Fókuszban - Halálos mérgek politikai rendelésre

Malajzia épp a napokban járult hozzá ahhoz, hogy hazaszállítsák az észak-koreai diktátor megmérgezett féltestvérének holttestét. Cserébe Phenjan lehetővé tette a hazatérést kilenc malajziai állampolgárnak, akiket eddig gyakorlatilag túszként tartottak Észak-Koreában, és Malajzia is feloldotta az észak-koreai állampolgárokra kiszabott kiutazási tilalmat.

A történet február 13-án a Kuala Lumpur-i repülőtéren kezdődött, itt gyilkolták meg Kim Dzsong Namot. Videofelvétel is megörökítette, ahogy két nő mérgező anyagot ken/fúj az arcára. A vizsgálatok során kiderült, hogy a férfi halálát az ENSZ által vegyi fegyvernek minősített VX idegméreg okozta, amelyet harcászati céllal fejlesztettek ki az 1950-es években. Jelenleg a legveszélyesebb mesterségesen előállított vegyi anyagok egyike, bőrön keresztül hat, néhány homokszemnyi is halálos. Kifejlesztették a szervezetbe injekciózható ellenanyagot is; az amerikai katonák és egészségügyiek felszerelésében Irakban ilyen ellenméreg is helyet kapott, arra az esetre, ha vegyi támadás érné őket.

A malajziai hatóságok az ügyben csupán az indonéz és a vietnami nő ellen indítottak eljárást, de világszerte sokan azon a véleményen vannak: a két nő csak eszközül szolgált az akcióhoz, amelyet észak-koreai ügynökök hajtottak végre. Ez egy kifejezetten demonstratív politikai gyilkosság – ezt a nézetet osztja a korábban nyomozóként dolgozó Tóth Tibor (írói nevén tiboru) is. Diszkrétebben is el lehetett volna intézni az ellenlábast, jegyzi meg a konspirációs teóriák szakértője, de a politikai megrendelésre elkövetett merényletek egy részénél éppen a nyílt üzenet a lényeg: igenis lássák, tudják, hogyan tanítják móresre ellenfeleiket.

A megleckéztetésre pedig rendkívül alkalmas módszer a mérgezés, legyen szó „csupán” figyelmeztetésről vagy halálos dózisról.

Már az ötvenes években megírták és azóta beigazolódott, hogy a KGB tudományos-technikai igazgatóságán belül külön osztály foglalkozott a mérgekkel: kutatták, fejlesztették és nem utolsósorban előszeretettel használták őket. A mai napig az oroszok a világ első számú „méregkeverői”.

Generális prevenció – ezt a kifejezést használja Tóth Tibor az Alekszandr Litvinyenko-ügyre. Az orosz állambiztonsági szolgálat (FSZB) egykori alezredesét – aki 2000-ben Nagy-Britanniába emigrált, politikai menedékjogot és később brit állampolgárságot is kapott – 2006 novemberében Londonban hatalmas adag sugárzó polóniummal fertőzték meg. Bizonyosra vehetően az oroszok követték el, és szándékosan lassan, látványosan ölték meg, hogy megmutassák, mi vár azokra, akik átállnak a másik oldalra és eljár a szájuk.

A volt orosz titkosügynök elsősorban azzal vívta ki a Kreml haragját, hogy könyveiben állította: nem a csecsenek, hanem az orosz titkosszolgálatok álltak az 1999-ben elkövetett, több száz emberéletet kioltó moszkvai házrobbantások mögött, amelyek után kiújult a csecsenföldi háború.

Litvinyenko nyugati tévéműsorokban, újságok címoldalán fejtette ki azon véleményét: az örmény miniszterelnök 1999-es agyonlövése hátterében egyaránt az orosz titkosszolgálatok, illetve a moszkvai nagyhatalmi törekvések álltak, akárcsak jó barátja, Anna Politkovszkaja orosz újságírónő 2006. október 7-i agyonlövése mögött (akit egyébként korábban méreggel próbáltak elhallgattatni).

Litvinyenko azt állította, hogy Putyin elnök személyesen adott utasítást az újságírónő meggyilkolására, aki a csecsenföldi állapotokról szóló tényfeltáró és leleplező cikkeivel elég sok borsot tört az orosz politikai-katonai elit orra alá, majd hozzátette: az erre vonatkozó bizonyítékok hamarosan a rendelkezésére fognak állni.

