Inkább legyen arzénes! A felháborodás egyre nagyobb a városban - Riport

– Egyik nap bekészítettem a mosógépbe a ruhákat, de mielőtt még elindítottam volna, néhányat át akartam mosni a kádban. Szerencsémre!

Fiatal anyuka, Kollár Kitti ül mellettem a padon Baja egyik csendes játszóterén. Amíg a két kisgyereke hintázik, van időnk néhány szót váltani.

– Kinyitom a csapot, látom, egészen sötét víz folyik ki belőle. Persze zártam el azonnal, nehogy összemocskolja a ruhákat. Most képzelje, ha nem veszem észre, és ilyennel mos ki a gép! Dobhattam volna ki az összeset.

Kis üvegcsét vesz elő, benne zavaros folyadék.

– Erről van szó – mutatja a vízmintát. – Ez folyt a csapunkból.

A vízről az iskolában azt tanultuk, hogy színtelen, szagtalan folyadék. Nos, az első feltételnek bizonyosan nem felel meg az üveg tartalma: színe alapján leginkább híg kávéra emlékeztet.

Kitti és a párja először azt hitte, hogy a fűtési rendszer romlott el. De az nem lehet, hiszen a két csővezeték nincs közvetlen kapcsolatban egymással. Akkor talán a kazán? Ahhoz még túl fiatal a szerkezet. Végül egyértelművé vált, hogy a szolgáltatótól érkezik a sötétlő víz.

Annál is inkább, mert időközben egyre több fénykép jelent meg a közösségi oldalakon a csapvízként eladott zavaros léről. A most már jó éve tartó jelenség közös ismertetőjele, hogy nincs közös ismertetőjele – vagyis teljesen kiszámíthatatlan, melyik városrészben, mikor és mennyi ideig folyik a csapból ihatatlan ivóvíz. Ugyanígy történt Kittiéknél is. Egy időben ő járt a másik városrészben lakó édesanyjához mosni, gyereket fürdetni, tisztálkodni, máskor meg a mama őhozzá.

Közben a zavaros víz jelensége bajai üggyé nőtte ki magát, a képek egyre csak szaporodtak a világhálón.

Kitti pedig gondolt egyet, és Facebook-csoportot szervezett „Összefogás a bajai tiszta vízért…” néven. Ide már ömlöttek a felvételek, és nemcsak Bajáról, hanem a környező településekről is, például Vaskútról, Felsőszentivánról. Egyértelművé vált, hogy a zavaros víz ügye nem csupán bajai jelenség, hanem a környező településeket is sújtja. Nem mindegyiket persze, és nem egyformán.

Nemesnádudvart például nem.

Látszólag.

Az út Bajára a falun keresztül (is) vezet, innen közelítettünk hát a városba tartva, és ha már erre jártunk, meg is álltunk. Egy nagy kék dobozt kerestünk, olyant, amilyent már annyi helyen láttunk szerte az országban. Mindenütt, ahol a csapvíz fogyasztásra alkalmatlannak számít.

– Bakteriálisan fertőzött – tudtuk meg a pontos okot Kovács István polgármestertől.

És hogy mikor szűnik meg a gond, azt ő is csak találgatja. Ígéretet mindenesetre már kapott szép számmal.

A nagy kék dobozt – mérete akár egy konténeré – végül a falu egyik magaslatán találtuk meg, közvetlenül a vízművek mellett. Nyitva reggel 8 és este 8 között, olvastuk a bejáratnál – ám hiába álldogáltunk a közelében, a szép napsütéses hétköznap délelőtt senki sem akart vizet vételezni a konténerből. Végül egy idős bácsi sétált arra, aki csodálkozva nézett rám, miért is hordaná innen a vizet, amikor két szódás is jár a faluban, meg otthon is folyik a csapból… Persze, hallott arról, hogy „valami van” a vízzel, de azt itta ő mindig, aztán mégis itt van. Igaz, fertőtlenít eleget, utalt a falu egyik ékességére, a pincesorra…

