'Míg olvasunk, rossz nem érhet' - Gurul a könyvtár

Jött, ki békességre, nyugalomra vágyott, de sokan ma sem élnek itt, s egy-egy iskolai osztályban amúgy is kevesen ülnének. Pécs, Kozármisleny is ugrásnyira van, nem gond a gyerekeket reggelente elvinni oda.

Hanem ittjártunkkor különleges nap van (plusz tanítási szünet): menetrend szerint jön a könyvtárbusz, ami mindent visz, ahogy az oldalán is jól olvasható. Pécsudvardon a vasút és a kocsma között áll meg – mielőtt téves következtetéseket vonnának le, miért jó hely ez, megtudjuk, a parabolaantennájuk itt működik, és áramot is közelről kapnak. A mozgókönyvtár, ami házhoz viszi a kultúrát, nem új találmány: az első úgy száz éve csacsifogattal a fővárosi állatkerttől indult, majd később villamossal is hordták a könyveket. Azután, ami bevált és semmiképpen nem árt, az ötvenes-hatvanas évektől is alkalmazták: ahová művelődési ház, könyvtár nem jutott, autókkal vitték helybe a kultúrát, mellé a természet- és tudományos ismereteket is házhoz szállították, neves előadókkal. Az előadások mellé színész is jött, aki verselt, s igény szerint énekelt, táncolt – a rubrikák közé beírhatták, tűnik a város és falu közötti különbség, már kulturális szempontból...

Ezeket a történeteket Csobán Lászlótól hallom. Pesti ember, Debrecenben tanult, majd Kaposvárott, s lett belőle informatikus, könyvtáros Pécsett. Uniós pályázaton, 99 999 167 forintért nyerték a buszt és a hozzávalókat, ami némi csalással nevezhető csak busznak, inkább nyerges megoldásúnak. Később nyertek másik buszt is. Haragudtak is emiatt Baranya megyére: nekik kettő is jutott, bezzeg máshol semmi! Azóta azért lett még egy a Nyírségben is, úgyhogy a keletiek már ide jöhettek hozzájuk tapasztalatokért.

Mert a könyvtár nem olyan, mint otthon, ahol nagyság vagy színeknek megfelelően egymás mellé helyezgetjük a könyveket, hogy szép, harmonikus legyen, jól mutasson.

S még csak a könyvtári előírás sem támpont, hogy romantikusok mellé romantikus, versek mellé vers, mesékhez mesék – itt bizony döntő szempont a súlyelosztás is, nehogy a szakmai szempontok miatt a 4000 kötet menet közben boruljon. Kompromisszumokat kellett kötni, hogy a szakma se sérüljön, és a busz se boruljon, ezenkívül a keresett könyveket gyorsan megtalálják. Ma már profin megy minden!

Kovács Gáborral, aki a buszt vezeti, percek alatt áramot szereznek, parabolaantennát telepítenek, lépcsőt a busz ajtajához tesznek, internetet, fénymásolót beizzítanak, zárható könyvespolcokat nyitnak – öt perc alatt olyan a busz, mint egy igazi könyvtár. Menetrend szerint közlekednek, az a cél, hogy hetente, kéthetente mind a 29 olyan baranyai településre eljussanak, ahol nem működik állandó könyvtár.

Hétvégén kellett volna jönniük, mondja Csobán könyvtáros, olyankor többen ráérnek. Bólintani sincs időnk, mert itt az első olvasó, Bánáti Gergelyné. Általában Csöpi néni jön elsőként (könyvelő volt, a férje is az), az angol romantikus könyveket szereti. A férje inkább a történelmieket, minden háborús könyvet kiolvas. „Tudja, mi, mikor, miért történt. Hetvenöt évesek múltunk, kérdezem is tőle, nem mindegy ez már nekünk? Ő fejet ráz, nem maradhatunk hazugságok között.”

Gyüttmentként jöttek a faluba, nyugdíjazásuk után. Állatot nem tartanak, a kertben csak virág nő, máshoz nem értenek. „Szégyen, de még pulykát sem sütöttem. Most kaptam akkorát, még a sütőbe sem fér. Jó receptet keresek hozzá” – mondja, s pirul, lehet, ezt kár volt beismernie. Keres más is könyvet sietve. Csobán figyelmezteti: „Csöpi néni, ezt nem ajánlanám. Ez nem romantikus, ez zombis.” A 4000 kötetet mind nem olvasta, de nagyjából tudja, miről szólnak; nem népnevelő, de feleslegesen ember könyvet haza és vissza ne cipeljen.

Jönnek sorban az olvasók. Sárközi Gábor Pécsett informatikus. Ma ő maradt otthon a három gyerekkel. Franciskával, aki Lackfi János és Varró Dániel verseit keresi. Balázzsal, aki első osztályos, de már betűzget, a Művésziskolát választja, abban képek is vannak, s bár egy hónapja volt már nála, győzködés ellenére vinné A nyúl, ki semmitől sem fél címűt, ez éppen aktuális húsvét táján. És Veronika is választ, aki négyéves, de könyv nélkül haza nem mehet. Az apa visz még magának és ideggyógyász nejének könyvet Murakami Harukitól és Kunderától.

S jön Györfi Hédi a három gyerekével. Vincével, aki 7 hónaposan babakocsiból csodálkozik rá a világra. Grétával, aki elsős. És a harmadikos Lizával, akinek erős akarata és elsőszülöttsége okán minimum három könyvet vinnie kellene, úgyhogy kissé csalódottan egyezik bele, neki is, mint húgának, legfeljebb kettő jár. Vigasztalhatatlan, mert Az így neveld a sárkányodat negyedik része sem érkezett meg, azért jött, nincs igazság a Földön. Kérdem Héditől, a férjének nem visz semmit?
Mosolyog: kamionos, örökké úton van, ha végre hazaér, inkább aludni szeretne.

Bár nehezen megy a járás, jön Marcsi néni, hivatalosan Soponyainé. Úgy mondja, a könyveket mindig szerette. Néhány éve rosszul lépett, a bokája négy helyen tört el, inak, izmok is szakadtak. Műtögették gyakran, de a járása jobb nem lett. Férjével együtt ő neveli a korán elment húga két gyerekét, a lányok most 17 évesek, nem könnyű időszak.

De nem panaszkodik, a férjét hamarosan műtik. Megmondták neki, kockázatos műtét lesz, felnyitják a mellkasát, de most is kapagépet szerel. A cég, ahol dolgozott, s aminek egyébként milliárdos a tulajdonosa, nem fizette ki. Négy év ment rá a pereskedésre, mire megítéltek neki 4 millió forintot. Örökös szívszorítása volt, zsibbadt, nem kapott levegőt. Kértem, menjünk orvoshoz. Felelte, megyek, ha visznek, s mire vitték, a nyaki ere 90 százalékban elzáródott, csoda, hogy élt. Azokat kitágították, jobban nem lett, élt. Most nagy szívműtéte lesz.
„Nem fél a műtéttől, nem mutatja, de a szemén látom, azért nem nyugodt. Könyvet hozzak be, kérdeztem, de fejét rázta, most pár napig vagy örökre meglesz nélküle. Én azért eljöttem, romantikus könyveket vittem. A könyv remek, megnyugtat, rossz gondolatokat távol tart. Áll az idő. Míg olvasunk, rossz nem érhet.”