Fociünnep Hernádon

– Hernád Nagyközség Önkormányzata örömmel tett eleget a felkérésnek – mondta Zsírosné Pallaga Mária polgármester köszöntőjében –, hogy szervezzünk egy találkozót aranylábú focistáink ’82-es győzelmének tiszteletére. Személyes indíttatás is vezérelt, hisz a sportpálya mellett nőttem fel, magam is szívesen fociztam a fiúkkal, ismertem a csapatot, s ’92-ben, a tizedik évforduló megszervezésében is segédkeztem.

A frissen felújított labdarúgópályán a Hernád SE U7-es és U9-es játékosai tartottak bemutató edzést, majd az egyesület „örökifjú” focistái játszottak a dabas-sári örökifjakkal.

A nap végén a ’82-es relikviákból rendezett kiállításon – melyen a mérkőzés hangulatának visszaidézését kísérelték meg a szervezők – az emlékeké, élményeké volt a főszerep.

– Azelőtt itt homoktenger volt – nyilatkozta 1981-ben a megyei lapban Kaldenecker István, a Hernádi Március 15. Tsz SK sportköri elnöke, miközben a hernádi sporttelepen körbemutatott. A termelőszövetkezet vezetősége, élén Cserháti Pál elnökkel a ’70-es évek második felében célul tűzte ki a falu sportéletének fellendítését. Támogatásuk eredményeként 1977. augusztus 20-án át is adták a vörös salakos futósávval övezett labdarúgópályát, valamint a mellette elhelyezkedő kézilabda- és kosárlabdapályát – elkezdődhetett a rendszeres testedzés. Az 1980-ban alakult Hernádi Tsz SK labdarúgócsapata pedig ’82-ben olyan menetelésbe kezdett, hogy a Szabad Föld Kupában meg sem állt a döntőig.

– Az az év különösen jól sikerült nekünk, a megyei másodosztályban játszottunk – emlékezik vissza Manger Henrik, a csapatkapitány. A kupában először Szigetbecsével és Szigetmonostorral mérkőztünk meg, és felkerültünk az országos főtáblára. Majd megvertük a Salgótarjáni Síküveggyár csapatát 1-0-ra, utána pedig Kiskunfélegyházán a Kun Béla SE gyors és taktikás csapatát.

– A csoportunkban egyedül a ráckevei Aranykalásszal játszottunk egy 3-3-as döntetlent – veszi át a szót Vasas Mihály edző –, a többi meccset mind megnyertük. A Salgótarjáni Síküveggyárral szembeni győzelmünk után valóságos örömmámor volt Hernádon.

A csapat a finálé előtt több gyakorlómeccset is játszott, de tisztában voltak döntőbeli ellenfelük, a Balatonfüred erejével és tudásával.

Mi volt hát, ami 1982. május 15-én az Üllői úti stadionban sikerre segítette a hernádiakat?

– Ambíció és szív – válaszolja a csapatkapitány. – Ha csak ésszel játszottunk volna, valószínű, hogy megvernek minket, hiszen annyira jó csapat volt a balatonfüredi. Robbanékony, gólra törő, de sportszerű gárda.

– Milyen taktikával küldte pályára az edző fiait?

– Egyszerű volt, azt mondtam: gyerekek, ne csináljatok be, játs?- szatok! A labda gömbölyű, és ügyeljetek rá, hogy többet legyen nálatok!

A félezer hernádi szurkoló szinte önkívületben üvöltötte: góóóól, amikor a második percben megszületett a – mint később kiderült – mindent eldöntő találat.

– Nagyon jó indítást kaptam csapattársamtól, Lipitől (Rizmajer Lipót) – emlékezik a jobb szélsőt játszó Tóth József, a gólszerző –, és két védő között a kapu felé vettem az irányt. Elvittem a labdát a kapus mellett is, és berúgtam.

– Innentől kezdve szinte megtáltosodtak a fiúk, kis csapathoz képest profik módjára játszottak. Noha a Balatonfüred a második félidőben kiegyenlített, mivel mi alacsonyabb osztályban játszottunk, miénk lett a kupa – mondja az edző, még most is büszkeséggel a hangjában.

– A jó focihoz az kell, hogy a focit imádjuk – véli a csapatkapitány. – Mi ilyenek voltunk, és ilyenek is maradtunk. Én például egyetemistaként ’73-ban a csapatommal országos egyetemi focibajnokságot nyertem, de aztán egy sportbaleset miatt két szezont ki kellett hagynom. Később, mikor Hernádra hívtak focizni, ugyanaz a varázslatos, megfoghatatlan érzés lett rajtam úrrá, mint mikor gyerekként rúgtam a bőrt. A másik fontos dolog a rendszeresség és tudatosság. Ez jellemformáló, és egészségesen, aktívan tart.

– A futballt egy életre választja az ember – helyesel az edző –, nem lehet abbahagyni. Olyan kapcsolat ez, mint lány és fiú között a szerelem.

– Örülök, hogy a tízéves évfordulót követően most, a 35. jubileumon is együtt vannak a sportbarátok és a csapat, együtt emlékezünk elhunyt csapattársainkra és a baráti kör tagjaira, s együtt idézzük fel életünknek azt a jelentős pillanatát, mikor 1982-ben megnyertük a Szabad Föld Kupát – összegzi gondolatait a csapatkapitány. – Mert mindez azt is jelenti, hogy Hernád megbecsüli az egykori sikereinket, és megismerteti a felnövekvő nemzedékkel.

Mi pedig, e nemzedék tagjai példaként állíthatjuk magunk elé azt a magatartást és elkötelezettséget, melyet egy kicsi, akkor 2600 fős település labdarúgócsapata évtizedek óta képvisel.


Berczi Edit
Hernád