Lehetséges, hogy havonta csupán egy maroknyi szemetet termel? Megcsinálta!

Már a kőkor embere is szemetelt, erre utalnak a régészeti leletek. Például Érd mellett találtak egy medvecsontokkal teledobált gödröt. A mai Norvégia területén pedig i. e. 10 000 körüli időkből származó, csontokból, cserépdarabokból és hamuból álló kupacokra leltek. Az ókori városokban rendelettel szabályozták, mi legyen a hulladékkal, bár szervezett szállításról nem beszélhetünk.

Rómának volt ugyan főcsatornája, a Cloaca Maxima, amely a szennyvizet is levezette, de ez nem oldott meg mindent. Pompeji feltárásakor kiderült, hogy az illemhelyek sokszor az utcára nyíltak.

A bűzös középkori városokban alig ügyeltek a higiéniára, nagy volt a fertőzésveszély. Disznókat tartottak, hogy eltakarítsák a hulladékot, s nem bántották a héjákat és a hollókat, hátha felcsipegetik a szemetet. Gólyalábon lépdeltek inkább, hogy ne gázoljanak a lomban és az ételmaradékban, amit a házak lakói az utcára hajigáltak.

A 14. századi Párizsban Bölcs Károly király elővigyázatosságból úgy rendelkezett, hogy aki az árnyékszék tartalmát az utcára löttyinti, előtte hangosan kiáltson, figyelmeztetve a járókelőket.

Aztán jött az ipari forradalom, rengeteg selejttel, ami megváltoztatta a termelt hulladék összetételét: nem vagy nehezen lebomló, szervetlen anyagok jelentek meg.

Mutasd a szemeted, megmondom, ki vagy! – ez sem túlzás. A régészek számára értékes leletnek számítanak a letűnt korok lomjai. Manapság pedig már külön kutatási terület a szemét elemzése, mert sokat elárul a családok életmódjáról. De a fogyasztási szokásainkról, anyagi helyzetünkről, sőt a magánéletünkről is rengeteg információt felfed, hogy mit hajítunk ki. Ezért számít bizalmi állásnak a kukás például a svédeknél. Egy átlagos magyar naponta egy kiló szemetet termel, míg a pazarló amerikaiak ennek a dupláját rakják a kukába. Kidobunk mindent, roncsautóktól a gyógyszerekig, s még ehhez jön a szennyvíz, valamint az ipar és a mezőgazdaság hulladéka.

Az országban 15 ezer elszemetesedett területet tartanak számon, ezek jobbára illegális lerakók. Az egykor érintetlen óceánokban hulladékszigetek úsznak, akár több millió négyzetkilométer területet kitöltve. Pesszimista jóslatok szerint 2050-re több műanyag lesz a vizekben, mint hal. Az űrben fölöslegessé vált műholdak, rakétadarabok, törmelékek keringenek, ezek az űrhajókat is veszélyeztetik.

Mit tehetünk azért, hogy kevesebbet szemeteljünk? Az egri Kaptárkő Egyesület szemináriumán Kump Edina környezetkutató és hulladékcsökkentési specialistától kaptunk tippeket. Ezek nála is beváltak, amikor bő két év alatt átalakította az életmódját. Havonta csupán egy maroknyi szemetet termel. A szemléletváltás nem könnyű, de némi odafigyeléssel meg lehet csinálni. Ezt egy amerikai hölgy, Bea Johnson kísérlete bizonyítja, aki a videóiban büszkén mutatja, hogy egész évben csupán egyetlen befőttesüvegnyi szemete gyűlik össze.

Az átlagos lakossági hulladék fele szelektálással, illetve komposztálással „eltüntethető”. Ebben is a megelőzés a legfontosabb: ha kevesebbet vásárolunk, illetve tartós holmikat és nem eldobhatóakat veszünk, máris tettünk valamit. Az ásványvíz helyett ihatunk csapvizet, a kozmetikumokat kotyvaszthatjuk mi magunk, a tisztítószerek közül vásárolhatunk környezetbarátot. Üzletből is kereshetünk olyat, ahol nem csomagolják előre a terméket.

Sokan viszont húzzák az orrukat, ha arról hallanak, hogy a papírzsebkendőnek, a szalvétának, az eldobható pohárnak és evőeszköznek is búcsút kell mondania.

Akadnak modern megoldások: ilyen a speciális kefe a mosogatószivacs helyett, vagy a méhviasszal bevont biopamutvászon szalvéta, nem is beszélve a bőrbarát textilpelenkáról. Régi praktika az újrahasznosítás: nagyanyáink minden évben ugyanabban az üvegben rakták el a lekvárt. Az viszont már meglepő, amit otthon Kump Edina és a férje művelnek: nincs kertjük, ezért a társasházi lakásukban komposztálásra adták a fejüket. Náluk az asztal alatt meghúzódó vödrökben giliszták szorgoskodnak, hogy feldolgozzák a hulladékot, a verandán zöldellő virágaikat „gilisztateával” locsolják.