orvos sok battonyait segített a világra, mondja az átnevezett utcában lakó férfi.

Őneki semmi baja nem volt Ságvári Endrével, de nem kérdezték, mint ahogy arról sem, mi legyen az új neve az utcának. Át kellett íratni minden okmányukat, ezt azonban kifizette az állam. Ha átkeresztelés helyett leaszfaltozták volna az utcát, azzal jobban ki volnánk segítve – jegyzi meg a férfi.

Marjai János, Battonya polgármestere azt mondja: Somogyi Béla, a Népszava meggyilkolt egykori szerkesztője nem volt rajta a tiltólistán, azért maradhatott meg az utca névadójának.

A Felszabadulási emlékműről jó néhány éve levették az ötágú csillagot – így már csak egy történelmi eseményt idéz, függetlenül attól, hogy egyik ember megszállásnak tartja, másik felszabadulásnak.

Az 1981-ben felavatott Agrárszocialista emlékmű is egy történelmi eseménynek, az 1891-es zendülésnek állít emléket. Battonyán a közterületi elnevezések, jelképek és szobrok ügyében mindent végrehajtottak, amire jogszabály kötelezte őket – de csak annyit.


SZOLNOK HŰ A FAGYISHOZ

A szolnokiak nehezen váltak meg a fáklyavivő szobrától, melyet az 1970-es években mint felszabadulási emlékművet állítottak fel a város határában. Az önkormányzat ülések során latolgatta, mi legyen a lelkesen rohanó fiatalembert ábrázoló mű sorsa, ám a közelmúltig nem jutottak dűlőre – tudtuk meg Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművésztől, akitől többször szakmai véleményt kértek. A művész az eltávolítást javasolta, mivel időközben változott a „felszabadító szovjet csapatok” szerepének megítélése.

A szolnokiak azonban megszokták a szobrot, amelyet fagyisnak neveztek el, cseppet sem törődve az alkotás üzenetével. Felvetődött, hogy a hátteret képező betonfalon helyezzék el az öt karikát, s így az olimpiai lángot is vihetné a figura, de nemrégiben mégis úgy döntöttek: a mű kerüljön a fővárosi szoborparkba.


LŐRINCIBEN TOVÁBB ÉL MARX

Az egykor 32 névvel bíró Ságvári Endre, illetve Hámán Kató és Marx Károly utcáit jó két éve átkeresztelték a Heves megyei Lőrinciben, miután kikérték a lakók véleményét.

Rózsa Ferenccel könnyű dolguk volt, abból nemes egyszerűséggel Rózsa utca lett. Az 1956-ban elhunyt Kállai Évával gondban voltak, az MTA állásfoglalását kérték, maradhat-e, de nem kaptak választ. Az új címeket viszont máig nem sikerült „összefésülni” a Központi Címregiszterrel, azt ugyanis még nem egységesítették. Az új címét mindenkinek át kellene íratnia, de ez egyelőre nem történt meg – nyilatkozta Schottner Norbert, Lőrinci város jegyzője. Akad hát helybeli, akinek a földhivatali címlistában, a kormányhivatali személyi- és lakcím-nyilvántartásban vagy a polgármesteri hivatal nyilvántartásában például Ságvári utca maradt a lakcíme. Egyelőre a Marx feliratú utcatáblát sem tüntették el, nehogy egy idegen eltévedjen a településen...


BUDAPEST AZ ÉLMUNKÁS

A Fővárosi Önkormányzaté a budapesti Szent István park. Innen távolította el a minap a Fővárosi Közgyűlés – a Jobbik kezdeményezésére, a Fidesz-KDNP helyeslő szavazataival – Lukács György filozófus egész alakos szobrát.

Lapunknak Ripp Zoltán történész, a Lukács György Alapítvány kuratóriumi tagja megjegyezte: a Lukács-szobor eltávolítása egyenes folytatása annak, ami Károlyi Mihály és Tisza István szobrának cseréjével indult. Ripp úgy véli: akik Lukács szobrának eltávolításáról döntöttek, vélhetően egyetlen sort sem olvastak a filozófustól. S ha netán megpróbálnák, akkor sem értenék.

Egyébként a szobrot, amely Varga Imre alkotása, a filozófus születésének 100. évfordulóján avatták fel a Szent István parkban 1985-ben. A Magyar Tudományos Akadémia és a Fővárosi Tanács közösen határozott róla. Az avatóünnepségen Szentágothai János, az MTA akkori elnöke méltatta Lukácsot mint a 20. század egyik világhírű filozófusát. A mostani helyzet – mondja Ripp Zoltán – a sokat vitatott Lukács-mű címével jellemezhető: „az ész trónfosztása” zajlik.



Összeállította:
Borzák Tibor, F. Tóth Benedek,
Karácsony Ágnes,
Palágyi Edit, Tanács István