Verés után felfalja

A polip idegrendszere ugyanis nem központosított, mint az emlősöké, madaraké, halaké, hanem neuronjainak (idegsejtjeinek) kétharmada a karjaiban található. A leharapott polipkarban lévő neuronok pedig arra törekednek, hogy kiszabaduljanak szorult helyzetükből – adott esetben a ragadozó torkából, esetleg a gyomrából. Tehát a polip elméleti és gyakorlati halotti léte közt van némi különbség…

Ezt megtanulták a delfinek is, legalábbis a nagyobb részük. Találtak már néhány horrorfilmbeli körülmények között elpusztult delfint – volt olyan példány, amelynek a megfulladását bizonyíthatóan a gyomrából kifelé mászó, 130 centi hosszú polipkar okozta. A delfinek azonban intelligens és tanulékony teremtmények, nem kívánnak megfulladni ebéd közben.

Az ausztráliai Murdoch Egyetem cetkutató csoportja hat éven keresztül figyelte a Nyugat-Ausztrália parti vizeiben élő emlősök szokásait – munkájuk eredményét nemrég tették közzé. Eszerint a kedves palackorrú delfinek az ebédre elkapott szaftos polipokat megpuhítják. Magyarán: addig verik a puhatestűt, amíg egészen biztosan elpusztul.

Egyik trükkjük, hogy a szájukba kapják a polipot, a felszínre úsznak vele, ahol kitartóan a vízhez csapkodják. A másik „gasztronómiai” delfincsel még hatékonyabb: a zsákmánnyal együtt kiugranak a vízből, kipottyantják a szájukból, majd hassal rávetik magukat a polipra, mintegy szétlapítva a testük és a vízfelszín között.

Tanuljunk a delfinektől: ne nyeljünk le semmit, ami él és mozog.