Száraz lábon, víz felett - Az Újpesti-öbölből indult és a Kopaszi-gátnál ért véget a felvonulás

Ki más is lehetne a hídépítők szentje, mint Nepomuki Szent János, a folyók, a hidak, a hajósok, a vízi molnárok védelmezője. Igaz, hozzá fohászkodnak a sóbányászok is, de a sót is át kell vinni valahogyan a folyókon, nemde? S mivel a római katolikusok május 16-án tartják a szent ünnepnapját, az eseményhez igen közeli dátumot jelöltek ki a magyar hídépítők ünnepéül is. A Hídépítők Egyesülete idén már negyedik alkalommal május 21-én rendezett fesztivált a fővárosban, a Lágymányosi-öbölben – bár a vízi felvonulás az Újpesti-öbölből indult és a Kopaszi-gátnál ért véget (lásd képünkön).

A hídépítésnek nagy hagyománya van Magyarországon, még akkor is, ha történelmi léptékkel nézve viszonylag későn, csak 1849-ben ívelt át állandó kőhíd a Duna felett. A szebb napokat is látott, majd a második világháborúban lerombolt Lánchíd mára ismét olyan állapotba került, hogy idén nyáron két évre lezárják, és felújítják. Anno, 1912- ben szintén több évig tartott, mire rendbe hozták a megfáradt híd szerkezetét; ahogyan tették 1986 és 1988 között; idén pedig a Fővárosi Közgyűlés áprilisi döntése nyomán 2019 végéig 22,3 milliárd forintot fordítanak a híd helyreállítására.