Nagykövet a Kismenők között

– Az irodalom és kultúra iránt fogékony nagykövetként ismerte meg Iain Lindsay nevét a közönség. De vajon igaz-e önre is a híres churchilli mondás: „Csak semmi sport!”

– Nem, sőt! Nézze csak az asztalomon azt a hatalmas kupát! Ez is bizonyíték arra, hogy jelenleg én vagyok a legjobb budapesti golfozó diplomata, annak ellenére, hogy csak lelkes amatőrnek tartom magamat. Nemrég futottam is a Vivicittán. Kriketteztem és golfoztam is a nagykövetség színeiben. Amikor Debrecenben magyarul tanultam, két focimeccset is láttam a Nagyerdei stadionban. Három hete a Videoton–Honvéd mérkőzést, Esztergomban pedig a magyar–norvég rögbimeccset néztem meg. A diplomáciának is megvannak a különböző aspektusai: kultúrdiplomácia, sportdiplomácia, és amikor jön a Sziget, akkor fesztiváldiplomácia.

– Ebből a szemszögből egy politikus élete idillinek hat. Mégis, ha a híreket vesszük, egyre kaotikusabbnak tűnik az, ami az elmúlt években az Egyesült Királyságban történik. Tavaly a britek megszavazták a Brexitet, előrehozott választásokat tartottak, és az utóbbi hónapokban a terrorizmus egyik fő célpontjává vált az ön országa. Mi folyik azon a különc szigeten, ahol – kis túlzással – még a konnektort is fordítva kötik be?

– Sok minden történt Nagy-Britanniában az elmúlt néhány évben, érthető, hogy a figyelem középpontjába kerültünk. Fontos kihangsúlyozni, hogy a terrorizmus külön történet, független a Brexittől és a belpolitikától. Nálunk hosszú ideig nem volt jelentős terrortámadás, az elhárításnak sikerült megelőznie a legtöbb terrorakciót. Az elmúlt pár hónapban viszont négy merénylet is történt. A jó hír az, hogy a rendőrség hatékonyan és gyorsan reagált ezekre a támadásokra. A terrorizmus egyébként nem csak az Egyesült Királyság problémája, az egész világ szenved tőle Nyugat-Európától az Egyesült Államokon át Irakig, Szíriáig.

– A Brexit ezzel szemben kifejezetten brit történet, amelynek tárgyalássorozata épp a napokban kezdődött meg. Egy Kelet-Közép- Európában élő magyarnak fájó hallani, amikor Londonban járva a bangladesi vagy pakisztáni származású taxisofőr az unióból való távozást élteti, mondván, hogy túl sok már a szigetországban az idegen, és nekik az EU ne mondja meg, mit csináljanak. Kinek és miről szólt ez a döntés?

– Sok oka van annak, hogy a britek 51,9 százaléka tavaly az unió elhagyására szavazott, ami egyébként korántsem jelenti a világvégét. Habár elhagyjuk az Európai Uniót, nem fordítunk hátat Európának. Egy mondatban úgy tudnám összefoglalni: vissza akarjuk venni az ellenőrzést a saját jövőnk felett. A bevándorlás valóban az egyik fő téma a briteknél, de nem az egyetlen. Még mindig nagyon sok bevándorló érkezik az országba. Theresa May és kormánya egyértelművé tette, hogy ezt az arányt csökkenteni szeretné. Nemcsak a konzervatívok, hanem sok munkáspárti is így gondolja. Ám az is lényeges, hogy a kormány nem a bevándorlásra mondott nemet. Igenis szükségünk van arra, hogy az országunkba érkezzenek más országbéli emberek. Viszont mi magunk akarjuk meghatározni, hogy kik és mennyien jöjjenek. Kevesebb, de jobban képzett külföldire van szükségünk.

– Az ott dolgozó több százezer magyarnak továbbra sincs oka az aggodalomra?

– Azzal kapcsolatban, hogy tudnak-e továbbra is munkát vállalni vagy tanulni Nagy-Britanniában, nem kell aggódniuk. A megkezdődött tárgyalások épp azt jelzik, hogy London keményen dolgozik azon, hogy a nálunk élő külföldiek, így az ottani magyarok jövőjét is biztosítsuk, az EU-ban élő britekével együtt. Három és fél millió uniós állampolgár él Nagy-Britanniában, valamint 1,2 millió brit állampolgár az unióban, elsődleges fontosságú az ő jogaik és biztonságuk garantálása. Abban reménykedünk, hogy már ezen a nyáron megállapodás születik a munkavállalás szabályozásában.

– Előrehozott választásokat tartottak a szigetországban. A toryk csúfos eredménye értelmezhető-e a britek Brexitből való kihátrálási szándékaként? Vagy inkább az egykori belügyminiszter Theresa Maynek szánt büntetés a terrorizmus elszabadulása miatt?

