Külpolitikai szakértő a legnagyobb meglepetésről – Feledy Botond magyarázza a helyzetet lapunknak

Igen magas részvétel mellett – a franciák 78,26 százaléka adta le voksát az elnökválasztás első fordulóján – Emmanuel Macron végzett az élen a szavazatok 23,75 százalékának megszerzésével, Marine Le Pen, a Nemzeti Front jelöltje lett a második a voksok 21,53 százalékával. Így ők ketten jutottak tovább a május 7-én esedékes, mindent eldöntő második fordulóba. A Champs-Élysées palotáért folytatott, ötévente sorra kerülő küzdelem egyik legnagyobb meglepetése, hogy nem volt semmi meglepő a mostani eredményben – állítja dr. Feledy Botond.

A Donald Trump elnökségét és a Brexit-népszavazás végkimenetelét félrejósló közvélemény-kutatóknak Párizsban végre bejött a papírforma.

Az sem teljesen meglepő, hogy kiesett a francia politikai életet 1958 óta domináló két nagy párt, a szocialisták és a republikánusok jelöltje. A franciák – az amerikaiakhoz vagy a britekhez hasonlóan – újhullámos, rendszerellenes szavazatokat adtak le. Le Pen ezt a műfajt már régóta sikerrel űzi, Emmanuel Macronnál viszont ez azért furcsa, mert a 39 éves jelöltnél tökéletesebb politikai teremtménye a rendszernek aligha van.

Olyan aspiránsként indult, aki iskolázottságát, Rotschild-múltját feledtetve – a pénzintézet befektetési bankári állását cserélte gazdasági miniszteri posztra Hollande kormányában – a politikai fősodor ellen ágálók voksait tudta bezsebelni. Akárcsak Donald Trumpról, róla is elhitték választói, hogy igen, képes kívülről nézni a rendszert annak ellenére, hogy gazdasági, ipari és digitálisügyi miniszterként nagyon is otthonosan mozog a politika berkein belül – sorolja Macron erősségeit a külpolitikai szakértő.

A franciák is hozzák a „mindenki a rendszer ellen megy” forgatókönyvét, ennek megfelelően trendszerű a szélsőbaloldali jelölt megerősödése is. Az, ahogy a La France insoumise (kb. Egyenlő Franciország) színeiben induló Mélenchon a két tévés vitában végül a negyedik helyig hozta fel magát, szintén annak az európai folyamatnak a része, amelyben korábban már megerősödött a spanyol Podemos, az olasz Cinque Stelle (5 Csillag Mozgalom), vagy minek eredményeként az egy hónappal ezelőtti hollandiai választásokon a holland baloldali zöldpárt, a GroenLinks (Zöld Baloldal) megnégyszerezte helyeit Hágában. A francia Szocialista Párt történelmi vereséget tudhat maga mögött a 6,4 százalékos eredménnyel, s jelzi, hogy újra kell gondolni ezt a formációt. A két nagy párt, a szocialista és a Köztársaságiak sikertelensége mögött az is áll, hogy radikálisabb jelölteket indítottak, otthagyva ezzel a középső, centrumszavazókat Macronnak, akinek óriási szerencséje volt azzal, hogy a két párt – Marine Le Pennel versengve – a szélre húzott ki.

XXX

S hogy miben rejlik még Macron sikere? Az egyik, talán legplasztikusabb megfogalmazása mostani győzelmének, hogy Emmanuel Macron maga az optimista Franciaország. Ő az építeni akaró jelölt, ő az, aki hisz az európai integrációban. Tömegesen állnak mögé azok a huszonéves önkéntesek, akik – az Obama-kampány taktikáját alkalmazva –, tudományos igényű felmérésekre támaszkodva tudják megszólítani a választókat.

Azzal, amit Le Pen állított Macronról kampánya idején, hogy a liberális demokrata politikus „a globalizáció és Hollande embere” lenne, dr. Feledy Botond nem ért egyet: Hollande-ot gazdasági miniszterként csúnyán megcsalta. Egyes pletykák szerint félrehúzta az elnöki palotában az akkor már rendkívül népszerűtlen elnököt, s elmondta, hogy indítana egy kis agytrösztöt – ebből született 2016 októberében az  En Marche! (Előre!) nevű pártja, amellyel végül önálló elnöki kampányt indított.

Hogy Macron globalista lenne, az sem teljesen egyértelmű, de egy egészen másik generációt képvisel az alapvetően öregek uralta francia politikában. Egy törvénytervezete vált híressé – amelyet aztán a nemzetgyűlés nem fogadott el –, ez pedig a munkaerő piaci liberalizációját célozta volna meg. Mindenesetre a fiatal elnökjelölt új színfolt a francia politikai palettán, a szociális érzékenységet ötvözi – a liberális gazdaságpolitikában népszerű – piacbarát megközelítéssel.

Könnyen lehet, hogy erre a harmadik utas kísérletre lesz elég vevő május 7-én is.

XXX

Ami a radikális jobboldal jelöltjét illeti, Marine Le Pen nem okozott óriási meglepetést. Biztonságközpontú bevándorlásellenes programja az ország északi részén, Calais-ban és környékén a kékgallérosok körében népszerű, elsősorban szavazóbázisára való tekintettel szerepelnek benne a munkavállalók védelmét szolgáló javaslatok, s a többi párthoz hasonlóan távol áll tőle a piacbarát gazdaságpolitika. A második fordulóban elsősorban a vidéken élő, középosztálybeli szavazók állhatnak át hozzá. Ám a felmérések azt mutatják, hogy az esetlegesen Le Penhez átszavazók rugalmassága jóval kisebb ellenfele lehetséges támogatóinál.

Minél többen mennek el szavazni május 7-én, annál nagyobb az esélye Macronnak. S bár előzetesen minden felmérés a liberális demokratát mutatja nyertesnek, egy-egy váratlan és megrázó bel- vagy világpolitikai esemény még újraoszthatja a lapokat.