Mégsem kerestük fel feleslegesen a konténert, mellette ugyanis a vízművek található. Újságíróval ilyen helyen már régóta nem állhatnak szóba a munkatársak, azt csak a soha ki nem adandó felsőbb engedélyek birtokában tehetnék, viszont a kerítésen ott egy némileg megrongált tábla. Talán csak a céltalan vandalizmust szenvedte meg a felirat, ám lehet, hogy valaki nem bírt az indulataival, amikor elolvasta a rajta lévő feliratot, amely szerint a „Felső-bácskai ivóvízminőség-javító projekt”-nek – támogatója az unió és az állam – már 2015 májusának végéig be kellett volna fejeznie a kivitelezést. De ez gyakorlatilag máig nem történt meg.

Ja, és mindez 4 895 211 102 forint közpénzbe került, olvasom még a táblán.

– Most már inkább a hatmilliárdhoz közelít – tudom meg Ikotity István bajai illetőségű országgyűlési képviselőtől, akivel a városba érkezve találkozunk.

Ő volt az, aki egy napirend előtti felszólalásával az országos figyelmet a zavaros bajai vízre irányította.

Tisztesség ne essék, bajai utunkat előkészítve elsőként természetesen Fercsák Róbert polgármestertől szerettünk volna tájékozódni, aki nem csak a város, de a húsznál több felső-bácskai települést érintő társulás élén is áll. Ő azonban a sajtósán keresztül megüzente, hogy nem kíván információval szolgálni az ügyben.

– Baján a hatvanas években vált általánossá a vezetékes ivóvíz – hoz tehát képbe a városvezető helyett a képviselő. – Egyetlen baj volt vele, túl sok volt benne a vas, de a nyolcvanas években ezen is segítettek.

Azóta jóízű a víz. Vagyis volt.

Mert időközben adódott egy lehetőség. Az Európai Uniónak köszönhetően el lehetett rá költeni az említett milliárdokat. A víz minőségének javítása érdekében nemcsak Baján, hanem a környező húsz-egynéhány településen.

Mert a térség vize amúgy valóban mindent tud. Van, ahol arzénos, mangános, vasas, és van, ahol – lásd Nemesnádudvar – a kórokozók száma felettébb magas. Baján speciel csaknem rendben volt a víz. A „csaknem” a határérték körüli mangánt és ammóniumot jelenti. A képviselő meggyőződése szerint mindez azonban néhány százmillió forintból rendezhető lett volna.

De nem ez történt. Hanem micsoda? A régi, bevált technikát kicserélték egy vadiújra, amely által ugyan megszűnt a határérték túllépése, ám többe kerül a működtetése, ráadásként pedig annyi aktív oxigént engednek bele, amit aztán szénnel kell kivonni belőle.

És itt van a kutya elásva! Az aktív oxigén ugyanis arról ismerszik meg, hogy amivel csak tud, azzal reakcióba lép. Ha mást nem talál, akkor az évtizedek során a csővezetékre rakódott mangánnal, vassal. És ez az, ami a legváratlanabb pillanatokban a bajaiak csapjaiból zavaros lötty képében csordogál. Mert bár a műszaki berendezést lecserélték, a 230 kilométernyi csövet nem. Egyszer – ki tudja, hány év múltán – bizonyosan megtisztulnak a csövek. Bár abban sem lenne maradéktalan köszönet, ugyanis egy részük a ma már veszélyesnek számító eternit, amely a tisztulás által közvetlenül érintkezne az ivóvízzel.

– Ahogy mondani szokták: a műtét sikerült, a beteg elhunyt – összegez a képviselő. Amíg beszélgetünk, újabb kép kerül az „Összefogás a bajai tiszta vízért…” közösségi oldalra. A felvételen ezúttal egy mosogató látható, benne a már ismert barnás lötty. Az alkotás címe: Vajon mosogassunk?

A kép készítőjével sikerül felvennünk a kapcsolatot, meg is mutatja a kávévizet, fényképezni is engedi, ám a kellemetlenségeket kerülendő, névvel szerepelni mégsem szeretne. Bár az elektronikus és a nyomtatott nyilvánosság közötti egészségkárosító különbséget nem igazán értem, kívánságát természetesen tiszteletben tartom.