– A toryk „csúfos” veresége a valóságban inkább csak annyit jelent, hogy a konzervatívok sok helyet veszítettek a brit parlamentben. Ennek ellenére még mindig Theresa May a miniszterelnök. Azzal, hogy megszerezte a Demokratikus Unionista Párt támogatását, sikerült kialakítania egy működő többséget, kinevezte a kabinetet; a királynő pedig hamarosan megtartja a kormányprogramot tartalmazó beszédét. Az élet megy tovább, a demokratikus rendszer gördülékenyen működik. A terrorizmusnak, ahogy a Brexithez, úgy a brit belpolitikához sincs semmi köze. Nem fair azt állítani, hogy May belügyminiszterként hagyta elszabadulni az egyébként 100–150 éve tapasztalható jelenséget. A választásokról szóló elemzésekben sem találhatóak utalások arra vonatkozóan, hogy a terrorizmus befolyásolta volna a választási eredményeket.

– Mielőtt Budapestre érkezett, Bahreinben volt nagykövet. Úgy tudom, a jóval elterjedtebb arab nyelvet mégsem tanulta meg, viszont a mi nyelvünkkel kinevezésétől kezdve komolyan ismerkedik. Miért e megkülönböztetett figyelem?

– A válasz nagyon egyszerű: Bahrein kétnyelvű ország, az arab és az angol egyaránt hivatalos nyelv. Az ott élők kilencven százaléka beszél angolul, a bahreiniek fele külföldi, nem volt szükséges megtanulni arabul, ennek ellenére azért valamennyit beszélek és értek ezen a nyelven is. A brit nagyköveteknek egyébként muszáj megtanulniuk az adott ország nyelvét. Számomra meglepő, hogy a nyugat-európai nagykövetek közül egyedül én beszélek magyarul. Eddig egy hét hónapos magyar nyelvű kurzuson vettem részt Pécsett és Debrecenben, ősszel Pécsett egy rövidebb intenzív tanfolyamra megyek, mert október elején lesz a következő magyar nyelvű vizsgám. Legtöbb elődöm jobban beszélt magyarul, mint én, viszont 20-30 évvel ezelőtt – a közösségi média hiányában – csak azok tudták ezt a brit nagykövetekről, akik a politikai életben vagy az üzleti világban mozogtak. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy a magyar az egyik legbonyolultabb nyelv Európában.

– A YouTube-on látható videóiban magyar költők verseit szavalja. Kacérkodott valaha a színészi, előadó-művészi, netán irodalmi pályával?

– Régebben foglalkoztam egy keveset színjátszással, előadó-művészettel, ezek a tapasztalatok természetesen segítettek abban is, hogy elkészítsem a videóimat. Fontosnak tartom, hogy a politikusokon, üzletembereken kívül megszólítsam a fiatalokat, a hétköznapi embereket, és nemcsak a budapestiek, hanem a vidéken élők körében is népszerűsítsem az Egyesült Királyságot. Amikor tavaly először kilátogattam a Sziget Fesztiválra, előtte megkértem a Facebook-követőinket egy nyereményjáték keretében, hogy ajánljanak nekem programokat a Szigeten. A technika, a digitális média jóvoltából ma már az átlagmagyart is el tudom érni.

– Népszerűségéről sokat elárul, hogy még a Kismenők döntőjébe is meghívták. Balogh Soma hogy találta meg önt?

– Soma egy brit zenekartól, az Iron Maidentől játszott egy dalt, és a követségen keresztül keresett és hívott meg a fináléba. Bár elmenni nem tudtam, erre az alkalomra küldtem neki egy magyar nyelvű videóüzenetet.

– A reflektorfényben szereplés elvárás a brit diplomatáktól, vagy ez inkább az ön belső késztetése?

– Tulajdonképpen mindkettő. Az összes brit nagykövettől elvárt, hogy modern módon szóljanak a társadalomhoz, és beszéljenek Nagy- Britanniáról, de én egyébként is nagyon nyitott vagyok. Nem mindenki vállalkozna arra, hogy január közepén, a mínusz 15 fokban kiálljon a Clark Ádám térre, és beszéljen Budapest skót oldaláról. Kétségtelen, hogy nálam erősebb a belső indíttatás is ez ügyben. Éltem Japánban, Hongkongban és Ausztráliában, de számomra mind közül Budapest a legélhetőbb város. A feleségemmel szeretünk itt élni. Nem áltatom magam, tudom, hogy egy nagykövet élete nem hétköznapi, ennek ellenére hétvégenként szívesen szállunk buszra, villamosra, piacra járunk, a városban sétálunk vagy vidékre utazunk.