Ez után néhány nappal csempésztek Litvinyenko teájába mérgező anyagot a nyugat-londoni Millennium Hotel bárjában, ahol két egykori orosz ügynöktársával találkozott. Este erős gyomorfájásról panaszkodott, szédült, görcsökkel és hányingerrel küzdött.

A kórházban a haja kihullott, fogai meglazultak, naponta egy-másfél kilót fogyott. Három hétig haldoklott. A patológiai vizsgálatok szerint a szervezetében talált, jelentős mennyiségű polónium 210-es sugárzó izotóp kizárólag laboratóriumi körülmények között állítható elő. Litvinyenko a halálos ágyán a mérgezése felelőseként Putyint nevezte meg, aki 2006 júliusában egy olyan elnöki rendeletet írt alá, amely az orosz különleges szolgálatokat felhatalmazza arra, hogy bárhol a világon lecsapjanak „Oroszország ellenségeire”, akár meg is semmisítve őket...
(A Litvinyenko-gyilkosságról további részletek tiboru blogjában: 
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/02/06/a-litvinyenko-gyilkossag/)

Ugyancsak a rendszer nyílt színi bírálata lett a veszte Georgi Markov bolgár ellenzéki írónak, aki 1969-ben emigrált Londonba. Írásait otthon betiltották, még a könyvtárakból is eltüntették köteteit, távollétében börtönbüntetésre ítélték. Markov a BBC bolgár adása és a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, cikkeiben ostorozta a kommunista rezsimet és annak első számú vezetőjét, Todor Zsivkovot. Valószínűleg ezt elégelték meg az elvtársak, és a likvidálása mellett döntöttek. 1978. szeptember 7-én merényletet követtek el ellene Londonban, feltételezhetően a bolgár és a szovjet titkosszolgálat közös akciójában.
(Minő véletlen, hogy épp Zsivkov születésnapján, miként Politkovszkaját is Putyin születésnapján lőtték le...)

Halála előtt Markov elmesélte, hogy amikor munkába menet megállt a Waterloo hídon, éles fájdalmat érzett a lábában, mire megfordult, és még látta, ahogy egy idegen felkap egy esernyőt a járdáról. Egy mérgezett hegyű esernyővel szúrták meg, ricint juttatva a lábába. Négy nap múlva halt meg a kórházban, a méregkapszulát a boncoláskor találták meg – kegyetlen üzenet volt ez is a keleti blokkból, a hidegháború idején.

Különlegesnek számít ebben a névsorban az ukrán Viktor Juscsenko: merthogy 2004-ben túlélte a dioxinmérgezést.  Juscsenko a Kreml által támogatott Viktor Janukovics ellenében indult az elnökválasztáson. Szeptemberben azután lett rosszul, hogy Ihor Smeskóval, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU, a KBG ukrajnai utódszervezete) vezetőjével és helyettesével vacsorázott. Az elnökjelöltnek a vacsora után három órával megfájdult a feje, a következő napon pedig heveny gyomorfájása támadt. Egy időre eltűnt, majd a korábban kifejezetten jó svádájú ukrán elnök torzult, kékes színű, sebes arccal jelent meg. Utóbb kiderült, egy bécsi magánklinikán kezelték, amelynek orvosa decemberben megerősítette azt, ami addig csak gyanú volt: a torzulásokat mérgezés okozta.

Juscsenkót a dioxin legveszélyesebb, a vietnami háborúban is bevetett fajtájával mérgezték meg, szervezetében a normálisnál százezerszer nagyobb volt a vegyület koncentrációja.
(A TCDD néven ismert dioxinvegyületet a vietnami háborúban lombtalanításra használt Agent Orange gyomirtó egyik kulcsfontosságú összetevője – ez az anyag okozott jelentős egészségkárosodást a veteránok és a falusi lakosság körében.)

Önmagában az a tény, hogy Juscsenko éppen a választási kampány idején kapott az alattomos méregből, számtalan találgatást indított el. A hivatásos gyanakodó Tóth Tibor számba veszi a lehetőségeket. Az eset erősen „orosz szagú”, de egyes hangok önmerényletről suttogtak: a sajnálkozó emberekben olyan szimpátiahullám támadt Juscsenko iránt, amely Ukrajna elnöki székéig vitte. Miként egykor Magyarországon is segített már baleset után kapott nyakmerevítő választást nyerni...