Tippek kezdő keresőknek

Állítólag a németek rengeteg elrabolt aranyat és drágakövet süllyesztettek el 1945-ben Ausztria egyik mély hegyi tavában, a Toplitzsee-ben. Az bizonyos, hogy két évvel korábban szigorúan titkos fegyverkísérleteket, víz alatti robbantásokat hajtottak végre itt. Ám az aranylegenda alapját az adja, hogy a Toplitzsee partján a háború végén rengeteg teherautót láttak a környékbeliek, és az itt sürgő-forgó katonák számos ládát süllyesztettek a mélybe. 1959-ben valóban találtak valami érdekeset: egy búvárcsapat több ládát hozott fel a mélyből, tele hamis bankjegyekkel, több millió font értékben, sőt még a nyomólemezek is felszínre kerültek. A háború során Hitler romba akarta dönteni a brit gazdaságot hamisított fontbankókkal, a terv az Operation Bernhard nevet kapta. Tudvalévő, hogy a Sachsenhausenben levő koncentrációs táborba pénzhamisítókat gyűjtöttek, akik  neki is láttak a munkának. A búvárok ezenkívül a fegyverkísérletek emlékeire is rábukkantak, bombák, fegyverek kerültek elő – a mesés aranykincs viszont azóta sem, pedig jó néhányszor próbálták már megtalálni. A mély és sötét tóban több búvár életét vesztette, ezért napjainkban tilos a magánmerülés, csakis felügyelettel lehet kutatni.

Kutatnak a legendás náci arany után a Berlin melletti Stolpsee nevű tóban is. A feltételezések szerint a II. világháború végnapjaiban mai árfolyamon 350 milliárd forint értékben süllyesztettek aranyat és platinát a fővárostól északra lévő, 400 hektáros vízfelületű tó fenekére, nehogy a kincs a szovjet hadsereg kezére jusson. A legendát elsősorban egy hajdani szemtanú, Eckhardt Litz vallomása élteti: közvetlenül a háború befejezése után a szövetségesek egy bizottságának azt mesélte, hogy látta, amint 30 ember a koncentrációs táborok rabruhájában nehéz ládákat cipel a tó mellett parkoló teherautókról egy kompra. A hajó azután a tó közepére úszott, ott bedobálták róla a vízbe a ládákat, majd visszatért a partra, ahol a rabokat gépfegyvertűzzel megölték. Az 1980-as években az NDK titkosrendőrsége katonai búvárokkal kutattatott a ládák után, az ezredforduló után pedig üzletemberek egy csoportja próbálkozott – eddig hiába.

Egy brit búvárkutató, Phil Sayer a Balti-tenger mélyére esküszik, ahol is 1945. január 30-án egy szovjet tengeralattjáró elsüllyesztette a többségében második világháborús menekülteket szállító Wilhelm Gustloff  német hajót. Szerinte a tengerjáró több mint százmillió font értékű aranyat is vihetett magával az utasokon kívül. Többek között a rádiósként szolgáló Rudi Lange az egyik cigarettaszünete idején titokzatos ládákat látott, amelyeket magas biztonsági őrizet mellett a hajó rakterébe pakoltak. A történet akkor kerekedett ki számára, amikor 1972-ben találkozott egy másik túlélővel, aki őrként szolgált a raktérben, és állítólag az arany őrzésével volt megbízva. A hajó mínusz 18 fokos hidegben futott ki a mai Lengyelországhoz tartozó Gdynia kikötőjéből, zsúfolásig telve gyerekekkel, öregekkel, nőkkel és sebesültekkel. A hivatalos papírok szerint 6050-en, a valóságban azonban tízezernél is többen szorongtak rajta. A szovjet tengeralattjáró négy torpedót lőtt ki rá, amelyből három célba talált. A hajó félóra múlva oldalára dőlt, nem sokkal később egy robbanás kíséretében elsüllyedt. A mentőhajók összesen 1239 túlélőt találtak. A brit búvár azt állítja, hogy a Balti-tenger fenekén, mintegy 450 méteres mélységben fekvő hajón százmillió fontnyi aranykincs ázik.

Mielőtt bárki vérszemet kapna, nem árt tudni: az igazán komoly leletek feltárása többéves munkát, komoly szakértelmet és bizony dollármilliókat igényel. A siker viszont nem garantált, olykor évszázadok múlva se...