Elege lett a rasszizmusból - Árverezik a futballbíró mezét

Persze ez a történet is évekkel ezelőtt kezdődött. Sokan úgy tartják, hogy 2013. május 18-án, a Nógrádsáp–Diósjenő megyei II. bajnoki mérkőzésen, amely a 67. percben félbeszakadt, majd nem sokkal később idő előtt le is fújták – a valóságban azonban sokkal korábban.

Egészen pontosan abban a pillanatban, amikor Jónás Kornél megszületett. Cigányként. Cigánynak.

Egy egészségesen működő társadalomban semmi szükség nem volna arra, hogy bárkiről leírják azt, cigány, de hogy Magyarországon ez másként van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az a bizonyos meccs idő előtt véget ért. A nogradfoci.hu anno így idézte a 2013-as Nógrádsáp–Diósjenő mérkőzés egyik szurkolóját: „A bíróval semmi baj nem volt szerintem. Ez az egész dolog úgy kezdődött, hogy elkezdték cigányozni azért, mert volt egy kis szabálytalanság és nem fújta le időben a bíró, hanem körülbelül három pillanattal később fújt. Ekkor mindenféle cigány volt, meg a szülei is el lettek mondva mindennek.”

Talán kitalálták már, hogy Jónás Kornél volt az a játékvezető, aki azt a bizonyos meccset lefújta. A szabályoknak megfelelően, ezt később a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) illetékesei is megállapították. Négy évvel később Jónás Kornél mégis úgy döntött, hogy több meccset nem vezet. Az ok: elege lett a rasszizmusból; pontosabban abból, hogy a legtöbben csak beszélnek arról, tenni kellene ellene valamit. Elege lett abból, hogy már a játékvezetőtársai között is kirekesztettnek érzi magát.

A rasszizmus francia eredetű szó, a race, vagyis az emberfajta magyarosított alakja. Amire pedig használják: az ember külseje és faji hovatartozása miatti hátrányos megkülönböztetésre.

Jónás Kornél esetében a rasszizmus annyit jelent, hogy játékvezetői tevékenységének megítélésekor alapvetően cigány származása a kiindulópont, nem pedig pályabéli ítéleteinek „jogossága”.

Ahhoz nem kell pszichológusnak lenni, hogy tudjuk, a lelátók népének bekiabálásait nem feltétlenül kell szó szerint venni. Akkor sem, ha azok trágárok vagy bántóak. Bár nem hangzik szépen, de az indulatos szavak használata sok esetben feszültséglevezetés. Ám azt már a sportszakemberek is felismerték – és ez már az ókori arénák népeinél is így volt –, hogy az indulatok összeállhatnak gyűlöletté, rosszabb esetben fenyegetéssé, ami ellen már tenni kell valamit, hogy ne váljanak cselekedetté is. Az MLSZ elnöksége már 2005 végén kiadott egy rasszizmus elleni közleményt, akkor egy MTK Budapest–Újpest bajnoki mérkőzésen tapasztalt antiszemita megnyilvánulások miatt. A szövetség összefogást sürgetett a lelátói  rasszizmus és erőszak leküzdése ellen, és eltiltást helyezett kilátásba azok ellen a játékvezetők ellen, akik figyelmen kívül hagyják azt a szabályt, miszerint a találkozót fel kell függeszteni, amennyiben erőszakos cselekmény vagy rasszista megnyilvánulás történik a lelátón, de a helyzet a játékvezetői felszólítás ellenére sem változik.

Vagyis 2013-ban, azon a bizonyos Nógrádsáp–Diósjenő mérkőzésen, amikor Jónás Kornélt porig alázták cigány származása miatt, ő valóban a szabályoknak megfelelően járt el. És furcsa mód ez lett a veszte. Utólag nézve az esetet, játékvezetői pályafutása szempontjából az lett volna a legjobb, ha csak legyint arra, ha cigányozzák, ha szidják a szüleit. Csak azok a kérdések ne fogalmazódnának meg folyton benne: meddig legyinthet egy ember; miért is kellene eltűrnie egyetlen rasszista megnyilvánulást is; miért nem áll ki mellette a szövetség; miért kerül hátrányba akkor, ha a szabályoknak megfelelően jár el; s miért hagyják magára az embert, ha baj van?!

„Apu mindig csak legyintett”, mondja Jónás Kornél, és arra gondol, hogy talán benne gyűlt össze apja minden keserűsége is, amikor cigánysága miatt gyalázták. Merthogy az idősebbik Jónás is a sípot fújta, miután szögre akasztotta a stoplis cipőt. Jó söprögető lehetett, mert sporiként is pontosan tudta, hogyan zajlik az élet a pályán – és azon kívül. Becenevet is kapott:

Pikuli. Talán alacsony termete miatt lett magyarosított piccolo, de azokban az időkben, amikor az Öreg Pikuli lépett a gyepre, valahogyan nem dőlt rá ilyen erővel az emberre a származása, mint mostanában.

Pedig a pályán kívül akkor is erősen ment a cigányozás.

