Arannyá vált emlékek

Néha szerencse kell ahhoz, hogy napjainkban értékes relikviák kerüljenek elő. A nagykőrösiek már korábban is hallottak Arany János híres meggyfa botjáról, de holléte ismeretlen volt előttük.

Aztán 2008 nyarán gyökeres fordulat történt: a református gimnázium igazgatója levelet kapott a Bécsben élő dr. Sebestyén Tamástól. Soraiból kiderült, hogy a felmenőitől örökül kapott ereklyét és a hozzátartozó iratokat korábban átadta a tihanyi perjelnek, de úgy látja, hogy a meggyfa botnak illőbb helye volna a kőrösieknél.

– Arany botja a családjáról készült egyetlen és hiteles fotográfián is jól megfigyelhető – meséli Suba Lajos, az Arany János Református Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium igazgatója.  – A felvétel leánya, Juliska esküvője előtt készült 1863-ban. Az egyszerű tárgyat a költő nagyon kedvelhette, ami abból tudható, hogy kalapjával együtt a képen is magánál tartotta.
Valószínűleg a nagykőrösi temetőben tett sétái során is használta. Végül egyik kőrösi találkozásuk alkalmával jó barátjának, Gyulai Pálnak, a Kisfaludy Társaság elnökének ajándékozta.
Gyulai még életében odaígérte legkedvesebb tanítványának, dr. Sebestyén Gyula néprajztudós-irodalomtörténésznek, de mivel az adományozó nem tudott megválni a becses emléktől, leánya, Gyulai Aranka csak édesapja halála után jóval később adta át Sebestyénnek. Ettől kezdve apáról fiúra szállt az örökség: Sebestyén László főorvostól legvégül Sebestyén Tamáshoz.

Suba Lajos a levél elolvasása után felhívta dr. Korzenszky Richárd perjelt, aki megértéssel fogadta a megkeresést, és egyetértett azzal, hogy az újjászületett református gimnáziumban, Arany János egykori iskolájában kell őrizni a halhatatlan költő meggyfa botját. Tihanyban meg is történt az átadás, azóta pedig az intézmény történetét bemutató gyűjteményben látható a híres-nevezetes tárgy. Illetve most a kulturális központban, ahol a nemrég bezárt múzeum „kárpótlásaként” rendeztek egy kiállítást Arany 200 – Arany, a nagykőrösi pedagógus címmel. A kor hangulatát idéző, jövő év március végéig látogatható interaktív tárlaton a boton kívül más értékes relikvia is feltűnik.
(Ide kívánkozik az információ, hogy 2018. június 30-ig több mint 900 millió forintos kormányzati támogatásból szépül meg kívül-belül az egykori huszárlaktanya épületében található, 2013. január 1-je óta a városi önkormányzat fenntartásában lévő Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény.)

Tanárok, diákok, szülők és a helyi polgárok egyaránt büszkék arra, hogy 1851 második felétől 1860 nyaráig az iskola hírnevét öregbítette Arany, akivel együtt a tanári karban heten voltak tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának.

A várost nem véletlenül emlegették „magyar Weimarként”, Aranyt meg Goethéhez hasonlították.

Noha Nagykőrösön inkább a tanítás töltötte ki a költő életét, időnként tollat is vett a kezébe, tanárságának kilenc évében mintegy száz művet alkotott. Olyan versek születtek itt, mint az Alkalmi vers, A vén gulyás, a Széchenyi emlékezete, továbbá a híres nagykőrösi balladák, köztük az Ágnes asszony, az V. László, a Szondi két apródja, A walesi bárdok. Szentelt időt fordításra, s alkalmi sírverseket írt, közülük négy ma is olvasható a református temetői sírkövein.

– Méltó módon ápoljuk az Aranykultuszt – mondja az igazgató. – Házon belül több minden emlékeztet rá, szobrok, emléktáblák és a helytörténeti anyag. Természetesen érettségi tétel a költő nagykőrösi munkássága. Minden év november 10-én (amikor elfoglalta a katedrát) szavalóversenyt tartunk, március 2-án (születésnapján) ellátogatunk a nagyszalontai testvériskolánk ünnepségére, október 22-én (halálának évfordulóján) megkoszorúzzuk a sírját és fővárosi szobrát.

