Menni vagy maradni? Megdöbbentő, milyen sokan akarnak elmenni

Ördögi kör: a munkavállalók elhagyják az országot, helyükre nem érkezik senki. Az itthon maradtak pedig bezárt üzleteket, hosszú várólistákat találnak, szakembert, szolgáltatót alig. Aki marad, arra – például az építőiparban – hónapokat kell várni, hiszen a mesterek háromnégy helyen robotolnak. Nem segít a helyzeten az sem, hogy az igazán jó szakembereket az állam is „lefoglalja”.

A nagyobb építkezéseken dolgoznak, például a Puskás Ferenc Stadionnál. A helyzet pedig még többeket motivál a költözésre.

A fenti számok a Publicus Intézet felméréséből derültek ki, amelyet a kutatóintézet a Vasárnapi Hírek megbízásából készített. Ijesztő adat, hogy a megkérdezettek 71 százalékának akad olyan barátja, rokona, aki már nem dolgozik az országban (innen a körülbelül 600 ezres becslés). De még rosszabb a helyzet, ha azt nézzük, a megkérdezettek 15 százaléka dobbantana.

Ez a teljes lakosságra vetítve másfél millió embert is jelenthet.

Nem meglepő, hogy legnagyobb arányban a fiatalok lépnének le, a 18–29 éves korosztály 37 százaléka hagyná itt az országot, a 30–44 év közöttiek 15 százaléka költözne, míg a 44–59 évesek 13 százaléka tenne így. Minél idősebb az ember, annál kevésbé akar menni: a 60 év felettiek mindössze 5 százaléka szedné a sátorfáját.

És hogy miért? Az elsődleges ok prózai: nem lehet megélni az itthoni fizetésekből. De nem csak a pénz motivál, nagyon sokan úgy érzik, ebben az országban nem látják biztosítva gyermekeik jövőjét.

A harmadik ok pedig: elegük van a közéleti viszonyokból.

Többen – természetesen pártpreferenciától függően – jegyezték meg, személy szerint Orbán Viktorból, illetve a kormányból van elegük.

És hogy mi lesz az itt maradtakkal?

Jobban teszik, ha ráállnak a hiánygazdálkodásra. Hiszen a munkaerő elvándorlását saját bőrükön érzik: nincs elég orvos, nővér, bezárnak a boltok, vállalkozások, vendéglátóhelyek; többet kell dolgozni és nehéz szakembert találni.