Megjósoltuk a 3-4 gólos vereségünket - aztán sörrel a kézben a tévé elé ültünk, és nagyon bizakodtunk...

Helyünkre tettek bennünket a portugálok múlt szombaton, az oroszországi labdarúgó-világbajnokság selejtező csoportmeccsén. A 3-0-s győzelmük gavallér visszavágó volt a kilenc hónappal ezelőtt Lyonban, az Európa-bajnokságon a 3-3-as döntetlennel elhullajtott pontokért.

Bár utána így is megnyerték a tornát, de Cristiano Ronaldóék szemét csak csípte az az egál. Ugyanakkor minket, hazai szurkolókat az az „iksz” kissé elemelt a realitás talajáról. Amikor a mostani meccs előtt telefonos közvélemény-kutatást tartottam futballbarát ismerőseim körében, valamennyien 3-4 gólos vereséget jósoltak.

Aztán leültek a televízió elé, és sörrel a kézben nagyon bizakodtak a magyar sikerben. De hát csodák – mint amilyen Franciaországban is volt – csak kegyelmes pillanatokban történnek. Márpedig válogatottunk számára a Fény Stadionjában ez nem jött el. Az okokat majd kielemzik a szakemberek, én csak azt mondom: a futball nem olyan egyszerű játék, hogy összehívunk egy csapatra való, alig ismert játékost, akik aztán csak úgy az otthonában fektetik két vállra az Európa-bajnokot. Azért bizakodtunk, optimistán nyilatkoztunk – jól is van ez így.

Ami pedig a szakmát illeti? Számomra nagyon hiányzott a védelemből Juhász Roland, aki talán mondhatta volna valamelyik védőtársának: „Öreg, ne engedd már, hogy Guerreiró szabadon hozza a labdát!” Aztán Bese vagy Lang megzavarta volna a védőt a beadásban, ami után a szintén őrizetlen André Silva öt méterről bepofozta a labdát a kapunkba. Várom azt is, hogy Dzsudzsák mikor játszik már végre úgy, ahogyan azt a jó sajtója után elvárnánk tőle. Sejtem, hogy Gera hátraszaltóinak vége, pedig nagyon hiányzik középről az ünneplő karmester. Elöl folyhat tovább a vita Szalai megítéléséről, hogy jó vagy gyenge futballista, ezúttal nem döntötte el a megítélést.

Szó, ami szó, Bernd Storck szövetségi kapitány nincs könnyű helyzetben, s nem azért, mert ne értené a szakmáját. Ezt a vb-t nagy valószínűséggel elpasszoltuk, gyenge mentség, hogy a minket nemrég még oktató hollandok is megbuktak Bulgáriában (0-2), s a tavalyi Eb után talán az oroszországi részvételük is kútba esett. Azért a mi részvételünk nem most került veszélybe: a Feröer-szigetek elleni 0-0 vagy a Svájccal szembeni hazai vereség (2-3) pontjai hiányoznak csak igazán.

A szurkoló már olyan, hogy amíg él – remél. Erre van is oka: mi voltunk a rendezői az U17-es válogatottak elit köre selejtezőjének, amelynek győztese kijut a korosztályos Európa-bajnokságra. Lehangoló játékkal, egyetlen szerencsétlen góllal kikaptunk Izraeltől. Hanem aztán 2-1-győzelem Oroszország ellen, majd 1-0-s siker a norvégokkal szemben: csoportelsőség, irány az Eb! Megtanulhattuk Szoboszlai Dominik nevét, aki három gólt szerzett, ami jó elosztásban elég is volt a továbbjutáshoz. A fiú most Salzburgban légióskodik, reméljük, az osztrákok értenek a gyémántcsiszoláshoz…