A gimnázium épületében 1911-ben hozták létre az Arany-szobát, ahol elhelyezték például a költő tajtékpipáját, íróasztalát, műveinek kézírásos példányát, dolgozatjavításait. Dr. Törös László tanár, az intézmény egyik korábbi igazgatója, az Arany János Társaság örökös díszelnöke az 1920–30-as években tovább gyűjtötte a még fellelhető tárgyakat, írásos dokumentumokat. Az általa vezetett Arany János Emlékmúzeum 1957-től létezett, majd 1974-ben a hajdani huszárlaktanyából kialakított Arany János Múzeummal egyesült, és az anyag az 1978-ban megnyitott Hej, Nagykőrös híres város…! című állandó kiállítás része lett. Mára nagy változáson ment át az intézmény, kikerült a megyei múzeumi szervezetből, sajnálatos módon már csak muzeális gyűjtemény és kiállítóhely státuszban van, az igazgatója pedig nyugdíjba kényszerült.

– Akadémiai, kormányzati szinten javasoltam, hogy a költő születésének bicentenáriumára jöjjön létre emlékbizottság – újságolja dr. Novák László Ferenc néprajzkutató-történész, geográfus, az Arany János Múzeum címzetes igazgatója, az Arany János Társaság tiszteletbeli elnöke. – Természetesen a városvezetésnek is jeleztem elképzeléseimet, ennek ellenére mindenből kihagynak, semmiről nem tájékoztatnak.
A gimnázium előtti parkban állt az a ház, ahol Aranyék először laktak. Ezt a helyet egy kőpad jelzi, Csendes Ferenc kőfaragó munkája, és a tervek szerint a közelébe kerül az Arany családot ábrázoló, 1863-as fénykép alapján elkészítendő szoborcsoport, melynek megvalósítását én kezdeményeztem, és azóta is szorgalmazom. Örömömre szolgál, hogy 1996-ban, a millecentenáriumra sikerült az Arany János Múzeum – Nemzeti Emlékhely Alapítvány égisze alatt Varga Imre szobrászművész áldozatkész támogatásával elkészíttetnem a „Nagy Tanári-kart” ábrázoló hétalakos emlékművet, amelyet a múzeum előtti parkban avattunk fel. Korábban, 1992- ben pedig a költő 175. születésnapja tiszteletére a szalontai kötődésű Kiss István szobrászművész alkotta meg Arany bronz ülőszobrát, amelyet a politikai nehézségeket leküzdve szállíttattam ki Nagyszalontára.

Dr. Novák László Ferenc büszke arra, hogy múzeumigazgatása alatt lehetősége volt az Arany–Széll–Szász–Varga család hagyatéki anyagának megvételére, amelyet nagyrészt be is mutattak.

Szász Károlytól több mint ezer levél került a gyűjteménybe, számos Arannyal kapcsolatos utalás van bennük.

A megvásárolt relikviák között található a költő feleségének brosstűje, Juliska leányának 1848-as ezüst és arany „Márjás” pénzekből készített karkötője (a pénzeket Szász Károly ajándékozta neki), Juliska bibliajelzője, szüleitől nászajándékba kapott porcelán étkészletének darabjai. Az igazgatónak az 1990-es években 240 ezer forintért sikerült megvásárolnia (nagy pénz volt az akkor!) Goethe Balladáját, melyet a költő 1858-ban magyarított Ballada az elűzött és visszatért grófról címmel.

Bár semmi sem kizárt, mégis kicsi a valószínűsége, hogy újabb tárgyak vagy iratok kerülnek elő. A meglévők viszont jelentős értéket képviselnek, s ezeknek nem szabad elveszniük. Ezt is szem előtt kell tartani az Arany-évben.

Remélhetőleg arra is lesz szándék a városban, hogy a meglévő emléktáblák adatait pontosítsák. A jelenleg olvasható évszámok egyike-másika ugyanis hibádzik.