– Azt mondják, ne beszéljünk a bajai piszkos vízről, mert még elriasztjuk a turistákat – magyarázza.

– Annyian jönnek?

– Ugyan már, mintha egyébként tömött sorokban állnának a turisták… Két idegenforgalmi nevezetessége van Bajának. A halászléfőző versenyre valóban szépen jönnek a népek, esznek, főleg isznak, aztán mennek. És a nyári színházi fesztivál, ami nagyon jó, de egy hetet nem sokan töltenek el a városban: ők is jönnek, esznek, néznek, mennek. Egyébként ön már hallott olyasvalakiről, aki a nyári szabadságát Bajára tervezi?

Kérdésével megfogott, viszont cserébe Barna Györgyhöz irányít: neki bizonyára van véleménye a bajai víz romló minőségének okáról. A hír igaznak bizonyul, mire az építőmérnök férfi irodájához érünk, ő már az ajtajában vár bennünket.

– Baján parti szűrésű kutak szolgáltatják a vizet, ezért eleve nem lett volna szükség ekkora beruházásra – erősíti a képviselő véleményét, majd a falon lévő térképhez lép, és mutatja a kutak helyét. – Csak hát, ha kimarad a társulásból a város a maga csaknem 40 ezer lakójával, akkor egyből nem lett volna az egész akkora üzlet… – állítja meggyőződéssel.

A beruházást az unió alapvetően a Dél-Alföldre annyira – ám Bajára nem – jellemző magas arzéntartalom miatt szorgalmazta. (Azon most ne akadjunk fenn, hogy a víz literenként 10 mikrogramm mennyiségű arzénjét elsősorban a kémiai elemben bővelkedő tengeri halat kultiváló népek miatt írta elő az unió.)

– Azért nyugtasson meg, ez a technika ön szerint is alkalmas…

– Alkalmas, csak a csőrendszer cseréje nélkül olyan, mintha egy régi verdába csilivili motort szerelnének…

Barna György úgy tudja, hogy a vízmű szakemberei átlátták a csapdát, amibe végül a város belesétált. Hiába azonban a figyelmeztetés, a döntéshozók mégis a beruházás mellett döntöttek, hiszen kiemelt uniós forrásról volt szó, amelyet az utolsó előtti pillanatban, 2007-től 2013-ig futó pénzügyi időszakban költhettek el, s amelynek a végső felhasználása 2015 végéig volt lehetséges.

Akárcsak Hortobágyon, jut eszembe a néhány hónappal ezelőtt megismert történet. Azzal a különbséggel, hogy ott kétmilliárdot számoltak el – és mind ez idáig nem lett általa iható a víz, tájékoztatott az ottani problémára a figyelmemet felhívó Illés Dóra lakos, akinél később telefonon érdeklődtem a dolgok állása felől.

Vita egyébként a bajai beruházás átadása körül is akadt. Barna György hívta fel a figyelmemet az atlatszo.hu portál cikkére, amely szerint a város és a környező települések tulajdonában lévő Bajavíz Kft. ügyvezetőjét, Székelyhidi Andrást ez idő tájt hívták vissza. Ő ugyanis nem volt hajlandó feltétel nélkül átvenni a beruházást a társulattól, márpedig ha ez nem történik meg, akkor lehet visszafizetni a milliárdokat.

A polgármestereknek számos kifogásuk volt, még az is elhangzott, hogy inkább „Adják vissza az arzénes vizünket!” – ám végül beadták a derekukat, a Bajavíz pedig átvette a beruházást.

A többit már tudjuk.

A bejegyzések pedig egyre csak gyűlnek a Kollár Kitti által alapított Facebook-csoport oldalán. Visszapörgetve megtalálom a mosogatós képet is, amely alá azóta kommentár is került: „Hát ez tényleg borzalmas.”



HARDI PÉTER
RIPORTJA

NÉMETH ANDRÁS PÉTER
FELVÉTELEI