'A rokkantnyugdíjasokról alig esik szó, pedig mi vagyunk a legkiszolgáltatottabbak'

Türgyei Mária, Karád:

Olvastam Karácsony Ágnes Bizonytalan nyugdíj című írását a lap 20. számában.
Szerintem az Országos Nyugdíjas Parlament tagjainak nemcsak városokba, hanem a falvakba is el kellene látogatniuk, hogy igazán megismerhessék a vidéken élő nyugdíjasok helyzetét és véleményét.
 
A rokkantnyugdíjasokról alig esik szó, pedig mi vagyunk a legkiszolgáltatottabbak.

Igaz, akadnak olyanok, akik visszaélnek a lehetőséggel, és nem dolgoznak akkor sem, ha tudnának. Az igazi rokkantnyugdíjasok helyzete azonban rettentő nehéz. Én például, amikor a '90-es évek elején leszázalékoltak, a rokkantnyugdíjamból még tudtam televíziót és több mindent venni magamnak. Nemrégiben viszont már a tízezer forintos alkatrészt az egyik családtagom vásárolta meg, ő fizette ki a javítás költségeit is, mert nekem nem tellett rá.

Van közgyógyászati igazolványom, mégis sokba kerülnek a gyógyszerek, mert nem mindegyikre kapok támogatást. Most, hogy közelednek a választások, mindenki mindent ígér a nyugdíjasoknak, mert kell a szavazatunk. Kíváncsi vagyok, a választások után mi válik valóra az ígéretekből.