Kis Pikuli, alias Jónás Kornél jól emlékszik a napra, amikor apja Gyöngyösre ment meccset fújni. Korábban érkeztek, megnézték az ifik játékát. A nagyokat viszont már csak pénzért lehetett látni. „Hol a jegyed, cigány?”, kérdezték a biztonsági őrök, majd amikor az apja az felelte, hogy ő vezeti a nagyok meccsét, válaszát a legjobb indulattal is csupán tréfának gondolták. Öreg Pikuli ekkor pénzt vett elő, szó nélkül fizetett, és később már akkor sem volt hajlandó elfogadni a jegy árát a halálsápadt őröktől, amikor azok szabadkozva próbálták visszaadni az időközben sporigúnyában pályára lépő idősebb Jónás Kornélnak.

De azokban az időkben legalább tudtak még elnézést kérni.

Mára mintha minden lekopott volna a csontjáig. Amikor Jónás Kornél 2013-ban lefújta azt a bizonyos meccset, az öreg Jónás csak ennyit mondott: „Jól tetted. De meg fogod ütni a bokádat.” A Nógrád megyei II. bajnokságban ez ennyit jelentett: Kornél addig 16-18 meccsből 13-14-et vezetett, az eset után egyet. A többin csak asszisztált.

Addig több száz sporitárssal fújt meccseket, később már csak hárommal. Az MLSZ-től kérdeztük, miért alakult ez így, de csak ezt a választ kaptuk a szóvivőn keresztül:

„Jónás Kornél saját maga hozta meg döntését a játékvezetés befejezésével kapcsolatosan, amit a szövetség tudomásul vett.”

Előfordult, hogy Jónás Kornéllal a játékvezetőknek kötelező szintfelmérő teszten senki nem volt hajlandó együtt futni, 2017-ben pedig többen jelezték, nem szívesen vezetnek meccset Kornéllal, mert cigány. Amikor Kornél ezt jelezte, arra kérték a vezetőségből, hogy készítsen titkokban felvételeket az esetekről. Ezt Kornél elmondásából tudjuk. Az MLSZ-től kérdeztük, miért nem indított belső vizsgálatot, amikor Jónás Kornél jelezte, hogy belülről is rasszista megjegyzéseket kap, nem csak a lelátókról, a szóvivő csak így válaszolt:
„Jónás Kornél saját maga hozta meg döntését a játékvezetés befejezésével kapcsolatosan, amit a szövetség tudomásul vett.”

Jónás Kornél 2013-ban Orbán Viktor miniszterelnöknek is írt levelet, amelyben felajánlotta segítségét a fociban tapasztalható rasszizmus ellen. Levelére választ sem kapott. Az MLSZ-től azt is kérdeztük, hogy a testület hogyan védi a játékvezetőit, ismét ezt a választ kaptuk a szóvivőn keresztül:
„Jónás Kornél saját maga hozta meg döntését a játékvezetés befejezésével kapcsolatosan, amit a szövetség tudomásul vett.”

Pedig Jónás Kornél csak fújni szerette volna a sípot. Tizenegy évesen, mint minden kölyök, a labdát rúgta. NB III-ban. Csatár volt, a labda nem csak gurult előtte. Családjában a foci volt az élet. Kamaszként roma csapatai voltak Jackson Five, Brazilok, Jamaica, Ghana néven, fiatal felnőttként a Magyar Cigány Labdarúgó-válogatott tagja volt. Sosem volt gondja semmivel és senkivel. Dolgozott, ugyanúgy élt, mint bárki más. Csak a bőrét nem tudja levetkőzni. Csak a vérét nem tudja kicserélni. Nem is akarja. Minek is kellene. Ám egy olyan országban, ahol gyakran pofára, hovatartozásra osztják a javakat, mintha nehezített pályán haladna az, akinek más a bőre színe, mint azoké, akiknek szintén más a bőre színe. Miközben – és a rasszizmus ettől is érthetetlen – az mindenkinek más színű.

Jónás Kornél 2013-ban azt hitte, eltiltás vár rá, csak azért, mert alkalmazta a szabályt. Helyette sokkal rosszabb történt vele: magára hagyták. Hivatalosan 2017 végéig még fújhatná a meccseket, de a történtek miatt úgy érezte, semmi értelme folytatni a játékvezetői pályafutást.

Az MLSZ-től kérdeztük, hogy a játékvezetői karnak volt-e bármilyen (szakmai, emberi) kifogása Jónás Kornél ellen, s hogy milyen játékvezetőnek tartják őt, de csak ezt a választ kaptuk a szóvivőn keresztül:
„Jónás Kornél saját maga hozta meg döntését a játékvezetés befejezésével kapcsolatosan, amit a szövetség tudomásul vett.”

Nyilván kitalálják, mit felelt az MLSZ, amikor azt is megkérdeztük, mihez kezd a Jónás Kornél-üggyel, hogyan jár el sorsát illetően. A válaszok nélküli világban csak kérdések vannak. A legújabb kérdés az, vajon mennyiért kel el Jónás Kornél bírói meze. Az, amelyikben lefújta azt a bizonyos Nógrádsáp–Diósjenő mérkőzést. Az, amelyiken elege lett a cigányozásból, s amelyik végül is véget vetett pályafutásának.

A mezt árverésre ajánlja, a bevételből pedig felújíttatná a tereskei labdarúgópálya „öltözőjét”, ahol se víz, se fűtés nincsen. Így talán az utókor sem felejti el, mi történt Jónás Kornéllal Magyarországon, 2017 tavaszán.